Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Egyházi énekeink kérdéséhez (Justh Samu István)

.192 kath. clairveauxi Bernát (f 1153.) kolostorába, hogy ott találja a kérdéses dallam szülőhelyét. Kérdezzük már most: mi okozta J. K. úrnak ezen 465 évvel való visszamenését? Nézetem szerint, nem más, mint a „dallamok elnevezésének felcserélése". A felcserélést azonban nem a hymnologia eredményezte, hanem az énekes-könyvek szerkesztői és kiadói okozták, kik a dallamok genealógiáját nem tudták és nem is kutatták. Ezen énekeskönyvek szerkesztői és kiadói a „Herzlich thut mich verlangen" („Szivem szerint kivánom") eredeti melódia helyett elfogadták az „0 Haupt voll Blut und Wunden" egyházi éneket (de csak az újabb időkben) a melódia nevének jelölésére és pedig azon okból, mert az ujabb énekes-könyvekbe a „H erzlich thut mich verlangen" ének már nem vétetett fel 5 és minthogy sok egyházi ének a nevezett dallamra szerkesztetett és énekeltetett és ezekhez okvetlenül szükséges volt a dallamnak megjelölése : tehát elfogadták és kinyomtatták azon énekek dallamáúl : („H erzlich thut mich verlangen" helyett) az„0 Haupt, voll Blut und Wunden" éneket. — Igy történhetett tehát az, hogy J. K. ü r ezen a hymnologiában járatlan szerkesztők és kiadók által félrevezettetve, azon útra tért, mely őt csakugyan clairveauxi szent Bernát apáthoz vezette, mert B e r11 á t apát volt a „Salve caput cruentat u m" egyházi ének és dallam költője (?), a mint J. K. úr állitja „bizonyos, hogy e latin éneknek már születése órájában meg volt a maga melódiája"

1) (2-ik czikk). 6) Különben tény az, hogy Gerhard Pál a „Salve caput cruentatu m" éneknek tartalmát felhasználta — szabad forditásban — az „0 Haupt voll Blut und Wunden" szerzésénél. Érdekesen elbeszéli most J. K. ú r azon valószínűséget, miszerint a magyarok Bernát énekét (hymnusát) magyar dallammá átváltoztatták, melyet aztán Lányi Illés ev. egyházi éneknek legelőször alkalmazott, — és pedig ilyképen : „ Valószínű, hogy azt a magyarok még Bernát korában a saját egyházi énekeik közzé felvették s idő folytán a a saját nemzeti természete szerint átalakítottá k", Lányi Illés szerkesztését pedig igy dokumentálja: „Miután pedig a Bernát-féle hymnust a magyarok — — — már a 14-ik században saját nyelvükön énekelték: nem lehetetlen, hogy Lányi ezen magyar nyelvű hymnus motívumait használta fel a maga cseh nyelvű énekének szerzésénél. S ugyanazon forrásból meríthették a m agyaihegedűs ökkel rokon hivatású majsztersingerek is, a kiknek révén nem egy magyar dallam — persze variálva — átszármazott a német nép nyelvére" (2-ik czikk). *) Hogy clairveauxi Bernát a „Salve caput cruentatum" hymnusához a dallamot is (,,egyszerre") költötte volna, csak most J. K. ú r közleményéből tudtam meg. 7) J. K. ú r mindezen feltevéseit és combinatióit „valószínű" — „nem lehetetlen" szavakkal vezetvén be, maga sem vindikált azoknak valamiféle bizonyitási erőt vagy alapot; mind a mellett még a következőket kivánom megjegyezni. Tudjuk, hogy Luther számos róm. kath. latin éneket németre fordítván, azokat az illető dallammal együtt az ev. egyház használatára berendezte. Ép igy tehette volna Gerhard Pál is „0 Haupt, voll Blut und Wunden" énekével és mégis a „Herzlich thut mich verlangen" Hassle r-féle dallamra kívánta énekeltetni ! Már ebből az egyetlen egy tényből világos, hogy az „0 Haupt, voll —" éneknek, egészen más dallama van, mint volt és van a „Salve caput — —" hymnusnak! Hová lesznek már most a magyar hegedűsökkel rokon hivatású ma jszter singerek r é v^e i ? és mirevaló már most a csehnyelvű énekköltőnek, Lányi Illésnek közvetítése és a bicsei nádori udvar „Ac gest me srdce smutne" éneknek elzengedezése búsongó spondeusaival és lágy hangnemben mozgó dallamával!? 8) Hihető-e, hogy azon száz meg száz, az evang. egyház énekügyével foglalkozó tudományos szakféríi (hymnológok, tanitóképezdei tanárok, chor ál könyvek szerkesztői stb.) nem tudták volna felfedezni századok folyama alatt a „Herzlich thut mich verlangen" (Szivem szerint kivánom") leszármaztatását a latin „Salve caput cruentatum" hymnusából ? mig egy magyarországi chorálkönyv felett kritikát író lelkész „polemikus" czikke megírásánál felfedezni képes a „Salve caput cruentatu m"-ban rejlő motívumokat, melyeket Lányi felhasznált „hogy Turzó Imre ismertesse azt meg németországi kar társai val és politikai szövetségeseivel?!" (1-sŐ czikk). Hihető-e az? 9) És most még egy figyelemre méltó körülményre kivánom e becses lap tisztelt olvasóit figyelmeztetni, mely a Tranosciu s-féle csehnyelvű énekeskönyvből vétetett, u. m. : vegyük kezünkbe a nevezett énekeskönyvet — hisz gondolom, hogy J. K. úr egyházközsége is használja még — keressük fel benne a 149-ik számú éneket „H lavo plná bolesti" (0 Haupt, voll Blut und Wunden") — kérdem, mit látunk ezen ének felibe dallamúl kinyomtatva, tán a „Salve caput cruentatum" régi latin hymnust ? — Nem ! ott áll : „G ako: Srdecne zadam sobe" („Herzlich thut mich verlangen"). Hiszem, hogy ennek ellenkezőjét J. K. ú r sem fogja állítani. Igy tehát én is felkiálthatok Frühwirth S. énektanitó szavaival : „Tehát legyen igaz, a mi igaz!" (Evang. egyh. és iskola." 3-ik sz. 1887. Jan. 15.) Dé nem csak a csehnyelvű Tranoscius tesz vallomást J. K. ú r abbeli feltevései és állításai ellen, hanem ugyanezt teszi a különbféle és különböző években

1) megjelent 11 német énekeskönyv

2) éspedig *) 1725—1874-ig. 2) E v. e g y h. é s i s k. 16. sz. 1887. Apr. 16. IV. 2.