Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Előolvasás – prédikáczió…

és eredeti dallamáról kelletett volna írnia ? ! tehetünk-e arról, hogy azt már elfelejtette volt, hogy a „Herzlich thut mich verlangen" egyházi ének létezik és a mi több, hogy van róla fordítás is a „T r anoscius G." tót-énekeskönyvben,

1) sőt hogy még bent van a reformátusok énekeskönyvében is, de ott csak mint „kótás nóta" azon czimmel: „Szivem szerint kivánom".

2) Sajnos, hogy J. K. úr azon hiedelemnek látszik hódolni, hogy lehet is, szabad is történelmet „képzelni" vagy ötletek szerint „összeállítani"!

3) Sajnos, hogy az általunk felhozott adatokat, melyek Hassler H. Leóra, mint a „Herzlich thut mich verlangen" nevű dallam költőjére vallanak, nem akarja megérteni, nem akarja hiteleseknek elösmerni ! Nem marad tehát egyéb hátra, mint még egyszer támadást intézni J. K. úr 5-ik czikke ellen is, összefüggésben előadván és értelmezvén a történelmi adatokat, melyek épen kezünknél vannak ! 2) Hassler IL L. II-ik Eudolf udvari orgonistája niajnai Frankfurtban és hires zeneművész, kiadott 1601. évben egy zenészeti művet, melyben különbféle zenedarabok összegyűjtve valának. Ezen zenemű mindenesetre nagyobb művészeti becscsel birt, a mennyiben a zeneművészet szoros szabályai szerint készített többhangü (5—8 hangra) dalok is előfordultak benne ;

4) ezek azonban közönséges népdaloknak nem nevezhetők. Ilyen volt a Frühwirth Samu által idézett „Mein G'müt ist mir verwirret" dal is, mely a mai „Herzlich thut mich verlangen" egyházi ének dallamának az alapja és versmértékére nézve is avval tökéletesen egyenlő! „Szerelmes dalnak" nem igen nevezném a „Mein G'müt ist mir verwirret" dalt, inkább világi dalnak; ámbár igaz, hogy aggódó szerető szív érzelmeinek bánatát rajzolja, az akkori német kevésbé kifejlett költészet és nyelvezet alakjában. Ma is van elég ily német világi dal

5) melyek, mint a szív nemesebb érzelmeinek kifejezései, semmit sem tartalmaznak, mi a finomabb érzést megsértené, ugy hogy a míveltebb, zenét kedvelő körökben, sőt még a legmagasabb rangú családok salonjaiban is énekeltetnek. Olyan volt tehát H a s s 1 e r könyve is, csakhogy sokkal művésziesebb szerzeménynek tekintendő. mert p. o. 5—8 hangra a zeneművészet sza0 „Srdeőne zadam sobe" — (Tranoscius.) 2) J. K. úr említi a „Szügyi úr mutatványát" azon megjegyzéssel „Nem tudom honnan vette az ev. ref. egyház ezen dallamot." 3) „A lelki j el enségek analógiája" sugallása szerint ! 4) „Lustgarten neuer deutscher Gesänge, Paletti, Galliarden und Intraden etc. Nürnberg 1601." 5) „Leise flehen meine Lieder" (Schubert) — „Der Traum'

4 — „Lebewohl" (Proch) — „Wenn die Schwalben heimwärts ziehn" — „So muss ich denn nun von dir scheiden" (Abt) — ,,Möchte wissen, wenn ich bald begraben werde sein" (P r e y e r) etc. bályainak szigorú megtartása mellett zeneművet írni, kissé nagyobb feladat, mint valamely nemzeti népdalt zongorakísérettel kótákba foglalni és kiadni! (Folyt, köv.) Justli Sám. István. Tény az, hogy az emberi természetek nagyon különfélék. Vannak p. o. emberek, kik örömeiket lelik máson hibát találhatni, mást gáncsolni, gyalázni, mig az ő saját sokkal nagyobb hibájukat vagy nem látják, vagy nem akarják látni. Ezt mai themánkra alkalmazva mondjuk : Vannak lelkészeink, kik a tanítón, kántoron, egyházfin stb., megtalálják a legcsekélyebb bajt, észreveszik a legkisebb kötelesség mulasztást, s azt ostorozzák is, de saját maguk nagy hibáit, vagy kötelességmulasztásukat nem veszik észre. Vannak prot. lelkészeink, kik szabad prédikáczió helyett mindég csak előolvasást tartanak s hogy az nincs helyén, azt vagy nem látják be, vagy nem akarják belátni. És hogy azon lelkész urak, kik egész éven át szabad prédikáczióik helyett előolvasásokat tartanak, nagyban hibáznak, ezt constatálni soraim czélja. Protestáns isteni tiszteletünk főrészét képezi ugyanis a prédikáczió. Ez a bibliával együtt sok helytt híveink egyedüli szellemi tápláléka, erkölcsi életüknek irányadója, s viszontagságaikban vigasza, szövétneke s éltető balzsama. De. hogy a prédikáczió ezen czélját elérhesse, szükséges, hogy legyen jó: a tartalma és az előadása. Mindkettő lényeges befolyással bir a kívánt hatás előidézésére s azért nagy gond fordítandó mindkettőre. Ezúttal csak a második tényezőről t. i. az előadásról akarok némelyeket elmondani. A jó előadásnál a főkellék az : hogy legyen szabad; hogy a mit előadunk, legyen tökéletesen szellemi sajátunk ; mert a mely szónok az előtte fekvő irat betűihez ragaszkodik, az sehogy sem képes azt ugy előadni, mint azt előadná, ha a tárgy emlékezetében volna s igy szónoklata nem is fogja elérni azon hatást, melyet egy jó, szabad prédikácziónak elérnie lehet is, kell is. Igaz, hogy nagyon egyszerű dolog, nagyon kényelmes munka az előtte fekvő iratból kiolvasni, de én ezt inkább csak a lelkészt szükségben helyettesítő tanítótól vagy más személytől várnám. Az előolvasás is lehet ugyan érdekes és szinte hatással a hívekre, de akkor is szükséges, hogy legyen az jó mind tartalmára mind az előadásra nézve; hogy ritkábban forduljon elő s ne mindég s hogy a szokottnál más személy tartsa azt; de ha mindég ugyanaz az egyén olvas elő, azt ugy megszokják, hogy annak hatása talán olyan lesz, mint valami jóféle altató szernek. Azért mondja rendtartásunk 272. §-a is, hogy a lelkész a szószéken prédikáljon emlékezetből, előadása legyen szabad. Alkalmam volt éveken át meggyőződhetni egy