Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - Der Gusztav-Adolf-Verein

70 ülésében, indítvány folytán, tárgyalás alá vette a brassói magyar evang. esperesség javára „Szászok Igazsága" czi­men megjelent röpirat 71-ik lapján foglalt azon panaszt, a mely szerint a brassói más felekezetű magyarság a brassói evangelikus magyar egyházzal ha mindjárt magyar is az, nem törődik, a minthogy ezt a brassói fiókkultur­egylet alakulásakor is megmutatta, annak választmányába egyetlen evangelikus egyént sem választván be s a brassói magyar evangelikus egyházat szokás szerint ignorálván. Az indítványozó azt kívánta, hogy ezen vádat, a mely szerinte „igaz volta esetén nagy gyalázat volna a brassói magyarságra," a választmány utasítsa vissza. Miután azon­ban bebizonyodott, hogy a vád igaz, mert a brassói magyar evang. egyház tagjai közül csakugyan senki sem válasz­tatott be a fiókkulturegyesület választmányába, az indít­ványozó indítványát visszavonta. A kellemetlen ügy ilyképen, eltekintve dr. Harmath Lajos sértő modorú nyilatkozataitól, kellő elintézést nyert. Ámde a jegyzőkönyvbe — a mint az a következő 1886. decz. 3-diki ülésen hitelesítéskor kitűnt — az egész eset ilyformán vétetett fel: „Miután a tárgyalás folyamán töb­ben kinyilatkoztatták, hogy a „Szászok igazságának" irója oly egyén, a kivel szóba állani nem érdemes, az indítvány visszavonatott"; és ezen szövegezés, daczára hogy felszólalás történt, mely a jegyzőkönyvi pont valóságnak megfelelően leendő kiigazítását kérte, dr. Harmath Lajos ügyvédnek minden discussiót kizáró s egyszerűen napirendre térést kivánó indítványára 11 szavazattal 8 ellen meghagyatott. Tekintve immár azt, hogy a brassói evang. magyar­ság, mely csak nemrég, a közelmúlt évben, a nemzetiségünk érdekeit tekintve is oly fontos magyar esperesség megala­kulásakor az összes egyházak közt a legnagyobb anyagi áldozatot hozta s a mely az összes erdélyi evangelikus egyházak közül egyedül lépett be mint alapító tag a kul­turegyletbe, ily méltánytalan bánásmódot nem érdemel : tekintettel továbbá arra, hogy azt a mit a jegyző­könyvi pont foglal magában t. i., hogy a „Szászok Igaz­ságát" szót sem érdemlő egyén irta, az illető gyűlésen senki sem mondotta ; tekintve végül azt, hogy a választmánynak jegyző­könyve, a magyar esperesség erkölcsi és anyagi érdekének szolgáló „Szászok Igazsága" czimü röpirat hitelét ingatja meg; van szerencsém beterjeszteni a következő indítványt: „a közgyűlés mély sajnálkozásának ad kifejezést a felett, hogy míg az erdélyi magyar közművelődési egyesület kolozsvári központi választmánya oly eléggé meg nem hálál­ható figyelmet tanusit a magyar evangélikusok iránt, addig a brassói kulturegylet választmányának ülésén ellen­kező érzelmek jutnak felszínre; és magáévá tévén a „Szászok Igazsága" szimü röpirat 71-dik lapjának megtá­madott részét, azoknak a kik a brassói kulturegylet vá­lasztmányának nov. 12. és decz. 3-diki ülésén ennek védel­mére keltek, forró köszönetet szavaz." A közgyűlés arra is tekintettel, hogy a cultur-egyletnek az igazság elnyomása még akkor sem tartozhatik feladatai közé, ha az az igazság réá nézve kedvezőtlen és hogy az ily kérdések feszegetése annál kevésbé tartozhatik a cul­turegylet hatáskörébe, mivel az csak a magyarság közti egyetértés megbontására szolgál, a mi pedig megint nem lehet a culturegylet feladata — Örtel János indítványát zajos helyeslések között egész terjedelmében és egyhan­gúlag magáévá tezzi, utasítván az elnökséget, hogy ezen határozatról ugy a brassói fiókegylet választmányát, vala­mint a kolozsvári központi választmányt jegyzőkönyvi kivonatban értesítse. üil^ll!, Der Gustav-Adolf-Verein in den ersten 50 Jahren seines Bestehens von Dr. H. F. von Criegern. Leipzig 1882. Der Gustav-Adolf-Verein in Haupt und Gliedern von Julius Oscar Zenker. Leipzig 1882. I. Midőn öt évvel ezelőtt a G.-A.-egylet fennállásának ötvenéves jubileumát ünnepelte, megbízta titkárát, hogy az esemény alkalmából az egylet addigi történetét megírja. Igy támadt a fennt idézett munkák elseje. A másik munka czélja statisztikai adatok és üzletszerű kimutatások, vala­mint fontos okiratok közlése által az egylet múltját és jelenét ugyanazon alkalomból bővebb világításba helyezni. Az igaz, hogy azóta öt év mult el, s ama munkák ismertetése most már tán nem olyan alkalomszerű, a milyen volt kiadatások. De a mennyiben e lap hasábjain nem volt még szó róluk, nem indokolatlan a figyelem, melyre e sorok ama munkák iránt e t. lapolvasó közönséget felhívni szán­dékoznak. S szólhatunk-e alkalomszerűség hiányáról? Mikor ne lenne alkalomszerű azon egyletet tenni megemlékezé­sünk tárgyává, mely velünk a hitben egy, folytonosan figyelmével kisér s meg nem szűnik a számos, közönyt és hitetlenséget tanúsító lénynyel szemben hangoztatni, hogy a kiket a közös hit kapcsol egybe, azok más különbségek és érdekek eltérése mellett is testvérek. Ezen alapgondolat az, mely e két művet a mi egy­házunkra nézve is fölötte értékessé teszi, s vonzóvá minden egyházát szivén hordozó evangélikusra. S ez keresztül vo­nul mindkettőn. Nem lehetséges ugyan oly bő vázlatát adni, hogy mindent, vagy csak elég nagy részét is eléadjuk a tényeknek, melyek ezt bizonyítsák, de a mennyire az elénk szabott szűk tér engedni fogja, megkísértjük. Az első mű szerzője, v. Criegern, a G.-A.-egylet tör­ténetét négy részre osztja. Az első rész tárgyalja a G.-A.­alapítvány történetét a G.-A.-egylet megalakulásáig. Mert, tudvalevőleg, az óriási összegekkel és segédforrásokkal ren­delkező egylet keletkezésében visszamegy azon mozgalomra, mely G.-A. király haláláuak helyén emlékkőnek eme­lését czélozta. Schild kereskedő garasos gyűjtést javasolt e czélból, mely gyüjtőmódot Angolországban igen eredmé­nyesnek ismert meg; s e javaslatnak megvitatása közben már egy hónappal a hősi halál jubileuma után, 1862. de­czember 11-én megjelent egy felhívás, mely adakozásra szó­lítja fel Lipcse városának lakosságát oly evang. egyházak javára, melyeknek küzdeni kell a léttel. Az adakozás meg­indúlt, bizottmány alakúit, mely a pénzt kezelte; s a mi leglényegesebb, az alapítvány, melyet időközben a szász, kir. minisztérium is ajánlott, Drezdában is nyert pártoló­kat, hol is 1833. febr. 25-én hasonló czélból bizottmány állt össze, s adakozásra szólította fel a szász főváros evang. hiveit.

Next

/
Thumbnails
Contents