Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Karácsonyfa a debreczeni ev. iskolában

15 rendes és egy pótbirónak lennie. 6. Tanítókat érdeklő kérdésekben kiküldött bizottságokban a tanítói karból egy vagy több tag rendesen képviselve van. 7. Kerületünk közgyűléseire a helybeli tanítóság kebelébó'l többen is kiküldetnek képóiselőkül. Kubányi R. pénztárnok munkálatában kimutatta, — hogy az özvegy-gyámolda pénztára 1786-ban 8, azaz nyolcz váltóforintból alakult, — azóta mostanig 2000 (kétezer) forinton felüli összeggel segélyezte az egylet özvegyeit és árváit, s jelenlegi vagyon állása a 3000 (háromezer) frtot meghaladja! A tagok kezdetben havonta garasonkint fizettek (mensuales grossos), — ez előtt negyven évvel 10 (tiz) váltóforintjával egy évre, — mi később pengőre változott, a most belépő tagok pedig fizetnek 40 (negyven) forintnyi belépti díjt, s midőn hivatalba jutnak, azonkívül 2 frtot o. é. — Egy özvegy vagy árva évi 14—25 frtnyi segélyben részesült eddig! Az egylet könyvtára 635 kötetből áll csupán, mert ezelőtt körülbelől 20 évvel a Rima-Bányán dühöngött tűzvész alkalmával igen megrongálódott, sőt teljesen megégett sok kötet. A meglevők leszámítva 340 kötet regényt nagyobbára paedagogiai müvek. A templomból kimenet ofFertorium tartatott a tanítók özvegyárva-gyámpénztára javára 25 frt eredménynyel. — Ugyan-e czélból már előbb felhívás is intéztetett kiválóan esperességiink tanügj'barátaihoz, s biztosságilag kimondatott, hogy az esperesség közpénztára legalább 25 frttal, minden egyes anyaegyház legalább 5—10 frttal járuljon a szent czélhoz. — Tudtommal eddigelé begyült 1^5 frt o. é., mely összeghez a Rimamurány-Salgótarjáni vasmű-részvénytársaság vezérigazgatója ngos Borbély Lajos úr 25 frttal járult. — 0 daczára annak, hogy nem vagyunk szerencsések evangy. híveink sorába számítani — mindenütt jelen van, a hol adni, s nemes czélokra áldozni kell! Köszönet érte ! Tartsa meg, — áldja meg Isten ! A helybeli nagy vendéglőben d. u. 2 órától 4-ig elfogyasztott ízletes közebéd alatt — nagyon természetes ! Felköszöntőkben nem vala hiány! — Eltették az esperesség elnökségét, a tanfelügyelőt, a tanítóegyleti elnököt s a tisztviselői kart, valamint az összes tanítóságot, az ünnepi szónokokat, a tanügybarátokat stb. stb. s alólirott szomorú baráti kötelesség teljesítésére szóllittatván el Nyustyára, a toasztok befejezéseül következő versezetét hagyta az ebédlő társaság egyik tagjánál felolvasás végett : Koronát tennék fejetekre Ti néptanító férfiak! Arany keresztet melletekre Hogy tündökölni lássalak ! Fényes hintóban járatnálak, Tokaj borával itatnálak, Telitném bőven kamarátok .... S ti e kegyre mit mondanátok ? ! Tudom, megjárnám jó szivemmel, S volna leczke mit hallanom: „Korona . . . kereszt, hintó . . . nem kell! Sem bor, sem múló jutalom ! Fedetlen fővel, tiszta mellel — Lábunkon járva teszszük azt — Yíz mellett bár, de hő kebellel — Mi lelkünknek üdvöt fakaszt!" „Mi nem önérdek, — nem dicsőség, Nem földi jólét vágya von, Midőn pályánkon igaz hűség és munkabizó szorgalom Tanítni készt reggtől napestig A virgoncz gyermek vereget Fejlesztve lelkit, edzve testit, S izzadva közte eleget!" „Itt bent a tűz ... a szív fenéken . . . Itt bent hevít az égi láng . . . — Nélküle ah, már régen-régen Elsülyedt volna a világ! De ez nem enged elpihenni . . . Ez készt munkálni jobb jövőt . . . Bár az eredmény sokszor semmi .... S nem egy reményünk romba dőlt! így, így szólnátok énnekem ti S igaztok volna szertelen ! Ajkatok szinte megrekeszti Szivem, mely csodál végtelen! Csodál . . . tisztel ... s ámulva kérd : Hol, merre a kor, mely megérti Magasztos hivatástokat . . .? Mely Nektek méltó jogot ad?" Én e korért égek . . . rajongok . . . Oh, jönne bár el mihamar! — El is jövevd . . . mikor e csontok Porán fű nő majd. s hant takar! De lent a mélyben is megérzeni, Hogy törekvéstek volt az érdem, Melyből a jobb kor fölvirult S emlékké lőn csupán a múlt! j S most im! e kornak vágya késztet Kezembe venni e pohárt, S gondolva nagyot és merészet, Kívánni azt, mi meg nem árt : „Isten tégy minden néptanítót Képessé az üdvöst és a jót, Kriztus nyomán munkálani, Hazánk így fenn fog állani!" Liszkaij lánOS, evang. lelkész. Karácsonyfa a debreczeni ev. iskolában. — Mily megható jelenet karácsony estéjén egy gyermeket a számára felállított karácsonyfa előtt szemlélni. De még meghatóbb egy gyermeksereg örömkifejezéseit nézni ily alkalommal. Egy ily jelenetnek volt szemtanuja a debreczeni ág. hitv. evang. egyház, a midőn az újonnan felállított elemi iskola növendékeinek karácsonyfát állított fel — a népnevelés ügyét felkaroló nőkből alakult — filléregylet. A karácsonyfa a leányiskolában volt felállítva, egy a fiú, egy a leánynövendékek számára. Egy hosszú asztalon a kiosztandó ajándékok voltak, csínnal berendezve. Könyvek, játékok, ruhaneműk is e mellett különféle meglehető édességekről sem volt megfeledkezve. A növendékek a fiú-osztályban gyűltek össze. Ugyanott a meghívott szülők és tanügybarátok. Adott jelre a gyertyák meggyújtattak, a gyermekek az ajtó előtt felállítva, kinyilott az ajtó. Lehetetlen leírni e gyermekek örömét. Mindenik szeme a csillogó karácsonyfára volt szegezve. A meglepetésből kissé magukhoz térve a fiú-növendékek elénekelték két hangon : „boldog öröm nap derült ránk" karácsonyi éneket. Egy IV. osztálybeli leányka megható imát mondott. — Erre Materny Lajos lelkész úr — mint az iskola igazgatója — mondott a gyermekek felfogásához mért alkalmi beszédet. Végül következett az ajándékok kiosztása. Minden gyermek kapott egy ajándékot. A szorgalmasabb növendékek különösen ki íettek tüntetve. A kis Jézus még a tanítókról sem feledkezett