Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - A kis pápa (dr. Masznyik Endre)

.428 gondolkodó gépe kerekét, — ezt a kifejezést „régi fegyver" nem értem s azt még kevésbé értem, mi baj az, ha mi e „régi fegyver" előnyeiben bizunk. Hát én úgy tudom, hogy az a régi s mégis örökkön új és győzhetetlen fegyver más mint az Ige, az evangyéliomi Igazság fegy- j vere nem lehet, mert, a mi óta protestantismus, mi más fegyverrel nem küzdöttünk. S ebben ne volna szabad immár bíznunk, — hát Szeberényi Lajos Zsigmond úr azt megengedem, hogy e fegyverünk nincs kiélesítve, de hogy magának a fegyvernek bizalmatlanságot szavazzak, én — mint protestáns ember — azt nem tehetem, mert tudom, hogy „a mi hitünk nem emberek bölcseségén, hanem Isten erején áll meg." — 1. Kor. 2, 5. De, ha nem az Ige, — mi hát akkor a mi biztos fegyverünk? „Hogy a katholicismussal szemben állást foglalhassunk, ismernünk kell annak lényegét, erejét és mindenek előtt saját várunkat, fegyverünket" — mondja Ön s én csupa fül vagyok — lesem a szót kenetes ajkáról. Mint ügyes fejtegető, — először is negative bizonyít : elmondja, hogy mi nem a katholicismus. Nem az, a minek dr. Masznyik rajzolja a Luth er-életrajz bevezetésében, mert ez a bevezetés a lehető legfelületesebb, károshatású (szegény előfizetőim!), csupa tévnézet (tán meg is kellene átkozni!), hamis frázis, hoeniggismus (Spurgeon után Hoeneggi, ugyan honnan szedi elő ezeket a múmiákat?) hamis ferdítés. S uram bocsá! — ez mind egy theologiai professortól kerül ki. Hogy nem kötnek malomkövet a nyakára s nem dobják a Duna folyamába! Hát csak lassan a testtel kis pápám ! Mit is mondok én abban az eretnekesített bevezetésben? Rajzolom nagy vonásokban a keresztyén egyház történeti fejlődésének képét. Elmondom, hogy Jézus Krisztus, az Ige volt a legdrágább ajándék, mit az ég a földnek adhatott, mert Jézus Krisztus hozta le az ég evangyéliomát, az emberiség szabadságlevelét, melyben meg vagyon írva: fiak és nem szolgák s ha fiak örökösök — mindnyájan szabadok vagytok. — Gal. 4, 1—7. — Aztán elbeszélem a szellemszabadság sorsát e földön, rámutatok a Krisztus után közvetlenül kifejlett pártoskodásra, a szabadság evangyéliomának meghamisítására. Erre Ön tudós exegétám s történészem azt mondja, hogy az ős keresztyén egyház után következő korszaknak e felfogása alapjában téves. Hát én nagyon sajnálom, hogy Ön sem az írást sem a történetet nem ismeri, de, ha már egyszer a világosság terjesztésének szolgálatára lettem elhíva, — egy sugár nem sok, küldök hát belőle az Ön sötét fejébe is. Először is azt jegyzem meg, hogy én még többet mondok művem bevezetése kérdéses pár sorában, mint a mennyit Ön abból kiolvas, én azt' mondom, hogy az ég evangyéliomát mindjárt Krisztus után az apostoli korban meghamisították. Szándékosan-e vagy szándéktalanúl, e felett lehetne szót váltani s érdemes is volna, de nem kutatom, mert az a szócska „szándékosan" az én szövegemben nincs benn, azt szíves volt Ön abba belehazudni. De ne csak állítsunk, hanem bizonyítsunk is. Bizonyítsuk be, hogy már az apostoli korban hirdettek hamis evangyéliomot. Hát úgy-e azt csak elismeri Hegyed, hogy Pál apostol még az apostoli korban élt s hogy a galáczíai levelet ő • írta. Olvasta Ön ezt a levelet s megértette Ön annak sarkalatos elvét, a hitigazságot, mint Isten Fia közvetlen kijelentését az egyén személyes szelleméletében (G-al. 1, 15, 16) s felfogta egész nagyságában azt a küzdelmet, mit az apostol ezen ő személyes hit igazságáért folytat : a külső történeti tekintély és törvény, szóval a szolgaság és a belső szellemi elv és kegyelem, szóval a szabadság szenvedélyes harczát? Ismeri Ön az apostoli kor kettős, igazi és hamis evangyéliomának formáját, jellemét és czélját? Nem, — no hát jöjjön, nyissuk fel a galácziabeliekhez irott levelet s exegetáljunk egy kiísit. Higyje el, nem árt az meg Önnek. Mikor Pál apostol harmadik térítő útjára indult (55 körűi), egyenesen Galácziába sietett, hogy az ottani ker. gyülekezeteket a hit- és szeretetben megerősítse s egyszersmind a jeruzsálemi conventen (51 v. 52) tett igéretét is beváltsa : hogy könyöradományokat gyűjtsön a jeruzsálemi szegények számára. De ezúttal már nem igen örvendetes tapasztalatokat szerzett. Míg más felé járt, „hamis atyafiak lopódzkodtak saját hívei közé, hogy kikémleljék az ő szabadságukat s hogy szolgákká tegyék őket (G-al. 2, 4). S tették ezt oly formán, hogy kezdtek ott másfajta evangyéliomot hirdetni, mi pedig nincsen más* de igen voltak némelyek, kik zavarni akarták őket és elakarták csavarni (ugyan kérem nincs itt utalás a szándékosságra?) a Krisztus evangyéliomát (Gai. 1, 6, 7). S íme! a galaták egyszerre abban a kedvező (?!) helyzetben voltak, hogy két (s egyként igazi gyanánt kínált) evangyéliom közt válogathattak. Ön bizonynyal nem ismeri sem az egyik sem a másik evangyéliomot, leszek hát olyan bátor röviden jellemezni azokat. Pál evangyéliomának üdvelve a hit-, a más-evangyéliom üdvelve a törvényigazság, amaz Isten objectiv — a kereszt kegyelem tényében kinyilatkoztatott igazságát hirdeti, a mit embernek mint ingyen isteni kegyadományt hit által kell elsajátítania, emez az ember subjectiv, a törvény betűje által követelt igazságát hirdeti, mit az embernek önerejéből kell és lehet elsajátítania. Amott az^ üdv kegyelem, itt érdem; amott ajándék, itt megszolgált bér — Gal. 3, 2; 5, 4. — Epen azért a zsidó-törvényszerű evangyéliom hirdetői, a Jakab apostol emberei, a pogány keresztyénektől megkövetelték, hogy ha üdvözölni akarnak, vessék magukat alá a törvénynek, mert szerintök a törvény a hitnek szükségszerű kiegészítő része, a mi más szóval annyit jelentett, hogy ha be akarnak jutni a messiási üdvközösségbe, legyenek előbb zsidókká, az az metélkedjenek körül, mert: csak Ábrahám magva örökös, Ábrahám magva pedig csak az, a ki körűimetélkedik. íme a zsidó nemzeti-vallási szempont, a zsidó előjogok érvényesítése az apostoli korban. Tehát nem az Istennel való benső szellemegység, hanem a zsidó nemzettestbe való külső beolvadás az üdvösség biztosítéka. Akár csak a pápista tételt hallanók: extra ecclesiam romanocatholicam nulla salus! Lehetsz bármi kegyes, lehetsz igaz Isten előtt, ha nem tartozol a római pápa aklába, nem vagy Isten országának sem tagja. Bizony bizony nem is egyéb a r. k. és a prot. egyház, mint eme két ős evangyéliomnak, a zsidó (jakabi) s pogány (páli) ker. evangyéliomnak kissé más formában való történeti megjegeczesedése.