Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - A brassói magyar ev. esperesség közgyűlése

69 ságtok egy torokkal, jó magyarsággal el tudja kiáltani: éljen a haza. a király, a királyság — hogy ez már hazafiság? Ne ámítsátok magatokat — az ollyan napok — mint akár a királyné neve napja, igen szép ürügy csak, hogy leckét tartani ne kellessen, s ha már azt megengedjük is, hogy egy egy napi szünet ráfér a tanítóra, de ezt magának érdemül tulajdonítani, ehhez mégis egy kis elbizakodottság kell, — azt meg, hogy valakit még meg is szidjon az illyen nemzeti hiúságban tetszelgő nagyzás — azért, hogy azt a pihenést nemzeti érdemeinek nevelésére igénybe nem akarja venni — már épen gondolni se merte közönséges — sa kötelesség némi fogalmával biró halandó. — S ahol van, megértük ezt is! No de azért azt hisszük, hogy az a derék vallásoktató az illyen pöfögéstól meg nem ijedt! A dologban külömben igen jellemző', hogy e történet, a mint mondók Pesten történt, s e hírt mégis egy Egerben megjelenő' lap nyomán közli a pesti R. jeléííl annak, hogy jól értesült lapok közé tartozik! * A róm. kath. sajtó nagy allelujával hordta szét hirét egy szerintök nagylelkű alapítványnak — egyelőre ugyan csak ajánlatnak. — Bizonyos Irsik nevű kanonok 10,000 frt alapítványt tett egy róm. kath. irodalmi társulat czéljaira, s mihelyt az megalakul — a pénzt azonnal kiutalványozza. — A róm. kath. sajtó nem restel azzal kérkedni. hogy ez annak a vészkiáltásnak a gyümölcse, — a melyet ő hangoztatott abból az alkalomból, hogy a két protestáns felekezet egy irodalmi társulatot alakított; a mit Irsik kanonok sem hoz tagadásba. Hát csak dicsérjék az ilyen tetteket róm. kath. atyánkfiai, — amennyire nekik tetszik ; de az aztán mégis egy kissé erős dicséret, mikor az ilyen megrőkönyödés-szüite cselekedetet nagylelkűségnek csúfolják el. Ha valami ellenfél csupa félszből cselekedetre szánja el magát — ez sem bátorságának — még kevésbé nagylelkűségének — egyszerűen csak kislelkűségének tudandó be ! A nagylelkűség tehát az adott esetben is kisié lkii-re lesz javítandó. ittrim A brassói magyar evang. esperesség közgyűlése. Hétfalu, 1887. jan. 16. Ezen a mult évben alakult uj esperesség f. hó 13-án tartotta meg Brassóban harmadik közgyűlését, a melynek főbb tárgyai a következők valának : A kulturegylettel való szerződésre lépést elvben elfogadja s a netalán szükséges további tárgyalások folytatására bizottságot küld ki. A tiszai ev. egyházkerülethez történt csatlakozás alkalmával az esperesség annak alkotmányából nem fogadta el az egyházközségek szervezetére és a papválasztás módozataira vonatkozó szabályokat, a minek következtében a brassói esperességre nézve e tekintetben a tiszai kerület engedélyével kivételes állapot teremtetett. Ezen kivételes állapotról az esperesség most lemondott, közgyülésileg kimondván a tiszai kerület alkotmányához való teljes alkalmazkodást. Az egyházmegyei pénztárnoknak a pénztár állásáról előterjesztett jelentése tudomásul vétetett. A legfontosabb tárgya a gyűlésnek az újjáalakulás és szervezkedés, illetőleg beadott bizottsági javaslat volt. A mult év márczius 25-én ugyanis az esperesség csak ideiglenesen s az addig érvényben állt szász törvények alapján alakult meg. Befogadtatván az esperesség a tiszai ev. egyházkerületbe, szükségessé vált annak törvényei szerint szerveznie magát. A közgyűlés ezen ujjászervezkedést oly formán mondta ki, hogy előbb minden egyes egyházközség alakítja át szervezetét s aztán megválasztják a főesperest, következvén ezután a többi tisztviselők választása. A főesperesre, a tiszai törvények szerint, minden egyházközség otthon szavaz a maga .közgyűlésén, s szavazatát egy e czélra kinevezett bizottsághoz küldi be. Határidőül február 17-ike tüzetett ki. Minden egyházközség egy szavazattal bir. Még egy kellemetlen ügy is fordult elő s ez Ortel János krizbai pap indítványa, a melynek megértéséhez szükséges előbocsátani a következőket : Van a brassói magyar társadalomban néhány uri egyén, a ki nemcsakhogy különös ellenszenvvel viseltetik a magyar evangélikusok iránt, hanem ezen érzületének — elég tapintatlanul — minden alkalommal kifejezést is ad, s befolyását mindig oly irányban érvényesiti, hogy a magyar evangélikusok mindenből kiszorittassanak s mindenütt károsittassanak s a pártfogás ügyüktől mindenütt megvonassék. Ezek az urak kieszközölték a kormánynál azt, hogy mig a brassói állami iskolák minden felekezeti hitoktatója kapott az államtól évi fizetést, addig a magyar evangelikus egyház hitoktatója ebből kizáratott; kieszközölték azt, hogy mig az állami iskolák gondnokságában minden felekezet, még a zsidó is képviselve van, addig a magyar evangelikus és általában az evangelikus nincsen ; ezek az urak kieszközölték azt, hogy mig a r. katb. és ref. lelkész is mindenütt beválasztatik, addig a magyar evang. egyházak lelkészei mindenünnen tüntetőleg kizáratnak. A legújabb időben a brassói fiókkulturegyletbe is behurczolták ezek az urak a magyar evang. elleni gyűlöletet. A magyar esperességnek a szászok elleni védelmére ugyanis „Szászok Igazsága" czimen egy röpirat jelent meg. A brassói fiók-kultur egylet 1886. decz. 3 diki választmány ülésében ezt illetőleg Harmath Lajos ügyvéd, Orbán Ferencz állami elemi iskolai igazgató s társaik azt vétették jegyzőkönyvbe, hogy írója olyan ember, akivel szóba állani sem érdemes. Ezen esetre vonatkozik Ortel férfias indítványa. a melynek Török József főesperes, Szmek Gábor főerdész, Masznyik Gyula és különösen Rombauer Emil állami főreáliskolai igazgató, a ki egy kicsit talán nagyon is éles szavakkal ítélte el Harmath eljárását, fogták melegen pártját, a minek következtében az, a mint alább következik el is fogadtatott, a miáltal azonban az ügy, mely a tapintatlan és felekezeties ellenszenvüket fékezni nem tudó egyének iránt roppant elkeseredést szült, ugy látszik még nincs egészen befejezve. Örtel János krizbai ág. h. ev. lelkésznek Írásban benyújtott indítványa következő : Az erdélyrészi magyar közművelődési egyesület brassói fiókjának választmánya, az elmúlt év nov. 12-én tartott