Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - A mi egyházi zenénk (Tolnay József)

19 népiesnek, természetesnek kell lennie, ha czélját elakarja érni, rendeltetésének meg akar felelni, tehát általánosan elfogadott, elismert szókat, kifejezéseket, szó- és mondatkötéseket kell alkalmaznia, mellőzve mindent, a mi csak bizonyos körben, tudományszakban s a t. ismeretes. Meglevő énekeinknél (mindig csak a magyarokat értve), e tekintetben is nagy a hiányosság; mert, nem nézve, hogy helylyel-közzel idegen, latin szók is fordúlnak bennök elő, meglehetősen bővelkednek a használatból kiment, és ma napság nemcsak a hitbeli tudatot, hanem az erkölcsi, a szép érzést is sértő szókkal! Ha, valamely költemény az elősoroltuk kellékek mindegyikének megfelel is; ha tartalmát, alakját, nyelvezetét tekintve mindenki fölfoghatja, megértheti is, tehát, ha a gyülekezet összességének tulajdonává lehet is : azért még nem ének; a mi valóban énekké teszi, az a dallam. Az ének szövegében ugyanis a vallásos hangulatok, érzelmek csak szavakban nyilvánulnak : a mi őket igazán hallható, élő hangokká változtatja, az a dallam. Azért az énekre nézve épen olyan fontos a dallam, mint a szöveg; sőt, a menynyiben a költemény keretét betöltő tartalom, mint egy test mozgó, hullámzó, változatos életet csak is a dallam által nyer : bátran elmondhatjuk, hogy fontosabb a szövegnél. Ezen állításunk bebizonyítására röviden hivatkozhatunk arra a jelenségre, hogy mindazok a zeneművek, legyenek külömben akár világiak, akár egyháziak, a melyek általában elterjedtek, hiresekké is lettek, kedvességüket, hírességüket mindig a dallamnak, és nem a szövegnek köszönhetik. Az egyházi ének dallamának szövegéhez való viszonyára nézve szükséges, hogy annak ügy a maga egészében, mint egyes részleteiben megfeleljen ; mert csak igy segítheti elő az isteni tisztelet czélját : az épülést ! Ha tehát az ének szövege dicsőitést, magasztalást, hálát s. a. t. tartalmaz : legyen a dallam is hasonló természetű ; ha annak tartalma kérés, panasz, gyász sat. a dallamnak is ilyen jellemünek kell lennie. S ezt a zene minden nehézség nélkül megteheti, sokkal tökéletesebb eszközzel rendelkezvén a hangulat, az érzés kifejezésére, mint a szó-költészet ; mert mig ezen utóbbi a hangulat, a kedély állapot föltüntetésére sokszor csak halvány elmosódó szót talál : addig annak a hang egész terjedelme rendelkezésére áll. — Gyakran megesik azonban az is, hogy már meglévő dallamra készül új szöveg ; ez esetben meg ennek kell amahhoz alkalmazkodnia. És éppen az a jelenség, hogy meglévő dallamra készítenek új szöveget, lehet oka annak, hogy nálunk az ének tartalma és dallama néha úgy elütnek egymástól. — Vannak ugyanarra a dallamra húsvéti, karácsonyi, nagypénteki énekek ; pedig mindegyik alkalommal egészen más, egymástól elütő érzelem honol a hivők keblében, hangulat hullámzik lelkében : igy tehát egy és ugyanazon dallam, ha mindenik érzelemnek, hangulatnak meg van, a mint meg is van, a maga sajátságos kifejezési módja, nem fejezhet ki most ezt, más alkalommal ismét amazt ! Nem szükséges ugyan, hogy az egyházi ének szövegének és dallamainak költője egy és ugyanaz a személy legyen ; de, a mint a példák igazolják, azok az énekeink legjobbak, a melyeknek szövege és dallama egy és ugyanazon egyéntől származik. — Ez külömben igen természetes is ; mert az ember önnön érzelmeit, benső állapotát mindig ismeri, mig mások szellemébe csak nagy ritkán hatolhat be s igy a szóban kifejezettet se nyilváníthatja úgy hangban, mintha az sajátja volna. Az egyházi ének e tekintetben is rokon a népdallal ; mert a mint annak szövege és dallama sokszor egy és ugyanazon szivből fakad : úgy ennél is a szóban kifejezett hangulatnak gyakran ugyanaz az egyén adja meg a hangban való nyilvánulást is. — Ilyen esetben mindig meg van szöveg és dallam között az egység ; ellenkezőleg, ha mindkettőnek költője más : egyik a másikának egyenesen ellene is mondhat. A mint a népdalnak szövege és dallama igen sokszor költészetileg és zenészetileg műveletlen egyéntől származik ; ügy az egyházi éneknél sem éppen szükséges, hogy a dallam és szöveg szerzője képzett ember legyen : azért mégis eredhet tőle szép, épitő, buzditó hatású énekdallam is. — Egyházi énekeink közül többről határozottan kimutatható, hogy dallamuk eredetileg világi volt : ki tudja, nem olyan egyénektől származnak-e, a kik semmit se tudtak zenei műveltségről ? ! Régebben divott népdalaink között most is több van olyan, a melynek dallamát bizton alkalmazhatnók egyházi énekre is ; több van olyan, a melynek dallama az igazi bensőséget, mély érzelmet nemes egyszerűséggel, megható hűséggel tünteti föl, — a nélkül, hogy a vallásos érzetet csak távolról is sértené. Ez esetben aztán énekeinknek nem csak nyelve, de dallama is magyar és magyaros lenne. — Régebben divott népdalainkat emlitem : mert az ujabbak, ha külömben megfelelők lennének is, nem alkalmazhatók, már azon oknál fogva se, mivel könnyen megtörténhetnék, hogy a gyülekezet egyes tagjainál reminiszcenciák támadhatnának. Az pedig az istenitiszteleczélját nem előre, de hátra mozdítaná ! Az ének tartalmának megfelelően előadás módjának, éneklésének is általánosnak, azaz olyannak kell lennie, hogy benne minden a gyülekezetnek az istenitiszteleten jelenlévő tagja részt vehessen ; tehát mint ilyen, én úgy tartom, nem lehet mű-, többhangu éneklés. — Vannak ugyan egyesek, akik azt kívánják, hogy a gyülekezet éneke legyen mű-, azaz többhangú éneklés. Ez a kívánság azonban, ha czélszerű volna is, nem valósitható meg. Nem valósitható meg pedig azért, mert ahhoz a gyülekezet minden egyes tagjának bizonyos fokú zenei képességre és műveltségre volna szüksége ; ez azonban gyülekezeti tagjaink legnagyobb részénél, úgy városban, mint falun, teljesen hiányzik. Ha többhanguan, tehát bizonyos értelemben művésziesen akarnánk énekeltetni, mindazokat ki kellene az éneklésből zárnunk, a kiknél a zenei képesség és képzettség hiányzik ;