Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Magyar huszita ének (Jeszenszky Károly)

59 bölcs, buzgó és hitteljes oszlopembert a kidőlt helyén! Cselekedd, hogy ez elhunyt szolgádnak lángbuzgalmát örököljék az ő társai ! Cselekedd, hogy az áltaia hintett szent Igék bő gyümölcsöt teremjenek az ő gyászoló hallgatói szivében és életében, áldván az ő porát, áldván az ő emlékezetét! Cselekedd, hogy ez a megrendült kis fészek, az árván maradt család szárnyaid árnyékában védelmet találjon! Mint a vergődő galamb, olvan ez az árva család; oh nyugtasd meg ez árvákat gondviselő szerelmednek édes hitében! Adjad mindnyájunknak a föl támadásnak édes reménységét, azt a hitet, hogy túl a síron tökéletességben cselekeszszük a te szent akaratodat! Áldott, áldott legyen az Isten, és a mi Urunk — Jézus Krisztusnak Atyja, Ki az ő nagy irgalmasságából újonnan szült minket az élő reménységre, a Jézus Krisztusnak halálából való föltámadása által; az örökségre, mely el nem veszhet, meg sem mocskoltathatik, meg sem hervadhat, mely nekünk mennyekben tartatik, örökkön-örökké, Amen! Sántlia Károly. Magyar huszita énekek, „Horribile dictu !" fogja erre mondani Frühwirth Samu űr, a ki szerint a tót Tranoscius énekeit magyar eredetüeknek nevezni „absurdum."' „Fából —vaskarika" szekundál hozzá „a tótok és a szabadság" czímű legújabb egyházi monographia szerzője, a ki művének 134-ik lapján a „magyar-tót" fogalmát így deíinálja : „a galamb galambnak marad és a varjú varjúnak ; oly mixtum compositumot (magyartót) sem a természetrajz, sem a chemia nem ismer, — az valami szörnyeteg lehet." Ebből is látni való, hogy : magna ingénia conveniunt ! Nem polémia kedvéért, csak is azon téves álláspont kimutatása végett irom e sorokat, melyet Frühwirth Samu úr a „Protestáns egyházi és iskolai lap"ban közzétett énekügyi jegyzeteimmel szemben elfoglalt akkor, — midőn azokkal most már másodízben foglalkozván, e becses lap olvasóközönségét ily bemutatással iparkodik irányomban hangolni : „ott az akad. énektanító megkapja a magáét! miért is merészkedik Jeszenszky úr tudományos állításait kétségbe vonni. Én ugyan mondottaimat sem tót, sem cseh, hanem (horribile dictu) német forrásokból merítettem stb. Magyar egyházi énektörténelemre eddig nem találtam, nem maradt hát más hátra, mint némethez fordúlni. Ha hivatva érzi magát Jeszenszky úr, — írjon magyart és szálljon szembe azon igazságtalan németekkel stb." Nagyon köszönöm a jó tanácsot a magyar egyházi énektörténelem megírására nézve. De ezzel seliQgysem tudom összeegyeztetni azt az ellenszenvet, melyet arra irányúit törekvésem iránt tanúsít, hogy a magyar egyházi énekügyre vonatkozó adatokat közvetlen tapasztalásból és lehetőleg hazai forrásokból merítsem. Vagy talán a német nemzet fiai által megírt kész és bizonyára jeles énektörténelmi művek alapján kell azt megírnunk? Nagy elfogultság kívántatik ahhoz, hogy valaki a mi sajátságos hazai viszonyaink között a nyelvi ellentéteket ép a lelkek békéjének és harmóniájának előidézésére annyira alkalmas egyházi zene terén oly rideg kíméletlenséggel, a külföldinek a hazai fölé való emelésével (velenczei iskola, — tót kántorok !) hangoztassa, mint a hogy azt Frühwirth Samu úr czikkeiben teszi. Utoljára is az absolut igazságig minden ember csak is a számára teremtett faji sajátságok és történelmi viszonyok korlátai közt képes emelkedni. A nép ezt így fejezi ki : „minden szentnek maga felé hajlik a keze!" De nálunk fölös számmal vannak olyanok, a kik előtt nem az bír becscsel, a mi hazai, — hanem a mit a külföld szelleme — sokszor ugyanazon anyagból — nagygyá, becsessé alakított. Élő példa erre a huszita-énekek sorsa nálunk, — és a küldöldöri. A német nemzet, midőn Luther hatalmas szelleme által álmából felrázva, világtörténelmi hivatásának tudatára ébredt, hogy a megujult kereszténység képviselője legyen a római és keleti egyházak megmerevült formáiból kibontakozni nem képes népekkel szemben, — legott felismerte azon szellemi örökségnek nagy becsét, melyet a máglyán meghalt Husz János lelke, az ő és későbbi követőinek énekeiben, a szabad gondolkozás híveinek, az emberiség egyetemes birtokáúl hagyományozott. Wendebourg Herrn. (Liederleben der evangelischen Kirche. Hannover 1852) közölvén néhányat a cseh-morva atyafiak énekei közül, a 139-ik lapon így ír : „Bei ihren Gottesdiensten sangen sie Kirchenlieder in ihrer Muttersprache, deren 400 ihr Oberbischof Lukas im Jahre 1504 gesammelt und in Druck gegeben hat.

1) — 1531 gab Michael Weisse geb. zu Neisse, Pfarrer der deutschen Brüdergemeinen in den Herrschaften Landskron und Fulneck, 155 Lieder der böhmischen Brüder in deutscher Uebersetzung heraus. Viele dieser Lieder fanden Luther's Beifall und Eingang in die Gesangbücher der lutherischen Kirche." Ugyszinte Herder a maga leveleiben (Werke zur Eel. und Theol. Th. 14. 235. lapon) a „cseh testvérek" énekeiről így ír : „In den Gesängen der böhmischen Brüder ist oft eine Einfalt und Andacht, eine Innigkeit und Brüdergemeinschaft, — die wir wohl lassen müssen, — weil wir sie nicht haben. Es ist Schade, dass aus diesen Bergen nicht wenigstens das Gold gesucht und etwa nach unserm Bedürfnisse zum . Gemeinnutzen verwendet wird." Ezen huszita-énekeskönyvnek, mely kótákkal adatott ki, egy példányát Haan Lajos jeles egyháztörténészünk a Matica megalakulásakor annak ajándékozta; de — a mint ép e napokban említette előttem Szarvason — annak vezérférfiai még csak meg sem köszönték neki ezen ritka nagybecsű — mert hisz aligha nem unicumrói van szó — ajándékot, s így azt sem tudja : meg van e még annak könyvtárában, vagy nincs ? Ez alkalomból legyen szabad nagyságos Zsilinszky Mihály úrhoz, mint a kinek a Matica vagyonának átvételekor volt alkalma betekintenie annak könyvtárába, — azon tiszteletteljes kéréssel fordulnom, hogy ha netán tudomása van ezen huszitaénekes könyvről, — azt szakavatott tollával ismertetni kegyeskednék. «7*