Evangélikus Egyház és Iskola 1887.
Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Apró észrevételek (Guggenbertől)
.403 nagyváradi latin szertartású püspök ujat a mai nap fenti szám alatt kelt atiratomban felkértem, miszerint méltányos és jogos indokait figyelembe venni, a vizsgálati egyházi küldöttséget ezekről értesítve odautasitani méltóztassék, hogy ha a szóban forgó egyházi válóperes ügyben. Cimed hivatalos bizonyítványa megkívántatik, a tanúkihallgatási eljárást mellőzve, a szükséges hivatalos bizonyítványt hivatalos uton beszerezni igyekezzék. Fogadja egyébiránt tiszteletem kijelentését. BékésGryulán, 1887. nov. 9. Jancsovics Pál alispán. Apró észrevételek, E kedves lapunknak a legutóbbi hetekben megjelent számaiban lapozgatván különösen egy közlemény vonta magára figyelmemet s kérem a nagyt. szerkesztőséget, hogy erre nézve észrevételeimet itt elmondhassam. Az előttem igen érdekes közlemény „az anyakönyvek vezetése, illetőleg helyreigazítása kérdésében, — a 41. számban megjelent — „javaslat." Már évek óta azok táborához tartozom, kik azt vitatják, hogy anyakönyveink vezetése egyöntétű legyen ugy annak nyelvére, mint alakjára nézve. A nyelvre nézve az egyöntetűségre való törekvésünk tót atyafiaink féltékenységén és a kormány óvatosságán hajótörést szenvedett. Ez tehát egyidőre levétetett a napirendről, pedig — én most i^- csak azt vitatom, kogy híveinknek helyesen felfogott érdeke azt a nyelvet követeli, melyet az országban minden mívelt ember s a nem iskolázott emberek közt is a legtöbb megért. — Alakjára, azaz a rovatok feliratára s azok mikénti betöltésére, illetőleg ennek rektifikátiójára nézve már közelebb állunk az egyöntetűséghez, de a czélt még ebben sem értük el. Feltétlen kívánatos, hogy a tekintetben gyülekezeteink anyakönyvei teljesen egyformák legyenek. Egyforma az eljárás, melylvel azokat vezetjük; egyforma az eljárás, melyet azok rektifikátiójakor követünk. Thebusz javaslata az utóbbira nézve ezt akarja elérni és én kívánatosnak tartom, hogy e kérdéssel minden kerület foglalkozzék s eljárásunk mindenütt egyöntetű legyen. Azon reményben, hogy a-javaslat másokat is érdekel és az egyöntetű eljárás szükségességének érzete utat tör magának, elmondom a javaslatra szerény észrevételeimet. — A 2. utolsó mondatát : „vagy a mely cselekményről az illetékes közegtől Írásbeli hivatalos jelentést, avagy értesítést nyert" kissé szabatosabban szeretném, mert ily általános kitétel : „illetékes közeg," „jelentés vagy értesítés" sok embernek nem, kezdőnek meg épen nem eléggé világos. Lássuk pl. hogv miket vezetüiík be, a melyeknél nem mi voltunk a fungensek, de azok még is a mi anyakönyvünkbe valók : Nincs itthon a pap; átviszik az újszülöttet a szomszédba, hogy ott megkereszteltessék. A szomszéd szívesen megteszi, de be nem irja, hanem kiállítja bizonylatot, hogy az eset otthon beirattassék. — Vagy: A mi gyülekezetünkben született fiú elhal a 3—4-ik faluban vagy vármegyében. Megküldik nekünk halotti levelét, hogy jegyzetbe vezessük. — Vagy : Kohn Móricz Széchenyire változtatja nevét. A belügyminiszter erről értesít, hogy foglaljuk jegyzetbe. Ilyenkor olyant irunk a mi anyakönyvünkbe, a mi körül nem ténykedtünk, de a mi mégis általunk vezetendő be. És erre az általam kifogásolt mondatot lehet is érteni. — De lehetne azt másra is érteni. — Olvastam egyszer egy polémiát, melyben egy tiszttárs azt vitatta, hogy ő azokat is beírja az eskettek anyakönyvébe, kik idegen egyházban esküdtek ugyan, de kik egyikének ő adta ki a hirdető levelet. — Tudjuk, hogy ez téves eljárás, de a fenti mondatot erre is lehetne magyarázni. — Azért szeretném azt szabatosabban. A 6. §-ra szinte van észrevételem. A törvénytelen gyermeknek a szülők esketése utáni hatósági határozat nélküli s csak a lelkész általi tör vényesít ését én nem tartom helyesnek. Miért? Mert először mi nem vagyunk törvényszék , mely az olyan fontos Ítéletet, mint : törvenves vagy törvénytelen, kimondani illetékes volna ; s mert másodszor igen könnyen megeshetik a kezdő emberen, hogy olyan gyermeket törvényesíttetnek vele, mely törvényes soha sem lehet, mert szülői — akkor mikor a gyermek született, törvényes gyermeket nem nemzethettek. — Ezért ezt a dolgot mindig a gyámhatóságra bíznám, illetőleg azt tartom, hogy annak hatáskörébe való. — Észrevételem van a 23. §. azon rendeleteire is, hogy az anyakönyvek kiigazítását teljesítő lelkész jogosítva van mérsékelt d í j t is szedni. — Ezt elhibázottnak tartom. Illusztrálom példával. — Épen a napokban kereste egyik hívem az ő esketési bejegyzését. — Nézem az anyakönyvben : nincs ! Nincs sehol, pedig a házas felek itt élnek már 30 esztendeje boldog házasságban. — Nem volt tehát mást tenni, mint az anyakönyvi pótlás végett szükséges munkához fogni. A pótlást elrendelő hatósági utasítás hivatalomhoz érkezvén, a 30 évvel ezelőtt itt esketett házas párt utólag beírtam. Ha én már most ezért díjt kértem volna, attól követeltem volna azt, ki annak fizetésére nem köteles s ezért igazságtalan dolgot cselekedtem volna — az én nézetem szerint. Mert, kérem szépen, azért fizettetik nekünk a stóla, hogy azt a munkát, a miért azt felvesszük, teljesítsük is. — Már most valamely elődünk el feled valamit bevezetni, de a stólát felveszi, a beírás mindenesetre mireánk, vagy másikra marad ; de stólát még egyszer nem kérhetünk. Igaz, hogy a másik munkáját teljesíteni sem igazság mireánk nézve, de az jngyen munkával hivatalunknak tartozunk, nehogy az szidalmaztassék. Az egész javaslatra csak ennyi észrevételem van .és kívánatosnak tartom, hogy mások is hozzá szóljanak s a javaslat szélesebb körnek javaslatává váljék. •Guggenberger .
