Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Főpásztori jubileum (Czuppon Sándortól)

I egymást, mindig e's minden nemesért együtt harczolt, ünnepelt Püspök úr Püspök társának személyes megjelenését nagyrabecsülten, kerületének átiratával egyetemben megköszönve, fogadja az üdvözletet, veszi az átiratot", mint a további testvéries egyetértés és együttműködésnek egyik zálogát. E tiszteletadást követte a dunántúli evang. ref. egyh. ker. küldöttségének üdvözlete élén igazi ékes szólással gazdagon megáldott főt. mélt. Papp Gábor püspök úrral fejtegetve a két testvéregyház együttes küzdelmeit a múltban, főkép és »különösen jubiláns Püspök társa által hittanoktól eltekintett, s egymással benső testvéri kapcsolatba hozott közbecsülését és közszeretetét a két testvér egyháznak, mire ünnepelt Főpásztor viszonvál&szában, hivatkozással a geresdi egyességre nemes büszkeséggel hangsúlyozza : ma már nem kell egyezség, mert megérti szív a szívet egyesűit testvéregyház-testvéregyházával kölcsönös szeretetben a krisztusi szeretet alapján. Ez után a dunántúli egyházkerület lelkészi karának nevében az esperesek élükön Nt. Tatay Sámuel esperes úr, az esperességi világi felügyelők s élükön Tek. Kiss Sándor felügyelő úr, üdvözölte az ünnepelt főpásztort, mire is az egyházi és világi elemnek együttes működését hangsúlyozva válaszolt. Nt. Zelenka Pál úr, mint az egyetemes gyámintézet egyházi elnöke, oldalán világi elnöktársa Nagvs. Rupprecht Lajos úrral üdvözli ünnepelt főpásztort úgy, mint a ki egyik kezdeményezője s létrehozója volt a prot. gyámintézetnek. Ékes szavakkal, ihletésteljesen, melegen hangsúlyozza, hogy e kerület 1860-ban május 31-én Kőszegen niondá ki elsőben „legyen gyámintézet," Győrben vette kezdetét szervezete, huszonhét évi vándorlása után tehát ide Győrbe övéihez csak hazatért, mint hálás gyermek tiszteletet adni jött kereszt és nevelő atyjának a lelkes Püspöknek. Az érzésteljesen, válogatott gyönyörködtető stylban előadott üdvözletre érzésteljes melegséggel, magasztos érzettől felemelkedetten válaszolt OÖ 7 o ünnepelt főpásztor. Megjelent jubiláló főpap előtt a pápai ev. reform, főiskolai tanárikar testületének, s a soproni ev. főgymnasium, theologia és képezde tanári karának küldöttsége, amaz tek. Antal Gábor úr, s ez utóbbi nt. Müllner Mátyás igazgató tanár úr vezetésének élén. Mindkettő a tanügynek őszinte igaz küzdő vezérférfiát tisztelte az ünnepeltben nemcsak, de tisztelte benne azt is, a ki a kezdet küzdő nehézségeiben több évtizzeddel megelőzve már járt elől utat törni a jelennek. Ünnepelt főpásztor, midőn megköszöni úgy a testvér főtanoda, mint a soproni iskola tanári karának tiszteletadását, önérzettel említi s említheti is fel, hogy igenis már mencshelyi kezdő lelkész korában, széles Magyarországban ő volt az első, a ki tanítói értekezletet tartott saját szellem és észsugallata folytán, tudva azt, hogy tudomány s miveltségben él a nemzet és a haza. És most az egész ünnepélyességnek egyik legmeghatóbb jelenete következett, midőn tiszt. Feuchtenberger Ede segédlelkész úrral élükön annak a 1 gyülekezetnek küldöttsége járúlt a főpásztor elé, a mely gyülekezetben ő 50 évvel ezelőtt, mint káplán, majd mint rendes lelkész elsőben hirdette az igét, s vette tanításra kezébe az élet könyvét — a bibliát. Az ifjú segédlelkész úr igazán szép s meleg szavakkal csengő hangon tolmácsolta küldőinek s a küldöttségnek érzelmeit, de a mint viszonválaszra a főpásztor ajkát felnyitotta, elérzékenyülten könnyek között ötvenévre visszaemlékezve mondá : hogy milyen volt hozzá az a mencshelyi gyülekezet, ősi igaz magyar érzelmével ott közel a Balaton kis partjához, hogy mikor meghallá, hogy ő árva fiú, hogy özvegy anyja árva testvérei vannak készséggel őt, a çiint önálló lelkészüknek megválasztották, több mint egy napi utat téve hozták el ő hozzá özvegy anyját, árva testvéreit, a mint ezt elmondá, hogy jó népe volt, kedvesen emlékezik reájuk, vigyék el üdvözletét, köszöntését volt nyájának, a túltömött templomban ritka szem volt, mely a főpásztor könnyeivel ne könnyezett volna. Ennek végeztével volt 12 életben levő káplánja egy serleg átnyújtása mellett üdvözlik főpásztorukban a kedves princzipálist, ki viszont üdvözölve köszöni meg a kegyeletes megemlékezést. A győri evang. ref. egyház küldöttsége lelkészükkel élén majd a téthi evang. gyülekezet küldöttsége nt. Horváth Sámuel lelkész úr által vezetve, nemkülönben a győri evang. gyülekezet számos tagja nt. Izsó Vincze lelkész úrral élükön üdvözlik a jubiláló főpásztort. Mig nt. Pereszlényi János ev. ref. lelkész úrnak üdvözletére hangsúlyozza az ünnepelt, hogy a megtiszteltetést a régi testvéries együttérzés és működés zálogáúl köszönettel veszi, addig a téthi érdemes küldöttségnek is köszönetet mond azért, hogy az ő 22 évi ottani működésének ma is nyilvánvaló bizonyságát látni elismerik. A győri gyülekezetet pedig, mint olyant, a melynek tulajdonképeni lelkésze, pásztora, különösen öleli keblére s zárja szive szerelmének mélyébe egymást becsülő kölcsönös szeretettel. A küldöttségeknek ilyetén tiszteletnyújtása után érdemekben elaggott, az önzetlen tisztelettel, szeretettel környezett főpásztor érzéssel emeli fel hálátadó szavait az egek Istenéhez, hogy ő neki azt megérni engedte, hogy abban a gyülekezetben, a melyben született, annál a keresztkőnél, a mely felett a szentkeresztségben a Krisztus anyaszentegyházának tagjáúl eljegyeztetett, annál az oltárnál, a mely fellett legelsőben próbálta meg az igehirdetést, különös módon, isteni kegyelem által, a gondviselés titkainak utján vissza vezéreltetve, mint lelkész és mint i üspök ünnepelheti ötvenéves lelkészi működésének lelke vád nélküli nyugalmával, nagy benső örömérzettől áthatott jubileumát, püspöki áldását adva zárja le a mai napnak ünnepélyét. Az ünnepélyt délután 2 órakor felköszöntőkkel fűszerezett közebéd követte, melyen mintegy 250-en jelenhettek meg. Czuppon Sándor.