Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Főpásztori jubileum (Czuppon Sándortól)

.286 Áldás fejedre, Kormányos-Vezérünk! Hajónk halad s a czél felé mutat; Meg nem feneklünk, biztos révbe érünk, Mert érczkarokkal tartod a rudat. A veteményes kertek ágai Feléd hajolnak, Téged áldani; A fák gyümölcsi éréshez pirúlnak. S hála jutalmúl mind öledbe hullnak. Mondjam-e én is, hogy nyájas szavakkal Te bíztatád e gyönge énekest, Te, Kit Apolló kenetes ajakkal Csókolt papjává, rája érdemest. Dávid hárfáját meg-megpengeted, S száll ég felé imád és éneked, S a Szentléleknek lágy fuvallatára A eséket jár át hangja s áriája. Ősz Költő-Püspök, fiatal kedélylyel, Gyermekded szívű szeretett Atyánk Fogadd e képet, Bonyhád ecsetével* S terjeszd kezed ki, fiaidra, ránk! Idő elrontja e kép színeit, De szellemképed műveidben itt; Klió ha ír, a mult jelenre válik — Él a derék, élj Ünnepelt, sokáig ! Főpásztori jubileum, Megható, jubiláló korunkban ritka ünnepélyességet látott; tisztelet, kegyelet és szeretet koszorúzta ünnepe volt a dunántúli ág. h. ev. egyházkerületnek ez év aug. hó 24-én, kapcsolatosan az egyetemes gyűlés megnyitásával Győrött, midőn Főt. és Méltóságos Karsay Sándor püspök úrnak 50 éves lelkészkedési jubileumát tartotta. A gyámintézeti isteni tiszteletnek végeztével Nt. Gyurátz Ferencz imája, Nt. Horváth Sámuel lelkész úr ünnepi szónoklatának elhangzása után rövid negyedóra elteltével Méltóságos Alsókáldi Káldy Gyula úr egyházkerületi világi felügyelő a kerületi gyűlésre, — ama kijelentéssel, hogy a tulajdonképeni gyűlésezés csak a következendő nap veendi kezdetét, a jubiláns Főpásztort felkért bizottsági tagok által ünnepélyesen meghivatja. A szeretett püspök szentegyházba való belépésénél, úgy a győri gyülekezet, a küldöttek s az egyházkerületből zsúfolásig megtelt templom, egy száj, egy szívvel hangoztatta az „Éljen" -t. Örömmel, s meghatottsággal látta a kerület az elsők között ott lenni ősi díszmagyarjában Győr vármegye első emberét méltóságos Gróf Battyányi Lajos főispán urat, ki is kerületi felügyelő úr üdvözlő szavai után felállva a meghatottság érzésteljes szavai között adja át az érdemekben elaggott Főpásztornak, az elismerés szennytelen babérkoszorújával ^egyenértékű, sőt értékesebb, legfelsőbb helyről jött, Ő csász. és apostoli kir. felség kéziratát, mely jubiláló Főpásztort Mélt. Karsay Sándor püspök urat „Téthi" előnévvel nemesi rangra emeli. Az alig csillapuló „éljen"-ek után ünnepelt Püspök úr meleg szavakkal köszöni meg a nem keresett, nem várt, s őt már másodízben megtisztelő legfelsőbb helyről jött kitüntetést. Majd Mélt. br. Prónay Dezső űr egyetemes egyházunk felügyelője üdvözli az ünnepeltet igaz magyar s hazafiúi érzelmektől áthatott szavakban, mire ő hasonszellemben válaszol. És ekkor az ünnepi tisztelgést Mélt. Káldy Gyula ker. felügyelő úr, a kerület nevében a legmelegebb érzésekkel, nem szófigurákban álló, de gyümölcsöket hozott érdemekre hivatkozottan, azokat feltüntetve, tolmácsolja. A főpásztor működését jelezve Pál apostol bölcseségével beszélt, mikor azt mondotta : „Nem úgy tesz, a hogy lehet, hanem, a mint kell," — czélozva a prot. egyház független létjogát biztosító autonómiára, melytől ünnepelt Püspök úr főpásztori működésének összes ideje alatt egy pillanatra is soha el nem tért, midőn így az érdemeket méltatja a ker. nevében egy díszbibliát ád át ünneplő főpásztornak mint oly szt. könyvet, mit 50 éven keresztül tartott mindeneknél becsesebbnek. Kerületi felügyelő úr üdvözletére az érzékenységnek bár, de mégis a férfiasságnak ritka, nyílt és igaz arczával mondotta az ünnepelt, hogy éppen törvényekhez való tisztelete, autonómiánkhoz való tántoríthatlan ragaszkodása, s az a szent könyv, melyet ily díszes alakban kiállítva vesz át, mely ötven éven át volt lábainak szövétneke, melyből munkálkodásához az erőt merítette, vezette el az érdemek és elismeréseknek e megtisztelő kitüntetéséhez. A szívből jött „éljen"-ek lecsillapultával a tiszai ág. hitv. evang. egyházkerület üdvözletét, s gyűléséből keltezett jó kivánatú átiratát felolvastan nyújtja át ünnepeltnek főt. mélt. Czékus István úr a tiszai ker. püspöke. „Jöttem a kárpátok bérczétől" — mondja ő ékes nyelvvel, jöttem a dunántúli ker. magasztos ünnepéhez úgy, mint a mely két kerület a dunántúli és tiszai, habár a többiekkel is testvérileg egyetértve, de e kettő különösebben megértve *) Az esperesség, jelesünknek Forberger László bonyhádi tanár által rajzolt arczképét nyugtotta át az ünnepély alkalmából.