Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - A bonyhádi ág. h. ev. algymnasium (Sántha Károly)

14 intézetbe venni, mert ha segélyeztetni fognak, — akkor teszem 50 frt. évi osztalékból az eddig egyesek által lefizetett járulék (most 60 frtra határozva), két év alatt levonható, és már a harmadik évben az illető rendes tag volna, vagyis rendesen húzná a segélyt ameddig, addig ; így az intézet nem nyerne ugyan semmit, de nemes hivatásának annál szebben megfelelne." — Közös a jövedelem egy része, közös legyen az osztalék is. A szeretet nem zár ki senkit, nem különösen a szegényeket, kik önhibájukon kivül kénytelenek sorsuk nehéz terhét vonszolni. — Clamitas ad coelum, merces detenta laborum. Jerem. 7, 6. Ezsai. 1, 17. A fehér-komáromi ág. hitv. evang. egyházmegye lelkészi karának egyik tagja, tizt. Falaky Károly úr, az ondódi német ajkú evang. gyülekezet hitbuzgó lelkipásztora a mult 1887. évi deczember hó 26-án éjjel jobblétre szenderült s 29-én délután atyáihoz takaríttatott. Tiszt. Falaky Károly úr született Győrmegye Bőny községében 1853-ban. Iskoláit, úgy szintén a theologiai tanfolyamot is a pozsonyi főiskolában elvégezvén : a soproni Lâhne-féle — akkoriban jóhírű magántanintézetben — tanári állást vállalt, hol azonban nem soká maradhatott, mert a szendi evang. gyülekezet által 1879 ószén lelkészül megválasztatván, a neki felajánlott hivatalt elfogadta s 4 évig híveinek közmegelégedésére folytatta, a mikor is a megürült ondód-pusztavámi gyülekezet lelkészi állására hivatott el, hol szinte csak 4 évig munkálódhatott, mert a mindenség hatalmas Ura által hűnek találtatván — egy havi kínos szenvedés után — életének 34-dik évében — egy más szőlőskertbe hivatott vala el. A megboldogult egyike volt ama tőrőlmetszett igazán magyar alakoknak, kik jóizű humoruk s vonzó modoruk által mindeneknek szeretetét megnyerik. Jó szíve, könyöriiletessége messze földön híres volt ; az adakozásban találta fel boldogságát; ismerősei — barátai pedig nem is merték előtte említeni, ha valami hiányzott házuknál, mert biztosra lehetett venni, hogy ezt fogja mondani : „Van nekem, adok én!" s nem nyugodott, míg csak rá nem kötötte az illetőre a felajánlott dolgot. E mellett hitbuzgó, mélyen vallásos kedély vala ; hivatalában pontos ; családjával szemben meghatólag gyengéd. Felgyógyulását mindvégig erősen reményiette s karácsonyi szent beszédjét betegágyán elkészítette. Azonban az ünnepekre már eszméletét is elveszítette; önkívületi állapotban elmondta hattyúdalát — szt. beszédjét — végig, s a befejező „Amen!" volt az utolsó szó, mi ajakán elhangzott, azután örökre megnémula. Kora halálát hívein kívül agg szülői, ifjú neje s három kis árvája siratják. Az egyházi gyászbeszédet — a megboldogult határozott kívánsága szerint — Ján. ev. 16. r. 5—7. v. alapján alulírott tartotta magyar nyelven. Német szt. beszédet nt. Madár Mátyás velegi evang. lelkész úrnak kellett volna tartani, de neki az orkánszerű hóvihar miatt megjelenni lehetetlen vala. Az udvaron nt. Smid Mihály érd. esperes úr imádkozott német-, a temetőben pedig magyar nyelven, a hol egyszersmind megható szavakban vigasztalta a lesújtott feleket. — Úgy a