Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - A kis pápa (dr. Masznyik Endre)

.427 Ma is, ha kell — pedig kell — fe'lre teszünk minden szűkkeblűse'get és kislelkuséget, minden kicsinyes aggodalmat és féltékenységet, a mely netán még köztünk előfordul és magyarhoni ág. hitv. evang. egyházunk érdekében, nemcsak, hanem e drága hazánk érdekében is vállvetve küzdeni fogunk azon evangyeliomi üdvigazságért: „Más alapot senki sem vethet azonkívül, a mely egyszer vettetett, mely a Jézus Krisztus", mert halljuk és követni fogjuk a karácsonyi intést: „Kelj fel, világoskodjál, mert eljött a te világosságod és az Úrnak dicsősége rajtad feltámadott. Bierbrunner Gusztáv. A kii pápa, Nyilt levél Szeberényi Lajos Zsigmond úrhoz. i. Kedves Tisztelendő Ur! Olvastam a czikket s épültem rajta. Hát csak szép dolog is az, mikor valakinek a fejében úgy megfő s forr a bölcseség vize, hogy — mikor az ember még rá sem gondol, már ki is fút belőle, ha több nem, hát egy .,kanálra

u való. Egy kanál nem sok, de úgy-e ép elég arra, hogy azt a dr. Masznyikot bele fojtsuk. En Uram! Teremtőm! — de csak nagyot is vétkeztem én annak az aradáczi „Kis pápának", hogy ily nagyon, szerfölött nagyon megharagítottam. Isten látja lelkem, nem akartam. Megyek sietek is megvigasztalni. Hát kedves tisztelendő íir! Ön úgy látszik a •theologiai professorokat^ igen nagyon lekötelezi. Híva, hivatlanúl : tanítgatja őket. A jó minapában Schneller collegám részesült a kiváló kegyben, most nekem jutott a szerencse: meghallgatni Aradácz Kathedrás Bölcsének szellemes előadását a rKatholicismusról és Protestantismusról." Köszönöm, — igen nagyon köszönöm. Szűkebben van ugyan nálam a garas, mint igen tisztelt collegámnál, no de azért én i^ tudom, mi a tisztesség, — majd csak kiszorítom én is a tandíjat, de — ugyan kérem, ne szerénykedjék! rá fér Önre, csak rakja zsebre. Az érdem nálam mindég méltó elismerést arat s dr. Masznyik nem marad adósa Szeberényinek. Hanem egy dologra előre figyelmeztetem. A tanítványok nem mind egy fajták. Említett tanítványa megengedte, hogy Ön a hátára mászszék — olyan kicsi ember Ön, hogy a más hátára kell kapaszkodnia, mikor azt akarja, hogy nagynak lássák ? — én — hisz ismeri a természetem ! — ha megengedem is, hogy felkúszszon rajtam, — de megbocsásson! — soká nem segítem Önt emelkedni, hanem a hol épen legjobbnak találom : leteszem, mert ezzel tartozom az egészségemnek! S még egyet. Ön — uti figura docet — arra tanít minket, hogy ha valamely mű felett Ítéletet akarunk mondani : egy világért se várjuk be, míg az egészen elkészül, — mert líátha jól talál az lenni s meg vevője is akad! — hanem elég, ha a csizma sarkát, a kép rámáját láthattuk, — aztán vadúlj neki s haj rá! — a sarokból meg rámából az igazi mester műértő esze kitalálhatja a többit, bekiabálhatja a világot, hogy azt a csizmát, azt a képet ne vegyétek, mert nem aradáczi műhelyből került ki : valami dr. Masznyik bukott pozsonyi czég kontár gyártmánya. Hát látja édes mest'rem — ebben az egyben nem követhetem, mert még piaczi kofánk is azt szokta mondani, mikor almáját kínálja: kóstolja meg! — jaj be jó izű! de ezt nem a mester hitele csökkentésére mondom, hiszen Önnek édes tisztelendő Ur! tudom én azt nagyon jól, hogy Ördöge van. Ön itél s biztosan itél, még ha a sarkot s rámát nem látta. Nem szeretem szembe dicsérni, de kénytelen vagyok vele. Tanítványi hálából megküldtem Önnek is remekbe (?) készült munkám első füzetét s Ön — az ezer mester ! — azt felvágatlanúl nyomban visszaküldte s rá rövid időn : megjött a nagyszerű bírálat. Hát a ki így látatlanba is oly igazán tud megítélni egy készülőben levő munkát: annak csakugyan Ördögének kell lenni! (No mert azt csak fel nem tehetem Önről, egy Szeberényiről, hogy kölcsönkért füzetből — űzze kritikai mesterségét ! !) Denique Ön édes tisztelendő Úr! birált, megbírálta j „Luther élete" czimű művem „bevezetését

1' — s mily szerencse egyházi irodalmunkra, hogy egy hitvány kis füzet ezen kívül még alkalmat adott Önnek arra is, hogy egyházunk tudatlan közönségét elvégre valahára felvilágosítsa „a katholicismus és protestantismus" lényegéről is. Bevártam a czikk végét s eltérőleg az Ön eljárásától : megkóstoltam! Hanem : „Mire véljem, édes mest'rem? Honnan e rosz kedve már ma? Nem aludt jól? rosszúl ébredt? Kénye ellen volt a párna?" Biz a czikknek czikk volt s jó volt ugyan, de csak olyan formán, a hogy a pánszláv is jó hazafinak is meg keresztyénnek is. De íme most veszem észre, hogy nem csak ketten vagyunk a házban, — hogy nekünk néző s hallgató közön1 ségünk is van. Ezer bocsánat a személyeskedésért, — I bizony bizony nem kerestem. — de régi mondás : a milyen a mosdó, olyan a törülköző. Úgy-e kedves tisztelendő Úr! nem veszi rossz néven, hogy egy kicsit — megtörülgettem. Es most beszéljünk okosabban. A tárgy megérdemli. Előre hát: „Katholicismus és Protestantismus!!" Vannak emberek, különösen a németek közt, a kiknek a nevük is, meg a tudományuk is hosszú. Nálunk úgy látszik inkább csak olyanok teremnek, kiknek a nevük hosszú, — de a tudományuk nagyon is rövid. Ilyen Ön is, kedves tisztelendő Úr! Pedig higyje el, — ez nekünk ía, meg Önnek is veszteség. Mi — tudatlanok maradunk, Önből pedig nem lesz „nagy" ember. Hanem egy dologban Ön mégis lekötelezettem: munkám „bevezetése önkénytelenül gondolatokat támasztott lelkében." Pedig úgy-e ritka eset ez az eset nála. S milyen eredeti s mélységes gondolatok azok! — No no vigyázzon, még megkapja a doctorságot értök — Ingolstadtból ! Szinte látom iz ^ârâ* dáczi vatikán'' gondolkodóját, hogy gőzölnek fejéből a világ meggyőző eszmepárák : „a katholicismus egy ügyes rend és okos pápa vezérlete alatt nagy hatalomra tett szert — >lám! ezt nem is tudtuk! — mi pár év előtt ynnepeltük nagy reformátorunk 400 éves emlékét, — igazán? — XIII. Leo nagyobb hatalommal bir, mint egykor X. Leo — úgy hát! — a katholicismus nálunk is fegyverkezik, vannak kitűnő vezéreik (az'igaz!), mi tétlenkedünk, — régi fegyvereink előnyeiben bizván." Mester! állítsa meg