Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Tananyag és tanmód (Albert József)

.411 zett műben, mint szándékos hamisítás. (2. 1.) Ez pedig alapjában véve téves felfogás, mivel azon kor, a hitviták és pártokra való szakadás kora, mint fejlődési momentum a keresztyénség lényegével adott volt. Azon hitviták nélkül ma nem lenne ott a keresztyénség, ahol tényleg van. A ker. dogmaalkotó kor fő dogmáiban a keresztyénség főigazságai vannak letéve, melyeket alapúi fogadott el a mi Lutherünk is, habár azon alapeszméknek más, remekebb formát adott is az ő kitűnő kátéiban. A katholiczizmus nem puszta ferdítés és hamisítás, ez már csak azért is absurd állítás lenne, mivel így- nem volna érthető, hogy ép a katholiczizmusból keletkezett a reformáczió. Krisztus szelleme a reformácziót megelőző annyi század alatt nem aludt. A katholiczizmus a keresztyénség egyik fejlődési foka, mely bizonyos időben s bizonyos nép között szükségszerű volt. A keresztyénség a világba léptekor, a római és görög világot találta maga előtt, a római és görög tudománnyal lépett szövetségre, és ezen római s görög világnézet túlsúlya párosúlva a szent-írás félreértett szavaival alapította meg a római és görög egyházak tévedéseit. Krisztus az ő híveinek a világ legyőzését parancsolta. E világ legyőzést az egyház, félreértvén Krisztus és az apostolok szavait, már igen korán a világ tagadása által vélte elérni. Innen azon irány, mely már úgyszólván az ős egyház végén a tökéletesebb keresztvénséget azon világi tényezők tagadásába helvezte, melyek legalkalmasabbak arra, hogy a keresztyén hívő Jakab apostol azon szavait, melyek abba helyezik a tiszta vallást, hogy az ember szeplő nélkül tartsa meg magát a világtól (Jak. 1, 14), megszegje. Ezen tényezők : vagyon, házasság és a társadalmi lét. A klerikusok és laikusok közötti éles ellentét nem keletkezett úralomvágyból s nem is a „papi czéh" számítása és kapzsiságából. Higyje el professor úr, a „papi czéh" nem alkotta ezen elveket számításból s önzésből. A keresztyénség köztudatává 'lett, félreértvén Pál apostol szavait (Róm. 12, 2), hogy az nem szabja magát e világhoz, aki vagyonnal nem bír, házasságra nem lép s az emberi társadalomtól elkülönítve él. Ezen köztudatból szükségképen két rend keletkezett a keresztyén egyházban : az egyik, mely ezen tökéletesebbnek vélt életideálnak megfelelt és ez a papi és szerzetesi, a másik, mely annak megnem felelhetett és ez a tökéletlennek vélt világi rend. Ezen köztudat uralma indíthatta a nagyszellemű VII. Gergelyt is arra, hogy a hierarchiát szervezte s Istenországa fogalmát a jogi egyházzal azonosította. Ez lehet azon egyháztörténelmi tény alapja és korántsem a csel és a számítás rúgói g,zon tettnek. Ha azok is, akik a theologiai tudomány hivatásszerű fejleszfői a „klerikus és laikus" fogalmak keletkezését oly tévesen adják elő, t. i. mint a „papi czéh" csinálmáayát, ne csutlálkozzunk, hogy némely felületes ember azt hiszi, hogy a vallást is csak a papek csinálták. A katholiczizmus Luther előtt nem csak puszta hierarchia és sötétség. A klastrom keresztyénsége nem szűkölködik zseniális vallási jellemekben, aminők valának szt. Bernát, Assisi Ferencz, Kempis Tamás. Bátran állíthatjuk azt, hogy a középkor keresztyénsége sem puszta merő sötétség. A szeretet művei, daczára a fanatizmus máglyáinak, azon korban is gyakoroltattak. A scholasztikus tudomány sem volt puszta badarság, mert különben nem fejlődhetett volna annak befolyása alatt egy oly hatalmas jellem, mint aminő volt Luther. A romanizmusnak nem főjellemvonása a „zsebelés" (3. lap). A bűnbocsánati czédulák szemtelen módon való árulása nem lényege, hanem corruptiója voh a római egyháznak és ezen corruptió alatt is volt azon egyházban Staupitz János és későbben VI. Adorján pápa." Dr. Masznyik a pápát egyenesen Antikrisztusnak nevezi. így nevezik a nazarénusok a mi püspökeinket is Antikrisztusoknak. Ez azonban még a pápával szemben is nagyon vulgáris felfogás. Luther a harcz hevében és elkeseredésében a pápát Antikrisztusnak nevezi és ez nála megengedett és érthető dolog. De ugyanaz a Luther megengedte Melanchtonnak, hogy a schmalkaldi czikkeket oly kikötéssel írja alá, miszerint „jure humano" ar pápaság az ev. keresztyénség körén belül is fennállhat. Luther előtt a pápaság még nem volt a jezsuitizmus eszköze és akkor nem is birta keresztülvinni a csalhatatlansági dogmát. A katholiczizmus nem szándékos hamisítása a keresztyénségnek, hanem annak túlélt formája. A katholiczizmus ép oly túlélt forma a keresztyénség körén belül, mint a vallás történetében a zsidóság, mohamedanizmus és budhizmuS. Hogy daczáfa ezen túlélt voltának fennáll, annak oka az, hogy a keresztyénség magasabb foka a protestantizmus még nincs teljesen kifejtve és ítészben visszatért a régi formára s részben a Luthert megelőző kor szektáinak álláspontján akar a katholiczizmussal megküzdeni. — A katholiczizmus nem a 6átán műve, épúgy, amint a mohamedanizmus sem az. A katholiczizmus a keresztyénség fejlődésének egyik foka, melyet Krisztus egyházának át kellett élnie, hogy okúivá a tévedéseken az evangyéliomot helyesebben értse és használja. A keresztyénségnek,ezen primitivebb alakja alkalmasabb volt a barbár népek megte'ritésére, mint a sokkal magasabb műveltségi fokot kivánó protestantizmus. Ki tudja, nincsen-e a katholiczizmusnak még ma is nagyobb missiója, hivatása a vad és barbár népek megtérítésére — hisz a japán kultuszminiszter úr is odanyilatkozott, midőn a prot. missionáriusok hozzáfolyamodtak pártfogásért, hogy ő nem tagadhatja, miszerint a katholiczizmussal jobban rokonszenvezik. (A „Missionsinagazin" Basel 1884.) (Folytatás következik.) Nem rég jelent meg ily czim aía'tt egy talpraesett értekezés Fábriczy Jánostól, az eperjesi ker. ev.