Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Egyházi énekeink kérdéséhez (Justh Samu István)

.193 kivétel nélkül, hogy az „O Haupt, voll Blut il n d Wun^e n" nein bir saját dallammal, hanem mindenkoron a „H erzlich thut mich verlangen" dallama szerint énekeltetett! 10) Bevégezvén az előrebocsátott pontokban jelen czikkem III-ik részét, nem kétlem, hogy e becses lap tisztelt olvasói megtalálandják ezen rövid, kivonatos összeállításban J. K. ú r eszmemenetét, érveléseit és következtetéseit azon lényeges változtatásokkal, melyeket J. K. ú r a vita folyamában eredeti nézetein és állításain tenni szükségesnek vélt ! "Részemről ellennézeteimnek adtam kifejezést itt-ott, ugyanazon adatokra támaszkodván, melyeket már az ,,Ev a n g. egyh. és iskola" ez évi 15. és 16. számaiban nyilvánítottam volt. Van tehát czikkem ezen részében többféle ismétlés, melyeket már csak azért is fel kellett vennem, mert J. K. ü r 5-ik czikkében szintén felelevenítette előbb már tárgyalt volt kérdéseit is; igy tehát czáfolataim feleletül veendők J. K. ú r 5-ik czikkének illető pontjaira, melyeket czikkem IV-ik részében az illető soroknál megnevezni fogok! „ • Justh Sá

m István. Hogy a r. kath. egyház hivei között a népirodalom termékei mily óriás számmal terjesztetnek, arról kiki fogalmat szerezhet magának, ha megfigyeli az időnként közzé tett statist. adatokat s még inkább, ha róm. kath. néplakta tenger szigetén lakik. Könynyebb bizony megszámlálni az ég csillagait, a tenger fövényét, mint számát adni a hivatalos és nem hivatalos, társulatok és egyesek által támogatott, vezetett vállalatok, imakönyv, naptár, füzetes kiadványok képes és képtelen százezreinek. Ha megdöbbent maga a szám, mit szóljunk ha — nem restelkedve — a tartalomba is vetünk egyegy tekintetet. Pir futja el az ember arczát szégyenkezve kérdi: ha keresztények-e ezek még igazán? Mert, quid tibi prodest — mondhatná Ágoston e termékekre vonatkozólag is — vocari, quod non es, et nonien usurpare alienum. E butitó pogány sötétséget árasztó iratokat olvasva lehetetlen nem gondolnunk Urunk szavára : j aj nektek, a mennyek országát bezárjátok az emberek előtt: mert ti nem mentek be és a kik beakarnának menni, azokat is nem bocsátjátok." (Máté 23.) Hogy a butítás mérvéről fogalmat alkothassunk magunknak, egy-két ilyen termékről akarok megemlékezni. Miért, milyen incidensből és czélzattal ? Arról czikkem végén. Csodálatos kép az egyik termék; Szent levél, melyet, a mi Urunk Jézus Krisztus csodálatosan földön lakó népeihez küldött, a másik. Az első 1813-ban Németországban (tehát a reformatió hazájában) Velz városban találtatott, miután oda sz. Mihály arkangyal által küldetett. A másiknak eredete meg épen nagyon érdekes. Egy kő hullott — úgymond — az égről, nagyságra kicsiny, de a felemelésre annál nehezebb, annyira, hogy emberi erő azt fel sem emelheté. Ezt hallván Jeruzsálem városának szent érseke (Ivanicius) több érseket és püspököt gyűjtött maga mellé s három nap és három éjjel imádkozván és misézvén és szent énekeket énekelvén, égi szózat üté meg füleit s mondá : vegyétek áldott kezeitekkel ama követ, nyissátok fel. Felnyitván a követ ime a szent levél találtatott benne. Mindé két irat szövegében ismételve előfordul: hidjétek, hogy én a Jézus Krisztus magam tulajdon isteni kezeimmel írtam e leveleket. A ki e leveleket nem hiszi, az el van hagyatva és szerencséje nem lészen; az haljon meg és annak gyermekei gonosz halállal haljanak meg . . . ezt tehát egyik a másiktól leírjátok vagy írassátok és ha valaki annyi bűnt cselekedett volna, mint a tengernek habjai és a földnek ágai és füvei. . megbocsáttatnak neki ... a ki e levelet a házában tartja avagy magánál hordozza annak semminemű égi háború nem árthat és pedig mind a tűztől mind más veszedelemtől megoltalmaztatik stb. íme a mennyei kenyér (?) melyet tulajdon maga isteni kezeivel (?) nyújt csodálatosan (?) földön lakó népeinek, azaz egyedül üdvözitő r. k. szentegyháza millióinak az Ur ! Tudjátok meg — irja ugyancsak e levelében — hogy ezentúl nem fogok többé nektek az első és második levélhez hasonlókat küldeni, hanem ha rólam megfeledkeztek, megnyitom az ég csatornáit s tüzes kénköves esőt bocsátandok reátok februárius hónapjában, elevenen elégetlek benneteket a föld színéről ... a világosságot megszüntetem s nagy sötétség fog a földön uralkodni. . . Mi pedig azt kérdhetjük — és méltán — az ilyenek olvasásánál: lehet-e ott keresztény világosságról szó; nem a lelkisötétség pogány éjszakája uralkodik-e ott ma is, a hol a Csodálatos kép és Szent levél s ezekhez hasonló képtelenségek mohó olvasók ezreire találnak . . . Szűz Mária levele. Ez is egy termék a javából. Egyenesen a Mi Urunk Jézus Krisztus parancsából s ugyan kitől ? „Én vagyok — olvashatni — az igaz Isten, ki megirám e könyvet a boldogságos szűz Máriáról . . . azért, aki e levélnek nem hisz az átkozott legyen s a mennyországot nem fogja látni." A könyv intentiója a Mária-cultus ápolása mellett feltüntetni az elkárhozottak kínjait, miket az angyalok láttatnak a szent anyával, felnyitván előtte a poklot, a szenvedő lelkek roppant sokaságával; tudakolva sorra : mit vétettek ezek, azok ? Ott nyakig tűzben — a kéjelgők, egy asszony ujjaira felakasztva csüng — mert mások ablakainál hallgatódzott; fehér, világos felhő közepén ágyak s azokon számtalan férfi s asszony kiknek testein kigyók másznak s felettük tüz ég, mert restek voltak felkelni s vasár- és ünnepnapon templomba menni, ott egy hely számtalan székkel, férfiak és asszonyok ülnek rajtok, a kik nem hallgatták a szent misét; élőfa