Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Ritter István koporsója mellett (Sántha Károly)

58 irtva a bűnt, terjesztve az erényt, hintve áldást s vigasztalást harmatozva. Tanítunk élni boldogul; tanítunk halni boldogul. Tanítunk : Istenben hinni, szeretni és gyakorolni a jézusi erényeket s a Szentlélek ereje által egy szebb hazát remélni. Nem szép-e, nem fontos-e, nem magasztos-e e hivatás? Tudom, hogy fényt, áldást és jóllétet áraszt e világon tudomány, művészet, ipar, kereskedelem és földrnivelés; de boldogságot csak egy ád, egy, a vallás, az Istenben való élet. Nagy volt Athén művészetével, Eóma jogával, Alexandria tudományával, de csak az az ország igazán nagy, életképes és boldog, melynek támasza s talpköve a tiszta erkölcs s melynek népe nem tudomány nélkül való. A vallásnak, az élő hitnek gyökeréről sarjad a tiszta erkölcs, a vallásnak, az élő hitnek gyökeréről hajt a tudomány, művészet, haladás és szabadság, a bűntől és tudatlanságtól való szabadság, mely képessé s méltóvá tesz a polgári szabadságra. Mind, a mi szép, magasztos és boldogító, mind, a mi az embert igazán emberré teszi : a vallásból, az egyházból, a templomból, az iskolából indul ki, hogy lennénk tökéletesek, mint az Isten, szentek, mint az Isten, és boldogok, mint az Isten. Tökéletesedés a jóban, boldogság a tökéletesedésben : ezt a czélt tűzi elénk a vallás. A vallásnak, az egyháznak, a templomnak, az iskolának volt hirdetője, ápolója, apostola és vezére e mi eléggé soha, soha meg nem siratható drága halottunk. // Buzgó-e valaki ? O az volt, Istenért, hazáért embereknek boldogságáért hevülő, buzgó, Isten szíve szerint való férfiú; a buzgóság emésztette föl hasznos élete mécsének olaját. Hű-e valaki? 0 az volt. Az Urnák sok talentumú szolgája s hű sáfára volt ő. Magához ^ hívta, hogy többet bízzon reá. Bölcs-e valaki? 0 az volt. Gondolatai mélyen járók és magasak, fenköltek egyszersmind. Vasakaratú erélyét szelídséggel, engedékenységgel párosító. Higgadt elméjű, jnégis tűzlelkű. Filozof mélyen érző meleg szívvel. Szigorú szeretettel. Férfiasan, méltóságosan komoly, gyermekded, játszi kedélylyel. Az Ítéletben igazságos. A tanácskozásban maga a tanács. A kormányzásban eszélyes, <5vatos és szelid. Egyházi önkormányzatunkhoz s jogainkhoz szívósan ragaszkodó, törvényt, királyt tisztelő. Egyenes jellemű, nyájas szívű. Példa a nyájnak, példa lelkésztársainak lángoló hitben, apostoli buzgóságban, munkásságban, jézusi szeretetben. Ez volt ő. De nem. E kép csak halvány mássá. Az ő jellemének kidomborítása, működési körének s érdemének lerajzolása több időt, avatottabb s mesteriebb ecsetet igényel. Ritka pap, ritka esperes. Méltán borul gyászba a gyönki ev. Sión, melynek lelkipásztora, — méltán borul gyászba e város, melynek munkás tagja, — méltán borul gyászba egyházmegyénk, melynek esperese, — méltán borul gyászba egyházkerületünk, melynek főjegyzője vala. Méltán zokogunk a prófétával: Elesett a mi fejünknek koronája. Jaj most nekünk! De ritka ember is volt ő, ha csak ugy tekintjük is, mint családapát. Rég elvétetett gyermekeitől az édesanya, kit pótolni soha sem lehet. Az ő nagv szive pótolni kivánta az édesanyát is. Kétszeres gonddal munkálta gyermekeinek boldogságát, kétszeres reménvnyel s örömmel csüngött jövőjükön. Oh hogy nem láthattad meg reményed valósulását! Oh hogy nem érhetted meg örömöd teljességét! De oh megboldogult, midőn e végszókat rebegted : Jaj Istenem, jaj Istenem! s e felsohajtásban egyházadért s gyermekeidért remegtél : a te mélyen érző vallásos lelked bizonyára megnyugodott abban, hogy van, lesz Istennek gondja szeretett egyházadra s hogy van, lesz Istennek gondja szeretett árváidra! S ha mi az Urnák szolgái megdöbbenve kérdezzük : ki vezérli itt a mi Sionunkat s halljuk az égből lezengő titkos szót : Én, az Isten ! Ha mi, ez egyházmegyének nagyérdemű Felügyelője, világi urai, lelkészei, tanítói és hívei, — e megboldogultnak rokonai, barátai és tisztelői felsohaitunk : ki vigasztal minket s halljuk a titkos szót: Én, az Isten! Oh ti is, ti szegény árvák itt, árvák a távolban, ha most felfohászkodtok : ki táplál, ki nevel, ki lesz atyánk : oh halljátok meg az égből jövő titkos súgást : Én, az Isten, az árváknak atyja! Isten, Kit az ész keres, de a Kit csak a hit, a szeretet, a tiszta szív és a fájdalom talál meg, — Isten, a Kiben te megboldogult ugy hittél, a Kiben te ugy bíztál, s a Kiben most ugy örülsz : Isten, Te vigasztald meg az egyházat, Te vigasztald meg e családot, Te vigasztalj meg mindnyájunkat! S megvigasztalsz. E megdicsőült pályafutó nem a veszendő, hanem a rothadatlan koronáért futott. Rothadatlan koronád volt a szent munka s a híven teljesített szent munkából eredő édes, nemes öntudat! Rothadatlan koronád a mi tiszteletünk, szeretetünk és sírig tartó, sírig fájó, mégis édes, hálás jó emlékezetünk! Rothadatlan koronád az égi boldogság, melyet megád, adjon is meg néked a kegyelemnek Istene, szent Fia, a Jézus Krisztus által, Ámen! Ima. Életnek és halálnak Ura, szent Isten ! Meghatva állunk e szived szerint való férfiúnak, hű szolgádnak koporsója mellett, Tenálad keresvén lelki erőt és vigasztalást. A Libanusnak czédrusai közül egy letöretett. Sionodnak egyik őrállója elvétetett s kidőlt annak egyik erős oszlopa. Gyászba borult e gyülekezet, gyászba borult egyházmegyénk, egyházkerületünk, gyászba borult ez a város, s gyászba, mély gyászba ez az árván maradt kis család. Atyánk, erősíts, Atyánk, vigasztalj, Atyánk, nyugtass meg minket e nagy veszteségben! Te rendelted, hogy a Jézus Krisztus vérén megváltott népednek vezérei s a mennyei világosságnak fáklyavivői legyenek e földön. Te rendelted vezérül s fáklyayivoül e szolgádat is. Áldunk Tégedet, hogy őt adtad nekünk s benne is megdicsőítetted Magadat, megdicsőítetted az ő erőtlenségében a te nagy erődet! Oh pótold ki a veszteséget! Rendelj közénk