Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Azok a „missiói” pontok (Wladár Viktortól)

I 288 Aïok a „missiói" pontok. Három irányban kell ezúttal válaszolnom, Holles Danó barátomnak a perrendtartásra, Hurtay György lelkész urnák a Baldácsy alap jövedelmének kiosztására vonatkozólag, végre Gaál Mihály lelkész úrnak „missiói pontok Nógrádban" czimű czikkére. Mivel azonban a két előbbi kérdés időközben részint megoldatott részint a történitek következtében tárgytalanná lett, tüzetesebben, a szerkesztő úr és a tisztelt olvasó közönség engedelmével, csak Gaál Mihály úr czikkével fogok foglalkozni. , Holles Danó barátomnak válaszolom, hogy az esperességi gyűlés jegyzőkönyvének hitelesítése előtt, a mennyiben elnökileg a gyűlésen a perrendtartás elvetésének indokai nem összegeztettek az egyes szónokok indokolása közül kiki válogathatott. Most már a hitelesítésnél elég hosszú vita után abban megegyeztünk, hogy az elvetés oka a többség értelmezése szerint röviden az : hogy Nógrád egyöntetű eljárást kiván e tekintetben mind a négy egyházkerületre nézve. Tehát alapjában a perrendtartást rosznak nem tartja. Azt azonban határozattan helyre kell igazítanom, mintha én a többségnél rosz akaratot tételeztem volna fel a perrendtartás elvetéseért. Már pedig H. D. barátom felszóllalásából az magyarázható ki, midőn helytelenül igy idéz jelentésemből : történt pedig a perrendtartás javaslatának elvetése azért, hogy halásszunk jövőre is a zavarosban." így nem érvelt senki s én sem írtam úgy hanem egyszerűen következőleg: vagyis halásszunk jövőre a zavarosban. És ez nagy külömbség ! Feltenni egy nagy erkölcsi testületről azt, hogy szándékosan oda „törekszik" („történt pedig ez azért") kibúvót hagyni, a zavarosban való halászatra, népemről nem tehető fel soha. A mit én a hozott határozat képviselőinek tulajdonítottam, az nem a „rosz akarat" hanem a „tévedés" feltevése volt; annak pedig a mig „homines sumus," akár többség, akár kisebbség, valamennyien alá vagyunk vetve. — A mi pedig felvetett seriozitásomat illeti — azt hiszem, hogy azokban melyek csak „circa" és nem „in sacra" dolgok, nem feltétlen szükséges a begombolt seriozitás még ha előljáró is valaki. Hurtay György lelkész úrnak a Baldácsyalap jövedelmének helyes kiosztására vonatkozólag röviden csak annyit, hogy a kérdés további vitatása az által lett tárgytalanná, mivel időközben a főtisztelendő Püspök úr által — mit én is óhajtottam — felhivattak az egyházak, ez irányú kérvényeik beadására. Hogy a költségvetést készítő bizottság — javaslatának elkészítésére a kerület által szokott megbízatni, azt mindenki tudja, elfogadtatik-e aztán a javasolt költségvetés vagy nem, a felett a kerületi gyűlés dönt végérvényesen. Várjuk be tehát a közgyűlést s szólljunk a kérdéshez ott! Végre Gaál Mihály lelkész úrnak „Missiói pontok Nógrádban" czímű közleményével és pedig kissé tüzetesebben kell foglalkoznom. — Gaál Mihály lelkész úr közleményében — a mihez én már szokva vagyok — most is személyeskedő s irányomban pláne roszakaratá czélzatossággal ír. Ezelőtt legalább látszólagos képessége ellensúlyozta irmodorában az objektivitás hiányát ; legújabb közleményei ezen utóbbi tulajdonságát is semmivé teszik. Mert írni, csak azért, hogy alap és tartalom nélküli szóhalmaz férczeltessék össze — nem egyéb haszontalan idő és tinta fogyasztásnál. Midőn a bányai kerület költségvetését készítő bizottságot „visszaéléssel" vádolja, majd e kemény vádat, „mulasztásra" reducálja, — bebizonyítottam e lapokban, hogy a bizottság, mert teljesen correcte járt el, mulasztással sem vádolható ; G. M. lelkész úr természetesen sarokba lett szorítva s kénytelen lett e tárgyról hallgatni, de hogy e sarokba szorítás miatt valami módon még is megboszúlhassa magát, előrántotta, a „missiói pontokat Nógrádban," s bebizonyította teljes alapossággal hogy e téren nemcsak „ignotus in izrael" hanem azt is, hogy a „tudatlan orvos kész hóhér." Azt állitva, hogy a nógrádi gyámintézeti gyűlés fél óránál tovább nem tarthatott; „nem tudja" pedig ott volt, hogy a gyűlés valósággal 8-tól 9-ig tehát teljesen egy órán át tartott. Azt állítva, hogy „a gyűlésen anyira nem volt rendben semmi, hogy az alesperes úr még a kegyadományok összegét sem tudta megmondani, csupán azt mondta a jegyző tollába, hogy az esperességre visszahárúló ismeretlen összeg melyik egyháznak adassék;" nem tudja, hogy a múlt évi gyámintézeti gyűlés, jegyzőkönyvének első pontjában épen ily eljárásra utasította elnökét, hogy t. i. mivel az adományok legnagyobb része magán a gyűlésen, vagy a gyűlés után íolyik be s igy az elosztandó összeget számokkal jelezni nem lehet a segélyzendő egyházakra nézve az elosztandó összeg „hányada" alapitassék meg. Az idén „egyenlőn" elosztva két egyház között. Azt állítva, hogy az alesperes úr a „bevallási" íveket elő nem terjesztette nem tudja, hogy azok nemcsak előterjeszttettek, — csupán felöl vastatásuk nem kívántatott — de az elnökség és jegyző által a hozott határozat után nyomban aláírva hitelesítve is lettek, hogy aztán a felsőbb gyámintézeteknek felterjesztessenek. Azt állítva, hogy az alperesül- „sietett saját egyházát" Szügyöt missiói pontúi beigtatni : nem tudja, hogy a szügyi egyház sem Pálé, sem Apollóé sem Péteré, sem alesperesé, hanem az egyház valóságos Ura, feje a Jézus Krisztusé, s hogy a hol a Krisztus egyházának baján segíteni kell, ott nem lustálkodni, hanem „sietni" kötelesség. Midőn azt állítja hogy „Sámsonháza eddig véletlenül kimaradt;" nem tudja, hogy Nógrádban a gyámintézettől és Gásztav-Adolf egylettől „eddig" egyetlen egyház sem részesült oly tetemes segélyben (4,770 frt 41 kr) mint épen Sámsonháza. Azt állítva, hogy a közgyűlés egy két tagból állott; nem tudja, (pedig, ismétlem, valósággal