Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Az aesthetikai képzésről (Masznyik Endre)

Legyen ennyi elég annak bebizonyítására, hogy a német nemzet fiai sokkal elfogulatlanabbúl gondolkoznak a csehnyelvű husszita énekekről, mint Frühwirth Samu úr, a ki szerint minden, a mi „tót, cseh, huszita," — az már eo ipso nem „magyar" és ha még oly tiszta evangyélmi szellem terméke lenne is, — „egyetemes magyar egyházunk" által nem acceptálható. Természetes, hogy a maguk idegen köntösükben nem tarthatnak igényt arra, hogy hazánk határain belül egyetemes érvényre emelkedjenek. De hát ebből az következik-e, hogy azokat, a kik ezen, maguk a német nemzet legjelesebb fiai által oly nagyrabecsült, szellemi kincset a magyar nemzet számára értékesíteni, folyóvá tenni iparkodnak, — úgy tüntessük fel, mint valami szűk látkörtí bárgyú teremtéseket, a kiket ilyen — szeliden szólva — nem tudományos állításokkal ki lehessen fizetni : „kár, hogy Luther nem volt cseh, — talán nagyobb volna az érdeme !" E b. lap hasábjain nem igényelhetek magam számára annyi tért, hogy részletesebben szóljak azon számos érintkezési pontokról, melyek a politikailag örökre meghalt, de vallási eszméire és hymnologiai termékeire nézve halhatatlan és minden életrevaló nemzet ereiben az élet savaként ható h ússz itizmust, a magyar földhöz és azon létesült evangélikus egyházhoz kötik. De igazolnom kell magam Frühwirth Samu úr némely feltűnően bántó állításai ellen. O az általam Alfred Dörffel chorálkönyvéből idézetteket nem akarja érteni. — Azt bizonyítom vele, hogy Lányi a kérdéses dallamra legalább is tiz évvel előbb szerzett egyházi éneket, — mint a németek, — tehát annak egyházi dallamként való szerzése tekintetében öt elsőbbség illeti meg. — Frühwirth Samu úr jónak látta, bizonyításomnak azon részét egyszerűen ignorálni, mely által kimutattam, hogy Lányi ezen énekének „Ac jest mé srdce smutné," Tarnóczy Györgynek 1636-ban megjelent kótázott kantionáljában már meg kellett lennie; sőt azt megelőzőleg már énekeltetnie kellett. — A miket erre nézve idéztem, — azok nem „frázisok," — azok adatok, melyeket csak adatokkal lehet megczáfolni. Persze a Koch-féle — mindenesetre jeles — munkában, erre nézve nem fog felvilágosítást találni. De lia Frühwirth Samu úr a dologhoz akar szólni, akkor — csehnyelvű énekről levén szó — ne resteljen „tót és cseh" forrásokat is használni! A mi dr. Luther „Miatyánkját" illeti, egyszerűen hivatkozom Haan Lajos „Cithera sanctorum" czímű monographiájára. Ebben a 24-ik lapon nevezett tudós szerző azt állitja, hogy átvizsgált számos huszita énekes könyveket azon kérdés tisztázása végett: mely énekeink származnak a reformatio előtti időből? Ugyancsak ott 145 éneket névszerint elősorol, mint olyanokat, melyek a husszitáktól erednek, s melyek a Tranosciusban mai napig megvannak. — Ezek között említi az „Otce nás, jenz v nebi b y dl is" czíműt is, melylyel Luthernek éneke szórói-szóra megegyezik. Hát a milyen joggal nevezi Skultéty Ábrahám Luthert ezen éneke miatt „Orpheus Germanorum"-nak, — ép oly joggal nevezhetnők Szenczi Molnár Albertet, — a ki a „Menybéli felséges Isten" czímű klasszikus magyarsággal és felülmulhatlan formai tökélylyel írt éneket, — ugyanazon dallamra szerezte: „Orpheus Hungarorum "-nak! Nagy köszönettel tartozom Frühwirth Samú úrnak azokért, a miket a „Mire bánkódol óh te én szivem"-re nézve idéz. Tehát igazolva van azon állításom, hogy Hans S ach s nak ezen éneke : „Warum betrübst du dich mein Herz," — nem lehet eredeti német dallam. Koch szerint lengyel eredetű, mely először bizonyos Seklucyan prédikátor énekeskönyvében látott napvilágot 1559-ben. — Hát ha a magyar az eredeti és a lengyel a magyarnak fordítása? Hisz ép 1559 körül Lengyelország volt egyik klasszikus földje a legjelesebb magyar kiadványoknak. Székely (Seklucyán?) István ép 1559-ben Krakkóban adta ki a maga magyar krónikáját. — Nem származhatott-e át az ő révén ezen, magyar zamatú ének és dallam a lengyelekhez? s emezektől a németekhez ! Annak bizonyságáúl, hogy senki, a ki a Lajthán innen lakik és a magyar föld kenyerét eszi, nincs jogos.tva a magyar nemzet testét alkotó elemeket, legyenek azok cseh, tót, német, oláh, rácz, vagy bármiféle jellegűek, — a magyarral ellentétbe helyezni; és különösen az evangyéliomi alapon megujult keresztyénség és istenimádás terén a faji különbségeket, — a genus fogalmából kizártaknak tekinteni, — ide iktatom a fentebb említett Székely Istvánnak 1559-ik évben Krakkóban megjelent krónikájában a 151-ik lapon foglalt következő szavakat : „ad Annum 888 ubi sub septem Capitaneis Scithae egressi sunt, ita Árpád nomine aliorum orat : „Hatalmas Isten, valaki vagy te! ki a földet, menyet teremtetted, ki mindeneket táplálsz és éltetsz, nagy hálákat adunk te neked, hogy te minket a te nagy jó voltadból ide vezérlettél és könyörgünk te neked, hogy e Pannoniának földén minket leszállíts és azt örök birodalmúi adjad mi nekünk, az kin te neked szolgálhassunk életünknek minden idejében nagy engedelmességgel." Nos ha 1559-ik évben ily magyarsággal és ily szellemben mondott ima láthatott napvilágot Krakkóban, — akkor semmi túlzás nincs azon követelésünkben. hogy Anno 1887, Pozsonyban ne nevezzék absurdum- nak azt, ha valaki a Lányi, Tarnóczy által szerzett énekek magyar eredetét kutatja és bizonyítja! Jeszenszky Károly. Az aesthetikai képzésről.*) n. Feleljünk meg most röviden a másik előzetes kérdésre is: mi a szép érzéke? *) Felolvastatott a pozs. Toldy-kőrben 1887. jan. 16-án.