Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - A kis pápa (Dr. Masznyík Endre)

10 angol egyház ezért is teljes összhangzatban vannak az evangéliomra nézve. Egyike ez legszebb evangéliomainknak, úgy formájánál mint tartalmánál fogva. A messze messze földről jövő mágusok; a csillag, mely előttük jár; a vérengző Heródes, ki a zsidók újszülött királyáról hallván szivében megremeg; a csillag, mely a szerény bethlehemi kunyhó felett megáll ; a bölcsek, kik tisztességet tesznek a gyermek előtt ; a fényes ajándékok, melyekkel megtisztelik : mind meg annyi tárházai az eszméknek és igazságoknak. Hogy az egész história különösen hangzik : miért tagadnók? S hogy a kritika a gyönyörű költői alakokat pőrére levetkezteté : azon nincs mit csodálkoznunk. — Azonban nézzük meg mi is közelebbről ezen evangeliom alakjait. Kik voltak ama bölcsek, kik Máté szerint napkelet felől jövének? Kétségkívül mágusok, tehát asztrologusok, kik mint az evangelista magát kifejezi, kelet felől jövének. A monda három királyt csinált belőlök és nevöket is tudja : Gáspár, Menyhért, Boldizsár. Azonban nevökre nézve van több versió is pl. : 1. Magalath, Galgalath, Saracia. 2. Ator, Sátor, Perator sat. Ebből világos, hogy neveik a pliantaziáé maradnak. Ezen asztrologusok feltűnő csillagot látván és ösmervén a zsidó messiás eljöveteléről szóló jövendöléseket, eljöttek Jeruzsálembe az új szülött felől tudakozódni. Micsoda csillag volt az ? Ama fajta kritikusok, kik Jézus személyében s mind abban, mi hozzája fűződik, csak mythost látnak, persze hamar végeznek ezzel a csillaggal is. Ok személyesen nem látták : ergo nem létezett. Punctum ! Velők szemben mások halomra hordták össze a legkülönfélébb feltevéseket : ütközésre, légi tüneményre sat. gondolnak. Legérdekesebb azonban Kepler hypothezise. — 1604-ben figyelmessé tétetvén Jupiter, Saturnus és Mars vándor csillagok conjunctiója által, melyekhez még ugyanazon évben a „kigyótartó ember" csillagzatában feltűnő új és fényes csillag járult (1. Siegmund, durch die Sternen weit) azon ötlete támadt : nem-e az a conjunctió a mágusok csillaga? Számításokat tévén úgy találta, hogy 747-ben R. a. u. a „halak" csillagzatában közel a „bak"-hoz Jupiter és Saturnus conjunctióban állottak, melyekhez 748-ban a Mars is járult. A három első planéta conjunctiója az akkori asztrologusok figyelmét annál inkább kötötte le, minthogy az állatövnek azon részében (bakoroszlány-vadász) történt, melyet a tüzes résznek neveztek és a természet és emberi nem sorsára legfontosabbnak tartottak. — A tünemény igen sokáig tartott — Májustól—Novemberig és a két fényes csillag háromszor haladt el egymás mellett és oly közel, hogy gyengébb szemnek egy csillagként tűrhetett fel (1. Winer. II. k.). — Az a „csillag" tehát nem épen csak oly phantasia szüleménye, mint a magas sarkú csizmában járó scepsis tartja. — Hogy az a csillag a bölcsek előtt járt és a bethlehemi ház felett megállott : azt a szövetséget akármelyik csillag velünk is megteszi. Hogy a históriába költészet is vegyült, az bizonyos, de a szónokra nézve az az evangeliomot még kedvesebbé teszi. Mily költészet rejlik pl. az adományokban , melyeket a királyok hoztak : arany, temjén, mirha! — Az arany a nemes és tiszta indulat, — a temjén a hódolat, — a mirha a kedveskedésnek jelképe. Szebb ajándékokat még mai nap sem hozhatunk a mi Urunknak. Dispositió. — Mit hoz a három mágus? 1. Jó hirt az új csillagról, ki a Jézus Krisztus. 2. v. 2. Rettegést Heródesnek, kit bánt rosz lelkiismerete. 3. v. 3. Királyi ajándékot a szent gyermeknek. 11. v. Oh, vajha az a csillag minekünk is kedves csillagunk volna. Oh vajha az Úr eljövetele bennünk nem rettegést, hanem örömet ébresztene és mi is sietnénk királyi trónusa előtt hódolatunkat bemutatni! Guggenberger. A kii pápa, Nyilt levél Szeberényi Lajos Zsigmond úrhoz. in. Kedves tisztelendő úr! ígéretemhez képest még egyszer s — utoljára foglalkozom Önnel. Önnel, — de nem Ónért, hanem az evangyéliomi igazság szent ügyeért, melyet közleményeivel úgy megcsúfolt, mint tudtommal protestáns ember eddig még soha. Ez az oka annak és semmi más, hogy én Ont egyáltalán észrevettem s czikkének fontosságot tulajdonítottam. Hát igen, — az Ön czikke fontos, szóra érdemes, de nem azért, mert megiratott, hanem mert — közöltetett. Nem mindenki olvas kritikával s ugyan hová jutnánk, ha a kedves tisztelendő úr pápista-izíí eszméi közöttünk gyökeret vernének? Bizony minden lelkifurdalás nélkül elzarándokolhatnánk mi is — Rómába. Fejét csóválja? no majd mindjárt megértetem magam. Azzal végeztem múltkori czikkem : ez még mind csak semmi, most jön a java. Igen : most búvik ki a szög a zsákból. Tudom én, mitől fáj az On feje ; a kis pápa, vagy ha ez Önre alkalmazva még gúnynak is sok volna, hát a kis hierarcha fészkelődik Önben. Koczkán látja a papuralmat, melyet egyházunkba is óhajtana kifejlesztve látni, sot — úgy sejtem — félti azt a püspöki széket, melybe már jó előre beleképzeli becses personáját. Korán kezdte kedves tisztelendő úr! — hiszen még meg sem fogta s már is koppasztja? Igen, — Ön védelmére kél a hierarchiának, mert ön szerint a klerikusok és laikusok közötti ellentét minden szándékosság, számitás, uralomvágy, szóval önzés nélkül a keresztyénség köztudatából szükségszerüleg keletkezett s csakis e köztudat indította a nagyszellemü VII. Gergelyt arra, hogy a hierarchiát szervezze. S midőn e nagy igazságot, mint történelmi tényt teljes biztossággal szemem közé