Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Kivonat a békési ág. hitv. esperesség 1887. évi február 9-én tartott gyűlésének jegyzőkönyvéből

irodalmi intézményektől függetlenül biztosítja az egyházat, hogy a kihaló egyház helyébe új, az eddiginél lelkesebb, az ev. prot. "szellem által áthatottabb egyházat jievel a gyermekekből. Nem elég állítani, hogy a gyermekistentisztelet a kicsinyeknek a felnőttek istentiszteletére való nevelése s az ev. prot. szellem magVainak kebleikbe való elhintése által a kihaló egyház helyébe új, az eddiginél lelkesebb, az ev. prot. szellem által áthatottabb egyházat nevel a gyermekekből; hogy ez állítás hitelre is találjon, szükséges annak valóságát kimutatni. « Eddig ugyanis legfölebb arról lehetett meggyőződni, hogy a gyermekistentisztelet oly fentartási eszköz, mely a siker biztonságát függetleníti minden más intézménytől, úgy hogyha az egyház e, téren kötelességének

1 eleget tesz, nyugodt lehet jövője felől, nem kell aggódnia, ' váljon segítői is eleget tettek-e? » Ä vita vége. E becses lap f. é. 9. számában „Végső szó"-t intéz hozzám Frühwirth Samu úr válaszul azon soraimra, melyeket a Prot, egyházi és iskolai lap-ban közölt énekügyi jegyzeteimet ostromló két rendbeli czikkére irnom kellett. Konstatálja, hogy „a kérdés a tárgytól el van terelve, sőt személyessé vált." Ennélfogva felmentve érzi magát az alól, hogy úgy az egvik, mint másik téren „Jeszenszky urat kövesse." Ez mindenesetre a lehető legkényelmesebb módja a vita berekesztésének. De két dolgot legyen szabad erre nézve a történelmi igazság kedvéért megjegyeznem. ,Egyik az, hogy a kérdés akkor tereltetik el a tárgytól, midőn Frühwirth Samu úr e b. lap f. évi 3. számában a kérdéses dallam eredetére vonatkozólag nyilvánított nézeteimet úgy tüntette fel, mint „e becses lapban is többször tanúsított buzgó hazafiúi törekvés"-nek „túlcsapását a mértékben" ; és midőn azzal egy füst alatt kijelentette, hogy a „tót ének külön állást foglal el egyházi éneklésünkben, állam az államban", és hogy ezt elnézhetnők, ha az a 400 ének „mibd tót eredetű volna, de épen az nem áll" stb. Ekkora ellenmondás egy és ugyanazon czikkben, 1 midőn egyrészt megróv azért, hogy a tót énekek magyar eredetét bizonyítom, — merészt maga js beismeri, hogy azok nem tót eredetűeK, ép elégséges volt arra nézve, hogy benne nem a magyar, hanem az ^Orpheus Germanorum" elnevezés által megjelelt állaspont szószólóját lássam. A másik az, hogy a kik az ellennézetüeket érvek hiányában „absurdum"-féle jelzőkkel tiszteli meg, az ezek által használt források iránt ny e 1 v ü k miatt, — a külföld szellemével táplált arisztokratikus gőgöt mutatnak, — azok ne panaszolkodjanak, ha a saját kifejezéseik alapján bizonyos szellemi rokonságra figyelmeztetve lesznek. A szellemi atyafiság kimutatása ily körülmények közt kellemetlen lehet rájuk nézve, -de sértő semmi esetre sem. F. S. úr „ismételve" kijelenti, hogy sem magát sem engem arra nem tart kompetensnek, hogy az egyházi ének terén ily nagy részlettanulmányt feltételező kérdésben, minő ama dal eredetének kérdésének-megoldása, döntőleg határozzunk. Ez a szerénység nagyon jól áll a tiszt, akadémiai énektanító úrnak. De egy kis következetlenség van a dologban. Ugyanis a kérdéses dallamra nézve első czikkéban így nyilatkozott: „nem oly nagy mesterség abból (az egyházi ének történelméből) kitalálni : ki ama ének szerzője?" Meg is mondja egész határozottan, hogy „á velenczei iskolából került ki ama lágy hangnemű, kellemes ének." Most meg nem tartja magát kompetensnek ezen kérdés eldöntésére nézve. Váljon mi okozta nála a változást? Ha szerénység dolgában követni akarnám őt, hajlandó volnék ezt az általam felhozott adatoknak és érveknek tulajdonítani. Továbbá az én kompetencziámra nézve nyilvánított fentebbi megtisztelő kijelentése, hogyan egyeztethető össze azon korábbi, még inkább megtisztelő felhívásával, mely szerint a magyar egyházi ének történelmének megírására felszólított? Hát ha ez utóbbira képesnek tartott két hét előtt, annyira sülyedtem-e szemei előtt e rövid idő alatt, hogy most egy egyszerű dallam eredetének kérdése tekintetében még csak nézeteim nyilvánításának jogától is meg akar fosztani? „ítéletemben — úgy mond — Koch-ra hivatkoztam." Én meg Haan Lajos-ra hivatkoztam. S ne vegye nekem rossz néven a t. akadémiai énektanító úr, ha a magyar tót énekekre nézve ez utóbbit nagyobb tekintélynek ismerem Kochnál, a ki se magyarul, se tótul nem tudott s a Lányi vagy Tarnóczy énekeit hírükből sem ismeri. » A mi pedig a t. akadémiai énektanító úr „hivatását" illeti, teljes tisztelettel viseltem azon nemes szándéka iránt, „hogy az egyházi ének terén lehető egyöntetűséget készítsen elő." Ez ugyan egy kissé nehezebb feladat egy dallam eredetének kimutatásánál, de hát mégis „szép és utánzásra méltó eme szent törekvés." Csak arra kérem, ne feledkezzék meg a magyar hazafiság azon legelemibb szabályáról, hogy valamint minden más téren, úgy az egyházi énekek kérdésében is a species (tót, német), mindenkor alárendelendő a genus (magyar) fogalma által követelt tekinteteknek. És verje ki fejéből azfon semmi által sem indokolt feltevést, mintha e* sorok Írójának — a ki enekügyi jegyzetei közlése alkalmával távolról sem gondolt a „theologiai akadémia egyetemes jellegét" annyira szivén hordó tanférfiúra — szándéka lett volna őt, „jelzett hivatásának lelkiismeretes teljesítésében „megzavarni", vagy attól „eltántorítani." Jeszenszky Károly. ' ilirili. Kivonat a békési ág. hitv. esperesség 1887. évi február 9-én tartott gyűlésének jegyzőkönyvéből. A jelen közgyűlés összeliivatásának indokolása s a fennforgó ügy történelmi fejlődésének esperes úr általi előterjesztése után a közgyűlés az ügyre vonatkozó összes