szt. egyházban, mint a sírkertben is a helybeli tanító, Hauptmann János úr által vezetett művészi karének tette még ünnepélyesebbé a megható gyászünnepély lefolyását. Nyugodj békével, szeretett szolgatársunk ! — aludd szelíden örök álmodat, — elköltözött lelked pedig örvendjen az örökkétartó örömök örömében ! TT T • « A 1QQQ - Q - Hering Lajos, özend, 1888. januar 2-an. szendi evang. lelkész. iitrlii, A bonyhádi ág. hitv. evang. algymnásium. — A tolnabaranya-somogyi ág. hitv. evang. egyházmegye bonyhádi algymnásiumának kiadásában ép most hagyta el a sajtót egy díszes „Emléklap," mely ez iskolának teljes fölépítése alkalmából az 1887. évi oktober l6-án tartott avatási ünnepély lefolyását adja. Az ünnepélyt valláskülönbség nélkül megjelent nagyszámú s előkelő közönség . (Nádosy Kálmán felügyelő, Dr. Láng Frigyes, Fördős Vilmos, Kurcz Vilmos, Simontsits alispán, Perczel Dezső képviselő, Varga János, Dőry főszolgabíró, lelkészek, tanárok, tanítók s hölgykoszorú) jelenlétében a tanulóifjúság énekkara nyitotta meg, ezt követte Gráf bonyhádi lelkész imája, Sántha egyházi főjegyző ünnepi beszéde, majd Arndt tanár az iskolatörténetét adta elő, végül Bauer esperes tartá az avatóbeszédet s mindezt bezárta a Szózat, előadva a tanulóifjúsági énekkar által. Teljesen méltó ez iskola arra, hogy a nagy közönség tudomást vegyen róla, nemcsak azon ritka missióját tekintve, melyet betölt, nemcsak múltjáért, melyet fényes nevek tesznek szép emlékűvé, hanem azon életképes erejénél fogva is, mely ez iskolának nagy jövőt igér. A tolnai németség közt — melyet Szász K. múlt évi püspöki kőrútjában oly méltán rótt meg azért, hogy a magyar nyelvet száz-egynehány év alatt sem sajátította még el — van egy tősgyökeres magyar falu, Sár-SzentLőrincz. Itt állítá fel az esperesség ez iskolát 1807-ben, Nagy István szent-lőrinczi lelkész-püspök, Lágler György tormási lelkész — mint az eszme megpendítői, — UzdBorjád hazafias közbirtokossága és Sár-Szent-Lőrincz áldozatkészségével, hogy lenne ez iskola a tudománynak csarnoka és a németség közt — azon igazságból indulva ki, hogy „nyelvében él a nemzet" — a magyar nyelvnek buzgó terjesztője. E szép feladatának meg is felelt ez iskola teljes mértékben Lőrinczen, de megfelel ennek Bonyhádon is, hova 1870-ben áthelyeztetett. E 18 év alatt Bonyhádon és vidékén nagy tért hódított a magyar nyelv ép ez iskola buzgalma s magyar hazafias szelleme által. Büszke lehet ez iskola múltjára s jelenére is : Haag Péter, Lehr András, Láng Frigyes, Ritter Károly és Lehr Albert volt tanáraira; Zsivora György, Balassa János orvos, Petőfi, Dr. Sass István, Lehr Zsigmond, Lehr Albert stb. tanítványaira; Balassa lelkészre, Schnecker, Schleining, Ritter esperesekre s a jelenben Nádosy felügyelőre, Bauer esperesre stb. ! A tanoda jövője a leglelkesebb kezekben van. A közel 40-ezer forintnyi költséggel teljesen kiépült díszes iskolaépület Marhauser Imre igazgatót dicséri, ki lankadatlan fáradsággal úgyszólván egymaga gyűjté össze ama nagy összeget, így örökítvén meg nevét s érdemesítvén magát az egyház és haza hálájára. Míg Lőrinczen kezdetben csak egy tanár működött s tanított 30—40 növendéket, ma már Bonyhádon öt jeles