Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - A pápa jubileuma

.422 ilWÉIl, Ötven éves jubileum. — E lapok t. olvasóinak nagy része természetesen azt hiszi most, hogy Krisztus íöldi helytartójának 50 éves papságáról fog ez úttal valami érdekeset olvasni. Egy kis atyafiságos ó'szinteségű jelentés oly jól is esnék annak a protestáns közönségnek, mely szakadárságának érzetében lelki rémülettel néz szt. Péter és szt. Pál Rómában elhegyezett si rj air a, honnan urunk helytartójának ezen „eget kérő" szavait hordja világszerte valamennyi lap : „a római pápaságban tényleg megvan az isteni erő, mely már lényegénél fogva is üdvöt áraszt mindenekre és soha sem fog az megtörténni — a mint ez az emberi dolgoknál történni szokott, — hogy ez az isteni erő valaha megszűnjék, vagy megváltozzék. Az egyház ellenségei tagadják ezt, mert elvonják a lelkeket a katholikus vallástól, mert elidegenitik azokat az egyház fejétől, Jézus Krisztus helytartójától, mert mindinkább terjeszteni akarják a harczot, melynek legádázabb támadásait nekünk kell elszenvedni. De a tények azt bizonyítják, hogy czéljaik nem valósúlnakmeg minden részeikben." De hát én nem arról a jubileumról akarok beszélni. Egy millió nyolczszázezer üdvözlő magyar honpolgár és honleány aláírásával, selyembe és bíborba öltözött 500 magyar zarándok fogja országszerte hirdetni a látott fényt és haza hozott apostoli áldást ; ez az én szerény tollamra rá nem szorul. En egy igénytelen falusi evangelikus paplakba vezetem a szives olvasót s bemutatok egy pompa nélküli 50 éves papi jubileumot. Nagy tiszteletű Pékár Lajos az ág. h. ev. egyháznak hű lelkipásztora Tamasiban azon szerencsés aggastyán, ki tegnap deczember 7-én 50 éves lelkészi munkálkodása alkalmából fogadhatta őszinte üdvkivánatainkat s hálát adhatott a kegyelem Istenének azért, hogy egy félszázadéven át tartotta őt meg munkásaúl szőllejében. Az ünnepelt férfiú egész csendben, egyetlen élő leánya, veje és unokái körében akarta tulajdonképen hivatali életének ezen kegyelem napját megünnepelni. Volt is rá elegendő oka, hogy kerülje az ovatiók alkalmát, mert hiszen szolgálati idejének jubiláris évét az apai fájdalom mérhetlen keserve látogatta meg, midőn egyetlen, testi és szellemi nemes tulajdonokkal bőven megáldott 32 éves orvos fiát elveszítette. A mély és igaz fájdalom nem enyhül, csak sulyósodik a külömben megérdemelt üdv kivánatok között, melyeknek megtestesülése : élő kedveseink boldogsága. Azonban „nem rejtethetik el a hegyen épült város!" A tamási egyház lelkes főfelügyelője Pongrácz György és felügyelője Nehrer László földbirtokos urak felszólították a híveket, hogy szeretett lelkipásztoruknál az ő vezetésök alatt üdvözlő tisztelgést tegyenek, minek készületéről a jubiláns értesülvén, hogy örömében tiszti társai is osztozhassanak, urvacsorára hivott össze minket, — saját gyónó körének lelkészeit; — az egyház pedig felkérte nagyt. Svehla János főesperes urat, miszerint az ünnepélyt Istentisztelettel szíveskedjék megtartani. S ime, alig 5 napi előmozgalom egy megható jubiláris ünnepélyt teremtett elő! Az egyházhivek, nagylelkű felügyelőik hozzájárulásával értékes s szép mivű egy pár karos, ezüst gyertyatartót ajándékoztak agg lelkészüknek, melyet Pongrácz György főfelügyelő nála megszokott remek beszéd mellett nyújtott által az ünnepeltnek. Az egyház ezen ajándéka szokatlan, de felette találó : emlékezteti Urunk szolgáját Üdvözítőnk ama szavaira : „Ti vagytok e világnak világosságai : Ugy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket és dicsőítsék a ti menyei Atyátokat." Máté V. 14. 16. Az Istentisztelet a hivek nem közönséges számú részvéte mellett s Nagyt. Svehla János főesperes úrnak ugy az egyházhoz, mint a jubiláns aggastyánhoz intézett kül- és belértékkel biró remek beszédével tartatott meg. Ennek, valamint a lelkészi gyónásnak végeztével a losonczi ev. egyház küldöttsége élén Nagyt. Margócsy József úr üdvözölte a jubilánst. Nagyt. Pékár Lajos két évig Gömörpanyiton, 17 évig Losonczon s 31 évig Tamásiban paposkodott. A nógrádi esperességnek 30 éven át özvegy árva pénztárnoka s 9 évig főesperes volt. Hetvennyolczadik éve daczára azóta is folyton tevékeny részt vesz az esperesség gyűléseiben; lelkészi hivatalát segéd nélkül ifjú buzgalommal tölti be s minderre magas életkorának ellentmondó testi és szellemi romlatlan ereje teszi őt képessé. A befejezett ünnepélyeségek után magyaros vendégszeretetének voltunk részesei s hogy az izes étkeket jóízű pohárköszöntések is fűszerezték, azt talán említenem is felesleges. Hogy azonban őszinte szívből kívánták a jelenlevők mind annyian, hogy sokáig tartsa meg őt Isten esperességünk nestoráúl, azt mindenki hinni fogja, a ki az ő nemes, testvéries jellemét s elpusztíthatatlan jó kedélyét ismeri. Holles Dániel.

t rliPlt®, • A pápa áldozárságának 50 éves jubileuma alkalmából a következő indulgentiát bocsátotta ki : Minden hivőnek, ki ezen iratot olvasni fogja, üdv és apostoli áldás ! Az új év első napjának közeledtével, melyen Isten kegyelméből áldozó papságunk jubileumát ünnepeljük, egy szívvel és lélekkel ujjongnak örömben a föld minden népei s a társadalomnak minden osztályai, és a nehéz időkben, midőn Isten akarata szerint hivatva vagyunk szt. Péter dicső apostoli székét betölteni, vallásosságukban csodálatra méltó ünnepies formákban szolgáltatják hűségüknek, szeretetüknek, tiszteletüknek és áldás kívánataiknak lélek emelő bizonyítékát. Istenre hárítjuk vissza a nagy dicsőséget a ki szomorúságunkban vigasztal bennünket s kérjük szünet nélkül, hogy áldja meg az összes keresztény népeket, s adja meg nekik a régen ohajtott békét és egyetértést. Meghatva az őszinte ragaszkodás és valódi jámborság e nyilvánulásai által s engedve a hozzánk intézett abbeli kérelmeknek, hogy lelki gyermekeink örök üdvük biztosítására valami hasznot hajtsanak atyjok ünnepéből, elhatároztuk, hogy megnyitjuk az egyház kincstárát, mellyel a rendelkezést reánk bizta. Ennek következtében támaszkodva a mindenható Isten irgalmasságára és Péter és Pál apostolok tekintélyére, az Úrban teljes búcsút engedünk és a bűnök teljes bocsánatát a hivők közül mindazoknak, egyenként és nemkülömbség nélkül, kik áldozári jubileumunk alkalmából Rómába zarándoklatba jönnek, hogy