Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - A chorál-közbenjátékról (Nagy Lajostól)

.305 feltehető, hogy Scheidt (f 1654) és Crüger (f 1662) és más orgonisták épen úgy, mint a hogy a négyszólamú chorálharmoniákat használták, a közbenjátékokat is használhatták. Azonban az orgona számára írt eliorálkönyv-irodalomban a közbenjátéknak nyomára tényleg csak 1733-ban akadunk, a mikor is Kaufmann Georg, Fr. (1678 —1753, zeneigazgató és udvari orgonista Merseburgban) „Harmonische Seelenlust"-ja megjelent, melyben „mit besonderem Genie und guter Grâce elaborirte Präludia ect. und zwischen jedem Commate kurze (az az rőfhosszú) Passage" található. Hasonlóan cselekedett 1745-ben Spiess Joh. Mart. orgonista, zeneigazgató Heidelbergben (f 1761) az ő „Davids Harpffenspiel, in 150 Psalmen auch 342 Liedermelodien" czímu művében, „mit sehr vielen Transpositionen etc., vor Anfanger gesetzten Manieren". Ezen „Manieren nach dem neuesten Geschmack" az interludiumokban egész poroszhonbani nagy elterjedéséről tanúskodik még egy danzigi 1746 évi kézirati chorálkönyv is, mely szerint majd minden fermáta előtti hangjegy trillázva játszatott s melyet igen sok hangból álló Passage előzött meg, úgyszinte a melódia többi hangjai sem kiméltettek meg előkéktől s más nemű díszítésektől. Ez volt azon korszak, melyről olvassuk, hogy: „So ging denn um jene Zeit ein keineswegs finsterer, sondern vielmehr leichtfertiger Geist durch das ehrwürdige Haus des Chorals, und umso auffallender ist es, dass er seine ersten Schritte in der reformirte Kirche begann. —• Doch scheint sein Unwesen sich nur über wenige Jahre erstreckt zu haben, denn schon in den Choralbüchern des nächsten Decenniums ist seine Spur bis auf den hie und da beibehaltenen Triller vor der Fermate verschwunden." Tagadhatatlan tény, hogy az orgonajátéknak általán, különösen pedig a chorálkíséretnek, ide értve az interludiumot is, valóban ferde, egyháziatlan, a hely és akíus méltóságától teljesen elütő kinövései voltak. Az orgonajáték eme elfajulása leginkább a közbenjátékban nyilvánúlt,

x) amennyiben ez, teljesen egyháziatlan, triviális, semmitsemmondó alakú, többnyire diatonikus vagy chromatikus futamokból, harmonikus sequencekből-, terc vagy sext menetekből álló, az orgonista újjbeli ügyességét feltüntető, rendesen túlhosszú, szóval valóságos zenei saltomortale volt. Ámde a korral ezen orgonálási mód is lejárta magát; mert már J. Chr. H. Rink

2)-nek 1829-ben megjelent chorálkönyve épen a közbenjátékra nézve igen nagy haladásról tesz tanúságot. Ezen chorálkönyvre vonatkozólag olvassuk: „Das ursprünglich aus einer Passage zwischen zwei Choralzeilen bestehende Zwischenspiel gewinnt namentlich seit dem Erscheinen obigen Werkes eine immer mehr kirchlich werdende Gestalt, wie sich denn überhaupt auf die vielseitigen Leistungen des hochverdienten Rink *) Ennek is meg van a maga oka. Erről czikkêm II. részében bővebben. 2) Dr. Jobann, Christian, Heinrich Rink, szül. 1770, f 1846, Darmstadtban udvari organista. für das gottesdienstliche Orgelspiel eine neue Epoche des Fortschrittes gründet." Végre is tehát elértük azon időt, a melyről a közbenjáték dolgában Rink chorálkönyvével határozottan haladást jelezhetünk. Csakhogy ezen haladás is igen lassan és egyenlőtlenül terjedt. Voltak némethonban egyes provinciák, melyekben épen a haladásra képtelen orgonisták miatt a régi slendrián még továbbra is megmaradt s minek természetes következménye az lőn, hogy az egyh. hatóság, a botrányt előidéző „

Schulmeisterzwirn "-nek véglegesen gátat vetve, a közbenjátékot egyszerűen letiltotta. Ennek bizonyságára idézem „Urania „, „Musikzeitschrift für alle, welche das Wohl der Kirche besonders zu fördern haben." szavait: „Im Groszherzogthum Baden sind seit 1836 die Zwischenspiele gänzlich abgeschafft, doch wohl nur aus dem Grunde, weil selbst die besten Organisten dort keine machen können. Die offiziel eingeführte Sammlung von Yorund Nachspielen, worunter auch Tonstücke aus Körners Orgelverlag, enthält nur Nachdrücke, und ist kein badischer Organist darin mit einer Nummer vertreten." Ugyancsak „Uraniá"-ban egy Müller nevű postnickeni (Königsberg mellett) orgonista a következőt írja: „Dasz auch in den meisten Landkirchen unserer Provinz (Preuszen) das Orgelspiel ein stümperhaftes, schlechtes, wohl gar widerliches ist, ist zu allgemein bekannt etc." De hogy még a jelen időben is oly gyarlóan állana „Németországban, Bach hazájában" az orgonajáték, miszerint ama indokolt letiltás folytán a közbenjátékok még ma is F. S. ur szerint „általán kiküszöbölve lennének, azt már csak azért sem hihetem el, mivel a Rink chorálkönyve után megjelent chorálkönyvekben különösen a közbenjátékra nézve nem csak, hogy visszaesést nem tapasztalunk, sőt ellenkezőleg határozottan nagymérvű haladást és tökélyt ^észlelünk. Erre vonatkozólag ezt olvassuk: „Die Sorgfalt für die Verbesserung der Zwischenspiele hat sich in den beiden t letzten Decennien (1845—1865) in dem Maasse vermehrt, indem ihre Beibehaltung angefochten worden ist, auch ist eine grössere Angemessenheit derselben durch Vereinfachung und den genauesten Anschluss an den Takt und an den Charakter der Melodien ist fast in allen Choralbüchern glücklich erstrebt worden." t De hát ha F. S. úr szerint „nem ösmerik el a jelenkori szakemberek"

1) a közbenjáték jogosultságát, honnan jő az, hogy mégis az orgonajáték elösmert nagymesterei mint Hentschel, Hesse, Herzog, Kühmt *) „Urania" : Gegen die Zwischenspiele sind nach unserer vieljährigen Erfahrung meistens unkundige Prediger oder dürftig geschulte Organisten ; aber es gibt auch einige Fachmänner, die nur aus Liebedienerei, Kriecherei, Heuchelei gegen ihre Vorgesetzten (Prediger) in dieser Beziehung nicht selbsständig handeln können und wollen. Körner. „Endlich habe ich wahrgenommen, dass oft mit ' vieler Salbung über die Unerbaulichkeit der Interludien von Persönlichkeiten gesprochen wird, die ganz einfach keine gescheidten Zwischenspiele produciren können!" G. Lehmann.