Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Ünnepély és bankett (–r. –l.)

.390 mucsfai, Reichert Gyula kis-tormási, lelkész urak, s végül .e sorok irója, mint némedi-ilelkész, Ott volt a sásdi járás fő- és alszolgabirája, mindketten római katholikusok, a vallási türelem és humanitás példány képei ! Az ünnepély reggeli V 210 órakor vette kezdetét. A lelkészi kar, a vendégek és a gyülekezetnek azon kis része, melyet a régi imaház befogadni képes vala — itt jelentek meg először, hogy a buzgóság e helyétől mint ilyentől, örökre búcsút vegyenek. Itt Bauer Adolf esperes úr az oltár elé lépve, érzékenyen ecseteié ama fájdalmat, mely a gyülekezet lelkén a válás pillanatában átvonul, de érzékenyen egyúttal ama szent örömöt, mely a szivet ön­érzetben dobogtatja, hogy az új templomba bevonulhat ! Különösen az öregek közül sokan fakadának könyekre ; tán a válás fájdalma, tán az uj templom fölötti örömnek valának ezek könyüi, tán mind a kettőé. Esperes úr végezvén beszédét, a szent edényeket a lelkészeknek adá, hogy az új templomba fölvitessenek. Harangzúgás mellett ért az ezernyi sokaság az uj templom elé. Itt a buzgó lelkész Vallandt Károly úr e szavakkal fogadá az esperest és az egész sereget: idáig segített az Úr! S miután e szavak alapján a gyülekezet küzdelmeit, hitbuzgóságát ecsetelte s azt az isten iránti hálára felhívta volna, az Atya, Fiú, és Szentháromság egy istennek nevében kinyitá a gyönyörű templom ajtaját ! Bevonultunk. A templom, ha nem is építészeti remek, de egy ily falusi egyházban kitűnően szép, s a dunántúli kerületnek szebb templomai közé tartozik. Majd megszólalván az orgona, rövid ének után esperes, úr az oltár elé lépett, s kitűnően előadott, igen szép beszéd­ben szólott az evang. templom hivatásáról, végűi ünne­pélyesen átadván ezt a nyilvános isteni tisztelet számára. Utána — mert különben a csikós-töttési gyülekezet német nyelvű, a gyülekezet kívánságára magyar ének következett s magyar szószéki beszédet tartott e sorok irója. Ezután újra német ének következett, s német szószéki beszédet tartott T. Guggenberger János rácz-kozári lelkész úr. Igen szép beszédben hozta meg Rácz-Kozártól mint egy­kori anyától az üdvözletet az egykori filiának ! A szószéki beszédek végezte után Kirchner Károly lír vacsorát osztott; Becht Henrik németül, Támer János magyarul esketett egy-egy párt; végül Reichert Gyula úr keresztelési functiójával az ünnepély véget ért. Hogy az egyház nagy bőkezűséggel vendégeié meg vendégeit, azt mondani is fölösleges, valamint azt is, hogy fel köszöntőkben nem volt hiány. Az ünnepély immár lefolyt. Itthon vagyok, mégis, mintha ennek hangjai rezgenének át most is lelkemen. Ugy van. A külsőség, a szertartás, a mi csak hordozója az örökkévalónak — elmúlt, de ez a megnevezhetlen érzés, a mit a vallásos buzgóságnak látása keltett, ott mozog a szívnek mélyén, mintha harangszó volna — hogy imára keltsen, mintha láthatatlan erő volna, s ragadna magával, hogy keressem azt a Bethelt, a hol Istennek angyalai szeretetben ölelkeznek a földdel! És ime e nép, megtalálta az ő Bethelét. Virágozzék benne Aron pálczája századokon át a hitbuzgóság emelésére, hogy a mit itt tanúi, legyen az ő lábainak szövétneke itt, és az örök életre! Némedi nov. 15-én 1887. Támer