Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Az ó szövetségi próféták (Bancsó Antaltól)

.386 A fölhozott körülmények tekintetéből, úgy hiszem, a vádlott lelkészt eljárásáért feleletre vonni méltányosan nem lehet. Pedig annál kevésbé, mert a budapesti itélő táblának 1882. évi július 4-ikén 18463 sz. a. hozott Ítélete szerint a meghaltnak bármely vallás szertartása szerinti temetése semmiféle törvény, rendelet vagy szabály által büntetés terhe alatt nem tiltatik." Ha az érseki hatóság nézete szerint az ilyen, világosan a törvénybe ütköző eljárás is jogos, szeretném akkor tudni, mi csak szerinte a nem jogos? Az áttérésről szóló törvény világos mindenki előtt, s annak megszegését oly jezsuitikus módon indokolni : „hogy az illető a bizonyos időszak alatt való kétszeri jelentést is megtette volna, ha élt volna — igazán nevetséges dolog, — de egyszersmind kihivó példaadás, hogy mi is tegyünk hasonlóképen. Ha ők ignorálják a törvényt, ignoráljuk mi is. Szeget szeggel! — Csak egy a baj e revanche-módszerben, hogy alighanem mi húznók majd a rövidebbet. Hatal inunk, pénzünk, de — valjuk meg őszintén talán az utánjárásban való kitartásunk s szorgalmunk sincs annyi, mint nekik. Azért legjobb sürgetnünk, hogy már végre országos törvény teremtsen szigorú rendet a fennálló felekezetek között. De mig ez létre jön, addig — szerintem — mivel sérelmeinkre úgy sincs orvoslás legokosabb tennünk az ő példájok szerint, ha ő nekik, akkor nekünk is szabad a vásár! S. J. Az ó szövetségi prófétákról (Folytatás). Annak megítélésében viszont, hogy milyen szellemben és irányban tanítottak az ó szövetségi próféták, legbiztosabb alapul és irányadóul szolgál az ő képzetük az Istenről. Az ó szövetségi prófétáknak képzete az Istenről a mily egyszerű, éppen oly tiszta és fennséges volt s habár az absolut szellemiség fogalmára nem emelkedett is fel, mindamellett magasan felette állott a kereszténység előtti összes vallások és világnézetek képzeteinek, úgy hogy ennélfogva a keresztény vallással egyedül a próféták vallása hozható egyenes összeköttetésbe. A próféták vallása mindenekelőtt tiszta, határozott monotheismus ; s a mennyiben az Isten egységének bizonyítására sehol sem érzik magokat indíttatva, annyiban az is kétségtelen, hogy az Isten egységéről való vallási meggyőződés Izrael népében is ős-régi és erősen meggyökerezett volt. Ha fordulnak elő a prófétai könyvekben helyek, melyeken a pogányok isteneiről, mint valóban létező lényekről van szó, úgy ez a próféták részéről csak a közönséges felfogáshoz való alkalmazkodás, a mit eléggé bizonyítanak azon számos gúnyos nyilatkozatok, melyekkel a próféták a bálványoknak semmiségét hirdetik. Az egy igaz Isten az örökkévaló, egyedül élő Isten, a világnak mindenható teremtője és igazságos kormányzója : Jahweh (közönséges, de hibás kiejtés szerint : Jehovah). — Hogy az Istenről, az ő életéről és működéséről a prófétai beszédekben igen sokszor nagyon is emberies módon van szó s hogy az isteni tulajdonságok közül a hatalmon és igazságosságon kívül különösen csak a hűség, kegyelem és szentség fordulnak elő, az egyrészt a vallási nyelv képies jellemének kifolyása, másrészt mindenesetre a próféták isten-képzetének naiv egyszerűségét mutatja. — De hogy ez a naiv képies szólásmód, valamint az Istennek az a gyakori neve : Jahweh-Zebaoth nem rontja le a próféták isten-képzetének magas szellemi voltát, azt eléggé bizonyítja egyrészt az Istent ábrázoló képeknek titalma, másrészt pedig az isteni tulajdonságok között a szentségnek kiváló érvényre emelése, annyira, hogy a szentség p. o. Esaiás könyvében az Istennek állandó jelzőjévé, mintegy nevévé lesz. — Ezt a tulajdonság pedig, t. i. a szentség egymagában is elegendő arra, hogy a próféták vallásának magas szellemi értékét biztosítsa. Az istennek tiszta szellemi képzetéből önként folyik az Isten tiszteletére nézve a prófétáknak azon tana, hogy a szeretet és engedelmesség kedvesebb az Urnák, mint az áldozatok és bármily külső cerimoniák, melyekkel babona és erkölcstelenség épen nem összeférhetetlenek (V. ö. I. Sám. 15-22 ; Hós. 6'6; Máté 9-13). — A cultushoz való viszonyra nézve egyébként jellemző és a történeti kritika szempontjából is igen fontos mozzanat, hogy a próféták a pentateuchi törvényhozást általában nem ismerik, csak Jeremiásnál fordulnak elő legelőször a Deuteronomiumra vonatkozó nyilatkozatok. — Különben hogy a próféták írott törvényt, mely a vallásnak positiv alapját képezte volna, nem ismertek, az eléggé kiviláglik már az ő hivatásuknak megítéléséből is, mely szerint t. i. a próféták az ő tanításuk igazságának és tekintélyüknek megalapítása végett sohasem hivatkoznak a törvénnyel való megegyezésükre, hanem mindig és egyedül az Isten lelkével való összeköttetésükre. Bármily magas, szellemi volt is azonban a prófétáknak képzete az Istenről, mindamellett az Istennek a világhoz való viszonyát tekintve, felfogásukat a partikularismus jellemzi, a mennyiben, eltekintve attól, hogy az Isten az egész világnak teremtője és fenntartója, — Jahweh tulajdonképen csak Izrael népének istene s az ő jellemző tulajdonságai : a hűség, irgalmasság és kegyelem csak Izrael népéhez való viszonyára, csak a szövetség Istenére vonatkoznak. — A prófétáknak partikularismusa jut kifejezésre abban is, a mint ők az egész történetet megítélik, mely szerint t. i. Izrael népét, mint az Istennek kiválasztott népét állítják a világtörténetnek középpontjába s a népnek minden sorsát az Istenhez való viszonynak szempontjából fogják fel. — Ez a viszony képezi az ő egyszerű, világos történeti pragmatismusuknak alapját. — Ez a kizárólagos természetű vallási felfogás adta meg a próféták hazafiságának és politikai működésüknek irányát is, melynélfogva a próféták folytouosan nagy erélyel törekesznek arra, hogy nemzetüket az idegen népekkel való