Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Egyházi énekeink kérdéséhez (Justh Samu István)

.21G r ez ni, feljegyezni és megőrizni azt, a mi nincs."

1) Az annektálás politikáját, bár nagyban űzetik még ma is (keleti kérdés), az egyházi térre is átvinni én részemről nem csak sajnálom, hanem határozottan roszallom is! De nem csak a cselitót énekekről van itt szó, hanem még a latin hymnusról és Has s 1er dokumentált dallamáról is. Valóban, ha azok a hiú, féltékeny németek (ilyeneknek tartja őket J. K. úr) meghallanák ezeket, könnyen travestálliatnák Hassler öthangú világi dalszövegét ilyképen : „Sein G'müt i

st j a verwirret, Das macht sein Herze hart!"

2) És mit mond J. K. úr, midőn Frühwirth Samu őt — és pedig egészen helyesen — felszólítja: „Ha hivatva érzi magát Jeszenszky úr,—írjon magyart (t. i. egyházi énektörténelmet) és szálljon szembe azon igazságtalan németekkel, kik eme vagy ama magyar hegedűs egyházi dallamát magokénak deklarálják. Vagy nem merész állitás-e, hogy a tót „Tranoscius énekei magyar éne'kek?"

3) Arra J. K. úr (3-ik czikk) ugy felel (halljuk!!!) „Nagyon köszönöm a jó tanácsot a magyar egyházi énektörténelem megírására nézve. De ezzel sehogysem tudom összeegyeztetni azt az ellenszenvet, melyet arra irányult törekvésem iránt tanúsít,

4) hogy a magyar egyházi énekügyre vonatkozó adatokat közvetlen tapasztalásból és lehetőleg hazai forrásokból merítsem. Vagy talán a német nemzet fiai által megirt kész és bizonyára jeles énektör tén el mi níűvek alapján kell azt megírnunk?

5) Nagy elfogultság kívántatik ahhoz, liogy valaki a mi sajátságos hazai viszonyaink között a nyelvi ellentéteket ép a lelkek békéjének és harmóniájáéi ok előidézésére annyira alkalmas egyházi téren oly rideg kíméletlenséggel, a külföldinek a hazai fölé való emelésével (velenczei iskola, — tót kántorok!) hangoztassa!" t. i. J. K. úr azt Frühwirth Samu fenti felszólalásával szemben hangoztatja. Hát ha most Frühwirth azon szavakat történetesen kiejtené „De te narratur" — nem védené-e magát jogosan és a valóságnak niegfelelőleg ? hisz nem ő (t. i. F r ü hwirth) reklamálta és akarta okkupálni a huszitacseh-tót énekeket! nem ő vetette fel a nemzeVonatkozólag a cseh-tót énekekre — mert eredeti magyar énekeink és dallamaink is vannak, azokról lehetne egyh. ének-történelmet irni. -) Eredeti szöveg : „Méin G'm üt ist mir verwirret — Das macht ein' Jungfrau zart;" 3) Evang. egyh. és isk. 1887. Febr. 12. szám: 7. 4) Felelet helyett támadni — és azután új kérdéseket tenni — az J. K. úr taktikája! Valóban bámulatos a német hymnologusok tevékenysége, nézzük csak Koch E. E. művének czimét „Geschichte des Kirchenliedes und Kirchengesanges der christlichen, insbesondere der deutschen evang. Kirche, von Eduard Emil Koch, Dekan, ordentl. Mitglied der histor. theolog. Gesellschaft zu Leipzig. Band I—VIII. Stuttgart 1866—1877. tiségi kérdéseket!

1) ő csak történelmi adatokról szólt. Nem is hallottam, hogy J. K. úron kívül valaki valaha felvetette volna ,,a nemzetiségi kérdést egyházi dallamaink körül!" Legyen tehát jelszavunk: ,,S u u ni cuique" és nem lesz baj ! b) A levél irója: Köstlin H. A. Dr. Friedberff. 1887. Márcz. 31; levele eredetiben a következő : „Die Melodie zu dem Liede Herzlich thut mich verlangen (a, d, c, b, a, g, a, u. s. w.

2) erscheint zum ersten Male gedruckt in Hans Leo Hasslers Lustgarten neuer deutscher Gesänge, Paletti, Galliarden und Intraden — Nürnberg 1601. Als Urheber gilt Hassler; er schuf die Melodie zu dem weltlichen Liede: „Mein G'müt ist mir verwirret"

— dass diese Melodie ungarischer Herkunft sein soll, ist mir ganz neu; ich wäre sehr begierig, den Nachweis dafür zu erhalten.

3) Böhme, Altdeutsch, Liederbüch: Leipzig. S. 305 und S. Kiimnierle, Encyklopädie der ev. Kirchenmusik S. 585 treten für die L

Trheberschaft Hasslers ein. Absolut sicher kann meines Erachtens dieselbe — was die Melodie betrifft

4) — nicht behauptet, aber auch das Gegentheil nicht ausgesagt werden; nach Analogie ähnlicher Fälle

5) wäre die Möglichkeit nicht ausgeschlossen, dass Hassler die Melodie dem Volksgesa il g seiner Zeit entnommen hätte, da die Componisten den Schwerpunkt ihres Schaffens in dem Tonsatz erblickten. Aber so, lange nicht eine Spur aufgezeigt und nachgewiesen werden kann, dass die Melodie vor 1601 vorkommt, darf und muss Hasslers Urheberschaft behauptet iverden ! Wie gesagt, ich wäre sehr begierig auf Mittheilung der Beweismittel für magyarische Herkunft dieser Weise!" Függelékül még azt irja K ö s 1

1 i h : „Auch W. B ä u ni k e r, namhafter k a t h o 1. H y mn o loge „das kath. Kirchenlied II. S. 350 (1883) hält an Hasslers Urheberschaft fest."

6) J) Protest, egy h. s isk. lap. 1887. Febr. 27. sz. „Békési ev. esperességből" — Zsilinszky Mihály elnök figyelmezteti szólót (ifj. Jeszenszky Károly t), hogy a hazafiság kérdésének az ügybe való bevonását meg nem engedheti." 2) Az eredeti világi dal hangtéte e szerint F-d u r volt (5 hangra). 3) A kitüntetett helyeket e czikk irója aláhúzta, 4) Zahn J. is azt véli, hogy a „Melódia" népdaltól származik. 3) Számos egyházi 'ének, a népdalok melódiából vétetett. 6) Ugylátszik, hogy J. K. ú r reménye, melyet S z. Bernát clairveauxi barát latin hymnusába helyezett, csak ugyan füstbe megy (2—5-ik czikk). Mert még azon hírneves (namhafter) katholikus hymnologus sem tudta felfedezni a „Her lie h thut mich verlangen" dallamában Bernát hymnusának motívumait; melyet állítólag Lányi Illés alkalmazott volt a maga „Ac gest me srdce smutne" énekéhez, mert Baumker W. is Hasslert tartja e dallam szerzőjének. « « «