Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Böngészet az „Ev. egyh. és isk.” és „Prot. egyh. és isk.” lap-ból (Borsodi)

Hatodik évfolyam. 24. szám. Pozsony, 1888. évi Június 9-én. EVANGELIKUS EGYHÁZ ÉS ISKOLA. r Előfizetési ar : Egész evre t> írt — kr. félévre . 3 , — r> negyedévre 1 . 50 , Egy szam ara 12 kr. o. e. V J /VIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. / ÍSXÖ Szerkesztő- 8 kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza ö. sz. Feieiös szerkesztő s kiadó : T IR, S Z TYÉ 3ST S Z IK IF

1 E IR IE KT C 23. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közöive 7 kr.. többször közöive 5 kr. Bélvegdii : külön 30 kr. Tartalom: Böngészet az „Evang. Egyház és Iskola

a és „Protestáns Egyházi és Iskolai Lap"-ból. (Borsodi). — Apró pénz. (Hutter Zsigmond). — Gönczy Abc-je az alapvető tanmodszer fóruma előtt. — Pár szó a „Prot, egyházi s iskolai lap" érdemes szerkesztőjéhez s a magyar protestáns irodalmi társulat pártolóihoz. (Czelder Márton). — Belföld. — Ve.gyesek. — Pályázatok. az „Evang. Egyház és Iskola" és „Protestáns Egyházi és Iskolai Lap"-ból. Megindult a harcz minden vonalon. Eris almáját látszik képezni a megalakult „Protestáns irodalmi társaság", míg elvégre oda lyukadunk ki mindnyájan, hogy ezen alma mindnyájunké legyen. S ha már mindnyájunké lett? Ne sokáig fontoskodjunk, hanem Adám és Éva példája szerint harapjunk is bele. Máiügy értem, hogy egyik tábor az Írásba, a másik pedig a vásárlásba és olvasásba. Nem akarván lappangó írónak gy anúsíttatni, megvallom, hogy ez utóbbi táborhoz tartozom. A két tábor között legyen meg a jó egyetértés. Amaz ne gondolja, hogy ő „minden" a „personifikált tudomány", emez pedig ne gondolja, hogy ő „semmi", hiszen ha az irodalmi társaság áldásos munkáját megkezdette, emez fogja a közvéleményt alkotni, nem gondolván arra, hogy a társaság maga közvetlen oda állana a közvéleményt csináló zajos dobhoz. Hogy az előbb említett tábor munkája közben bizonyos központosítás jellegét fogja felvenni, az némileg előre is látható. De hát ezen központokból (adja Isten hogy számosak legyenek) az avatottak, a hivatottak nem lesznek kizárva. Tankönyveket azonban csak hadd Írjanak az akadémiai tanárok, azért viselnek ilyen szép czímet Pozsonyban, Sopronban, Eperjesen. A nem központiak dolga, hogy kell-e „még" nekünk tankönyv vagy sem. Ne irigyeljük nagyon a központiak dicsőségét. Megizzadnak ők azért eleget. A physikából ugy tudjuk s az élet is azt tanúsítja, hogy a gyúpontban a legnagyobb fény mellett a hő is, a gyúponton túl fogy ugyan, de azért van fény is, meleg is. S biztatjuk is magunkat, hogy az így értelmezett központok melegében eltűrhető távolból sütkérezni fogunk, az új fény számára pedig az előrelátás szemüvegét jó előre megtisztogatjuk. II. Batizfalvi István tanár kiadott nemrégibe Protestáns Egyháztörténetet. A mint tudjuk nem első munkája a történelem köréből. Protestáns Egyház Történetével azonban megjárta — mondja bírálója Thuri. Kész veszedelem volna az ifjúságnak. Azt ugyan nem mondja meg, ha váljon az egész protestáns iíjüságnak, vagy csak a felének. Gymnasiumban és a theologiai fakultáson református szerzők tankönyvét használtuk többnyire (Pálífytól eltekintve Farkas J., Balog F. tankönyveit) s úgy találtuk, hogy azok nekünk jók voltak. Azon fájó kérdés szorong most keblemben, hogy a mi véreink nem tudnának olyan egyháztörténetet készíteni, a mely testvéreinknek is jó volna? Igy kell-e egymás között vámolnunk? Nem akar-e az valami zár rendszer lenni? Ezt ugyan jó lélek nem akarja elhinni. A nevezett biráló úgy elcsépelte, vagyis úgy elgépelte azt a művecskét, hogy ugyan abban alig volt szabad jó magnak maradnia. No de a szerző se maradt tétlen, nem hagyta magán száradni a kritikát. Visszaadta a kölcsönt. Az a kérdés, jól van-e az így? No de majd megmondom később, hogy mire gondolok. A kérdéses egyháztörténet még nem jutván el hozzám, természetesen csak szemlélője vagyok ezen irodalmi látványosságának, nem fojtván el azon aggodalmat, hogy ha az irodalmi társaság körén kivűl ilyen elágazók és drastikusak a vélemények s ha ügy lesz az irodalmi társaságon belül is, ugyan Istenem mi lesz annak az eredménye? Az ilyen tünetek nem tartoznak-e a reményteljes irodalmi társaság féltett jövőjének kedvezőtlen jelei közé . . . .? Óhajtjuk, hogy csalódjunk. III. Néhány hete vagy tán hónapja is egy környékbeli ref. lelkésztestvér előfizetési felhívást közölt költe-