Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Gyülekezeti élet

Ötödik évfolyam. 3. szám. Pozsony , 1887. évi január 15. EVANGELIKUS EGYHÁZ es ISKOLA. Előfizetési ár: Egész évre tí írt — k i. félévre . 1 . 3 , — , negyedévre 1 , 50 , Egy szam ara : 12 kr. o. e. MEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. — Szerkesztő- a kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza ö. sz. Felelős szerkesztő s kiadó : TBSZTTÉNSZK? FERENCZ. ki Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr.. többször közölve 5 kr. Bélvegdíi : külön 30 kr. Tartalom : A legnemesebb harcz ! — ,A mi egyházi zenénk. II. (Tolnay József.) dolog. — Belföld — Külföld. — Vegyesek. Egyházi énekünk érdekében. (Frühwirth Samu.) — Ritka A lignemtiti Máté ev. X. 34. Vészharangot nem kongatok, habár reá lehetne nem egy fenyegető veszélyre mutatni; ellenség sem zavarja látó határomat, habár a sötét pontok előtt szemet nem húnyok; de még hadsereget sem kívá­nok gyűjteni, habár jól esnék lelkemnek, ha egy ta­pasztalt, bölcs hadvezér parancsnoksága alatt, tömör phallanxban közlegénykép állhatnék : oly harczról akarok néhány szót koczkáztatni, mely folyton folyik a mióta a világ áll és folyni fog, míg gondolkozó fők lesznek, míg a meggyőződés nem hiú ábránd, a jellem nem üres szó. Ily harczot óhajtok, ily harcz­ért eped szivem! Az elvek harcza, viva a szellem fegy­vereivel. Mióta Németországban a kulturharcz lezajlott (ha ugyan lezajlott már), azóta nálunk nagyon is erős félelem lepte meg a lelkeket : Csak kulturharcz nem ! Ez kellene még, hogy annyi sok sebből vérző köz­életünk bajaihoz még kulturharczot is zudítsunk fejünkre ! Nem elég-e, hogy az egy nemzettestet a politikai pártviszály tépi, szakgatja, hogy az egy hazának fiai között a nyelvi kérdés folytonosan hinti és ápolgatja a viszályt, még a káté is okozzon zene­bonát. — Nem, azt megengedni nem szabad. — Jel­szavunk : „a hazáért mindent áldozzunk, de a hazát semmiért sem szabad feláldoznunk." Nagy dolgok ezek. — S bizony, bizony a hazá­ját s nemzetét őszintén, forrón szerető magyar pro­testáns önkénytelenül megütodötten elhallgat. — Hiszen már elveink hangoztatása, már létjogunk ön­tudatos, férfias védelmezése, a vallásegyenlőség s tel­jes szabadság követelése, pezsgőbb szellemi élet nyil­vánulása ellentmondással, — hogy ne mondjam hatá­rozottan ellenséges indulattal találkozik. — A bölcsek tanácsa a hallgatás. S mi hallgatunk! — A türelmességet, mely evan­gyéliomi egyházunk alapelveinek okozati folyománya, közönynyé fokozzuk ; a túlbuzgóság vádjának kikerü­léseért felhagyunk a buzgósággal ; az úgynevezett békesség okáért törvénybiztosította jogainkról lemon­dunk, vagy alamizsnafalatért áruba bocsátjuk függet­lenségünket, önállóságunkat. — A harcztól való féle­lemből öngyilkosokká leszünk. — Mért? Mert ez úgy illik a XIX. évszázad felvilágosult gyermekeihez, — kiknek többet ér a mások, még ellenségeiknek is kegyes mosolya, mint az evangyéliomi elvhűség. Hát mi ebben nagy hibát követünk el. Az elvek és eszmék harcza nem nvugoszik azért, mert azok, kiknek az elveket és eszméket képvisel­niök, érettök helyt állaniok kellene, lemondanak a küzdelemről vagy épen hűtlenül megtagadják őket. Az eszmék és elvek hatalmasabbak az embereknél és emberi intéz vényeknél. — Azok élnek, mi elmulunk; azok hatnak, mi általok hajtatunk; azok folyton vív­ják az élet-halálharczot még akkor is, ha nincs egyén és név, mely megtestesítse őket. Megtagadásukkal ön­magunkat ítéljük el ; elhagyásukkal csak saját kár­hozatunkat pecsételjük meg; de sem fönségöket, sem igazságukat, sem életjogosúltságukat nem csorbítottuk. Azok jöttek és vannak, Istentől s a legmagasz­tosabb eszmék megtestesültségétől a Krisztustól birják az életet és erőt, ki „nem azért jött, hogy békességet bocsásson, hanem fegyvert." E fegyver itt van és küzd. Soha és semmi esetre nem fogja a római katho­liczizmus elismerni s elismerhetni sem az állam teljes fennhatóságát saját körében, sem a protestáns egyház létjogát. Nem egyes kor, vagy épen egyes emberek akaratjából folyik ez ellentét; — az elvek határozott ellentéte nyer csak kifejezést a történelmi élet folya­mán létesült összeütközésekben. — Egyházunk élete a római katholiczizmusnak halála; ennek diadala az általa gyűlölt eretnekség pusztulása, Hiszszük Schlauch urnák, hogy a középkor az emberiség történelmének fénykora. Hogy ne lenne

Next

/
Thumbnails
Contents