Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Pozsony, 1887-11-19 / 47. szám

Ötödik évfolyam. 47. szám. Pozsony, 1887. évi november 19-én. EVANGELIKUS EGYHÁZ és ISKOLA. r a Előfizetési ár : Egész évre 6 írt — ki. félévre . 3 , — , negyedévre 1 ,50, Egy szám ára 12 kr. o. e. J JA EGJELEN HETENKENT EGYSZER. Szerkesztő- 8 kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza 6. 8z. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr.. többször közölve 5 kr. Bélvegdij : külön 30 kr. Tartalom: „Tehát szabad a vásár

(S. J.) — Az ó szövetségi prófétákról. — Belföld — Külföld. —Vegyesek. — Pályázatok. — Hirdetés. „Tehát szabad a vásár!" „Önkénytelen is e szavak repülnek ki az ember ajkán, midőn a f. évi nov. 3-ikán 37,186 sz. a. kelt ministeri leirattal a bányakerületi püspöki hivatalhoz „szíves tudomás és netáni észrevételei megtehetése végett" megküldött s a topolyai illetéktelen eltemetés ügyére vonatkozó iratokat végigolvassa. Igaz, hogy a felekezetek közti jogegyenlőség általánosságban ki van mondva, a köztük levő viszony több fontos kérdésben törvényileg közelebbről is körvonalozva; de nincs hatalom, mely a törvény áthágóit megbüntesse, vagy legalább illően megdorgálja ; — az illetéktelen elkeresztelés, eltemetés, a törvényellenes — halálos ágyon való áttérítés szabadon történik; legfeljebb a panasz hallgattatik meg, ha a sértett fél szavát felemeli, néminemű tudakozódás is eszközöltetik, s ha az ügy eléggé meg van világítva, az összegyűjtött irományok a panaszos fél püspökéhez küldetnek „szíves tudomás és netáni véleményezés végett", mintegy azt akarván ezzel mondani a minister úr, ő nméltósága : „Meglehet, uram, hogy jogos panasza, de tessék a bűnöst megbüntetnie magának, ha tudja!" Hogy a dolog valóban így áll, annak világos bizonysága a topolyai eset. Topolyán, a bajsai ág. h. ev. egyház filiájában ugyanis az ottani plébános, Bóbis Károly, eltemette az ág. h. evang. Schmidt Lajos, topolyai állomási főnöknek féléves fiát, két napra rá pedig ugyan e fiúnak anyját, miután ez útóbbi pár órával halála előtt „ősi róm. kath. hitébe visszatérni óhajtván, — így írja plébános — bűnbánatot tartott, meggyónt, az utolsó szentségekben is részesült s tanuk előtt esdve fejezte ki óhaját, hogy hűlt temetei a kath. szertartás szerint takaríttassanak el. Hogy e jogtalan cselekedetét a topolyai plébános miképen indokolta az őt kérdőre vonó bajsai ev. lelkész, Kmety Mátyás előtt, s miképen saját érseki hatósága előtt, mellőzzük; elegendő lesz a kalocsai érseknek a vallásügyi ministeriumkoz intézett s plébánosát védő fölterjesztését közölni, hogy meggyőződjünk mily könny

rű szerrel s mily ravasz indokolássaljátsza ki a róm. kath. papság az országos törvényeket ; mert ime, mi áll az érseki fölterjesztésben? „Igaz ugyan, hogy vádlott lelkész mind Schmidt Lajos topolyai vas. állomás főnökének féléves ágostai hitfelekezetű fiát, mind pedig ennek a halálos ágyon katholika hitre visszatért édes anyját kath. szertartás szerint temette el; de ezt tehetni az érseki hatóság igénytelen nézete szerint is elegendő fontos okai voltak. Ugyanis : A csecsemő temetését illetőleg vádlott lelkész egyenesen utasította az illető szülőket, hogy a halálesetet a bajsai ágostai lelkésznél jelentsék be. De ők ezt nem tevén, a csecsemő holttestét maguk vitték a kath. plébános udvarába és annak eltemetését esdve kérték: ily körülmények közt vádlott lelkész, hacsak közbotrányt és nagy felháborodást okozni nem akart volna, a kért szent ténykedést ildomosán meg nem tagadhatta. Schmidt Lajosné, szíil. Golub Anna temetését pedig visszautasítani vádlott lelkésznek erkölcsileg lehetetlen volt; miután a mondott nő halálos ágyán 1 a katholika vallás kebelébe visszatért, — ezen megtérése módját pedig tiltottnak vagy törvényellenesnek (az áttérésekre nézve fönálló polgári törvény föltételeinek — névszerint a bizonyos időszak alatt való kétszeri jelentésnek — mint halálos ágyon teljesíthetlennek) tekintetéből mondani nem lehet. Megtérésekor pedig a nő azon végakaratját nyilvánítá, hogy csak kath. pap által kivan eltemettetni. A haldokló nő ezen végső óhajtását maga a férj, sőt a szülők is teljesíttetni kívánták. •Hí