Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - A kishonti esperesség (Liszkay János9

18 Valóban, ha keletkezésük módját tekintjük, úgy találjuk, hogy a kettó' nagyon is hasonlít egymáshoz. A mint az a népdal akaratlanul, önkénytelenül fakad föl az egyes keblekből, legyen az illető akár a népfia, akár a szó szoros értelmében költő : úgy az egyházi ének is csak a szent ihlettség pillanatában születik meg; s ha legszebb, legkedveltebb népdalaink igen gyakran névtelen költőtől származnak : egyházi énekeink között is vannak olyanok, melyeknek szerzői ismeretlenek; s a mint a „csinált" népdalok sohase lesznek valódi népdallá : épen úgy az „alkalmi" énekek se nyerhetnek általános elterjedést ! De a jó egyházi éneknek nemcsak tartalmának általánosságára nézve kell a népdalhoz hasonlítania ; hanem egyszersmind alakját, nyelvezetét illetőleg is : különben nem felelhet meg czéljának, rendeltetéseinek, — annak, hogy mindenki énekelhessé. Alakját illetőleg, természetesen, kötött beszédben, versben kell írva lennie ; aztán az is a dolog természetéből folyik, hogy az alaknak minden tekintetben meg kell felelnie a tartalomnak, a benne nyilvánuló hangulatnak, érzelemnek. — Se szerint nemcsak a versalak és verssorok minősépe ; de a verslábaké is a tartalom természetétől függ. — Az öröm általában könnyed, vidám hangú, rövid szavakban és móndatokban nyilatkozik : mig a bánat hangja lassú, vontatott, levert; a gyönyör hangja gyors, rohanó : a fájdalomé tompa, nehézkes. — Ezt, a mennyire lehet, a versszakokon, sorokon és mértéken is föl kell tüntetnie annak, a ki egyházi éneket akar írni. — Innét a dicsérő, hálaadó énekek legtermészetesebben rövid szakokban, sorokban és lábakban, a bűnbánatiak, kérők, gyászolók megfordítva, hosszúakban nyilatkoznak : tehát azok a szabályok, melyek idevonatkozólag a költészetben uralkodnak, az énekköltőre is kell, hogy kötelezők legyenek ! Olyan követelmény ez, mely a dolog természetéből önként folyik : és mégis magyar énekeinknél nagyon kevésnél van meg; a minek oka abban rejlik, hogy nagyrészben más nyelvből való fordítások, átdolgozások levén : jobbára „mondva csináltak." Azonkívül az ogyházi énekeknél különös tekintettel kellene lenni a versmértékre is ; mert nyelvünkben nagyon is lényeges : időmértéket vagy hangsúlyt alkalmazunk-e? Műköltészetünkben, a mint tudjuk, otthonos mindkettő ; de a nép költészet csakis utóbbit, mint nyelvünk természetének megfelelőt, alkalmazza. (Folytatjuk.) ^ilirlli. A kíshonti ág. evang. esperesség tanító egylete múlt év deczember hava 28-dikán ülte meg a rimabrézói evang. egyház ódon templomában száz éves fennállásának jubileumát azon programm szerint, melyet az e régből esperességileg kinevezett vegyes bizottság megállapított, s mely csupán a „Gömör Kishontban" s a „Paedagogiai szemlében" hozatván nyilvánosságra hazai protestáns köreinkben köztudomásra alig juthatott! Hogy a ritka nemzetességü ünnepély „Evangyelmi Egyház és Iskola" nagybecsű lapunkban is legalább általánosságban legyen jelezve, s hogy az egyszerű jelzésből is kitessék: „Kishontban mikép élünk, mikép mozgunk s hányadán vagyunk!" az ünnepély felőli reporteri tisztre vállalkozni veszek magamnak bátorságot. Fent mondott nap reggeli 9 óráján a pap-lakban idősb Farkas József helybeli tanító s ez idő szerinti egyleti elnök vezetése alatt s alkalomszerű szónoklata mellett az egylet tagjai hivatalosan tisztelegtek az esperesség társelnökségénél (Ruthényi Béla, Czéner János Pál) s a királyi tanfelügyelőnél (Gróf Vilmos), kik a tisztelgők üdvözleteit az egylet további fejlődésére vonatkozó kivételek szerencsekívánatokkal viszonozván, a 9y

2 órakor megkondúlt harangok hivó szavára egyetemlegesen a templomba vonultak, a holott is a helybeli s a bikéri evang. egyház kicsiny de buzgó serege s (kivévén az ozsgyánit és kokovait) a társegyházak elöljárói (kiválóan világiak, mivel a lelkészek nagyobbára hivatalos teendőikkel voltak elfoglalva) (már várva várták a jubilálokat. Id. Farkas József művészi orgonálása mellett felségesen zengett a gyülekezet ajkain a Tranoscius 335. lapjáról áhítattal énekelt „Pochválmez Boha nasého" magasztos dallam. Az ünnepély szónokai tiszt. Bodiczky Mihály pongyeleki lelkész s tiszt. Kolbenheyer Lajos felső-köri dekánus s rimabányai lelkész valának. Előbbi tót. utóbbi magyar szent beszédben méltóan s a hallgatók figyelmét végig lekötve megfelelő rövidséggel de mesterileg s hathatósan vázolta a nagy nap jelentőségét, esperességünk tanügyi viszonyait száz év előtt, az akkori esperességi úgy világi, mint egyházi nemesen gondolkodó vezérférfiak egymással mintegy versenyző közmegegyezését a tanítók ezen egyletének megalakításánál, s mindebből a jelenre s jövőre vonatkozó hasznos tanúiságokat úgy a tanítói karnak mint esperességünk közönségének. Kerekdeden kidolgozott, helyesen előadott tartalom és tanúsággazdag szent beszéd volt mind a kettő, s a tanítói kar méltán gratulálhatott az ünnepély után az ihletett evangyéliomszerű szónoklat charizmájával oly nem közönséges mértékben megáldott két szónokának! Ezután a templom közepére helyezett asztalka mellől olvasta id. Farkas József tanítóegyleti elnök az egylet magyar nyelven nagy gonddal s körültekintő alapossággal kidolgozott történelmét 1786-dik évtől máig, utánna K ubányi Rezső klenóczi tanító s egyleti pénztárnok ugyancsak magyar nyelven a tanító-özvegy-árva gyámold a fejlődését, Scholcz Ádám, nyustyai tanító s könyvtárnok az egyleti könyvtár állapotát vázolta magyarul, s végül Balázsi György, ráhói tanító s egyleti alelnök, hévvel szavallta „Kar társaim"-hoz czímzett sikerült versezetét. Farkas József érdekes dolgozatában nem mulasztotta el összegezni azon szép jogokat, melyekkel az esperesség tanítói kara mai nap rendelkezik ; t. i. : 1. Minden kishonti tanító természetes presbyter a saját egyházában. 2. Esperességi s tanítói közgyűlésekre igénye s joga van a szokásos fuvar s napi-díjra. 3. Az összes tanítóság önkebeléből választja tisztviselőit, elnökét vagy seniorát-alelnökét, pénztárnokat, könyvtárnokát s jegyzőjét. 4. A tanítók közül a papi s világi dékán mellé választ az esp. közgyűlése tanítói dekánust is, a ki két társával (kivéve a napidíjat, mely csupán a papi dékánt illetőleg van gyakorlatban) teljesen egyenjogú. 5. Az esperességi törvényszéki tagok közt mindig kell a tanítói karból is egy