János, ev. lelkész. Ünnepély és bankett. Lélekemölő, korszakalkotó ünne­pély folyt le ez évi november hó 6-án d. u. a csernátfalusi ág. hitv. ev. őstemplom falai között, nagy öröm és lelkesedés között ünnepelvén meg a 12 ev. hitközség képviselői s a nagy közönség a brassói magyar esperesség legfelsőbb helyen való s végleges megerősíttetésének nagy horderejű tényét. Az ünnepélyt s az ág. hitv. ev. hívek nagy örömét minden egyházban d. u. 2 órától— x/ 2 3-ig tartó valamennyi harang­zugása üdvözölte, hirdette. — A 460 éves legrégibb s leg­nagyobb őstemplom zsúfolásig telt meg ünneplő közönség­gel, hol d. u. V2 3 órakor orgona kísérettel „Erős várunk nékünk az Isten" énekeltetvén; ezt Horváth László új falusi lelkész szép alkalmi imája és áldása követte. Ezután Moór Gyula főesperes az oltár elé lépve, a korszakot alkotó s a késő jövőbe kiható tényt magvas szép beszédével ecsetelte s a mai ünnepély nagy fontos­ságát kiemelte; hálás tisztelettel emelve ki a király Ő fel­ségének, a minisztériumnak, az ev. egyházegyetemnek és a kerületnek magyar esperességünk megalkothatásában tanú­sított magas kegyét s nagy jóakaratát; mit a nagyméltó­ságú vallás és közoktatásügyi minisztérium 1887. szeptem­berhó 21-éről ez évi 33613. sz. magas megerősítési leira­tának szószerinti felolvasása követett, mely esperességün­ket véglegesen megerősítő okmány lelkes éljenzés közepett vétetett örvendetes és hálateljes tudomásul. Ezután főesperes a tovább intézkedési remek kivitelű javaslatát olvasta fel az esperességi gyűlés s az ünneplő közönség előtt, mely munkálat hosszabb vita lezajlása után a kiküldött 7 tagú bizottságnak adatott át tanulmányozás végett. A hitközségek világi és egyházi tényezői teljes szám­ban jelentek meg, kivéve az egyetlen apáczai 12-ik magyar ev. egyházat, mely mint rendesen, úgy most — még ily nagy fontosságú momentumnál is — távol létével tündöklött! Az ünnepélyt a csernátfalusi nagy vendéglő termében — kivéve az elháríthatlan okoknál fogva hazatávozottakat — meglehetős részvétlenséggel — mintegy 20 terítékű bankett követte, mely egyébiránt mégis elég élénkség és lelkesedés között folyt le. Moór Gyula főesperes a király 0 felségére; Fejér Gyula a tiszai kerület, az egyház egyetem vezér fér­fiaira; Borcsa Mihály a magyar főesperesre s társaira, mint az új esperesség megalkotásának főfaktoraira ; Móór Gyula a magyar esperességet megalakítani czélzott régi úttörő bajnokokra köszöntött poharat. Fejér Gyula a szá­szoknak 1879-ben a magyar egyházakkal szemben a magyar nyelven való hivatalos közlekedés megtagadása miatti szűk­keblűségét hangsúlyozta, de Dr. Ballagi Mór 1882-ben a magyar esperesség ügyének felújításával tekintélyes szaklapjában tett nemes lelkű jóakaratát, munkásságát — melegen kiemelte ; C z é k us István püspököt s a magyar miniszter-tanácsot az 1883-ik évben tanúsított vívmányá­ért, végzéseért — a magyar esperességre vonatkozólag — kitüntetve éltette; Deák Sándor a szász egyházi ügy­intézők dicstelen kimúlását s a magyar esperesség új életre kelését találó allegorikus beszédében mutatta fel ; B e d e Dániel a hosszufalusi felső népiskola és a csángó-magyar népviselet érdekében emelt szót; Moór Gyula főesperes a tanítókért; — Gyurka József a magyar papokért — sa

Next

/
Thumbnails
Contents