Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Népies ev. naptár (Láng Adolf)

152 telenségekre (zum Glänzen und zur Geltendmachung des eigenen Ichs). Az isteni tisztelet, az áhítatosság, — lassankint mellékessé vált, és igy az orgonajáték profánálva lett; p. o. Vogler Gy. J. (1749 — 1814) egész zenei panorámát mutatott be az orgonán : lefestette az utolsó napot, a tengeri ütközetet, az ágyú dörgését, a dobszót, Jericho falainak összeomlását etc. — Ily előadások inscenálása egész modorrá lett és a kántorok ezen extravagans mesterségekkel imponáltak; p. o. mikor félelem és irtózatról volt a szó — ordítottak az orgonán, a temetési szertartásoknál a templomban csak „trernulo"-val játszottak és az úrvacsora után indulókat és keringőket hangoztattak. Sőt az is előfordult, hogy egy orgonista, mikor lelkésze a mértékletességről prédikált, postludiumi motívumnak egy ismeretes ének nótáját használta : Wer niemals einen Rausch gehabt, der ist kein braver Mann. Nem csoda tehát, ha e század elején ezen egyháziatlan kinövéseknek ellenzői támadtak, és pedig nem csekély számban, kik azokkal együtt a közjátékokat is elitélték. — Claus Harms az ő (y. úr által már említett) pastoral-theologiá-jában II. k. 119. o. bevallja, hogy sok orgonista közjátéka úgy hatott reá, mintha valaki a következőket szavalná : „Weicht und quält mich nicht ihr Sorgen" — s ist mir alles eins

, s ist mir alles eins — „Mein Versorger lebt und wacht" — ob ich Geld hob oder keins — „Meinem Herrn ist nichts verborgen" — wenn ich Geld hab, bin ich lustig — etc. Badenben egy 1835. máj. 26-án kiadott miniszteri rendelet megtiltotta a közjátékok használatát. Tehát a közjátékok ellen intézett támadások épen nem oly ujabb koriak. — Nagyon érdekes az is, mit Dr. Bäkr K. miniszteri és egyházi tanácsos mond az ő „der protest. Gottesdienst" (Heidelberg 1850) czimű művében : „Einen grösseren musikalischen Unsinn kann es in der That nicht geben, als nach einigen langsam gehaltenen Tönen einer Melodie auf einmal Läufe, Sprünge, Triller zu machen und dann wieder mit jenen getragenen Tönen fortzufahren. Wie kann innerhalb etwa 2 Minuten die Stimmung dreioder viermal umschlagen und geistl. Ruhe und Unruhe, Ernst und Leichtsinn, Schmerz und Freude wechseln? Wie würde es sich ausnehmen, wenn Jemand ein ernstes Gedicht deklamirte, nach jeder Verszeile aber allerlei, bald das, bald jenes dazwischen schwatzte?" — Ilyen, a közjátékokat elitélő hangokkal találkozunk még több protest. egyházi lapban.*) Mindebből kiviláglik, hogy nélkülözhetlenségök és jogosultságok semmivel sincsen bizonyítva. „Minden lelkesült, feladatát szeretettel és hűséggel teljesítő orgonista" működésének czélját „működési tekintetben" tehát másban fogja keresni, mint a közjátékok gyártásában. És a Bach, Rink etc.-féle művészek minálunk már nagyon is a ritkaságok közé számíthatók, tehát sokkal czélszerűbb, ha viszonyainkkal számolunk. *) Evang. Kirchenzeitung 1830. — Zeitschrift für Protestantismus u. Kirche. Erl. 1843, Bd. V, S. 230—279. Vagy a kántorok között nincsenek-e olyanok is, kiknek művészi orgonálásokról Holzel „Tantum ergo"jával azt mondhatjuk : „Und der Himmel voller Huld, hört auch dieses mit Geduld," — kivált ha nem képesek közjátékaik által azt a bizonyos éltetőt kimutatni ? A mi pedig azon ellenvetést illeti, hogy a nép a közjátékokhoz szokva van és azt arról leszoktatni alig, vagy nehezen lehet, arra tapasztalásból azt mondhatjuk, hogy az egyházi ének terén a közjátékok abbanhagyásánál könnyebb reformálás nincsen, t. i. ha a kántor jó akarattal és némi ügyességgel bir. Mondottaim által ugyan nem akarom elriasztani azon kántorokat, kik megőszültek ama hitben, hogy templomainkban közjáték nélkül nincsen áhitatos éneklés, még akkor sem akartam, mikor Chován choralkönyvéről azt irtani : „Csodálatosnak találom, hogy Chován úr, mint szakavatott kántor és zenész még használja amaz unalmas, az áhitatot zavaró interludiumokat, melyeknek kora már lejárt," nekem csak az tünt fel, — miután Drodtleíf könyvkereskedő úr szívessége által alkalmam volt több, a legújabb kiadásban megjelent protest. choralkönyvvel megismerkedni, hol nyoma sem volt a közjátékoknak, — hogy ott azokra találtam, és mint az előszóban ki van emelve, Chován úr azért látta el a dallamokat átmenetekkel, „hogy az éneklő annál biztosabban utaltassék a dallam következő hangjára." Nehéz a megszokottól válnunk, kivált ha valami ujabbnak czélszerűségét be nem látjuk, — — de ily esetben ne hirdesse az illető oly elbizakodottsággal a közjátékok jogosultságát és nélkülözhetlenségét „a jelenkori művészet álláspontjáról" — mikor, mint kimutattam, a jelenkor követelményei ép az ellenkezőt kívánják. Kötve hiszem, hogy protest. tanítóképző-intézeteinkben a zenetárok ma még hangsúlyozni fogják a közjátékok fontosságát és azoknak nélkülözhetlenségét! Távol vagyok attól, magamat irányadó birálónak vagy reformátornak felvetni, csak mint egyházi énekünk iránt érdeklődő tanitó, kötelességemnek tartom meggyőződésemet az igazság érdekében őszintén kimondani. Frühwirth Samu. liflii §?

8 naptár. Farkas Gejza abbeli életrevaló indítványát, hogy az evang. nép számára naptár szerkesztessék s hogy ezen ügyet a Luther-társaság vegye kezébe, szivemből pártolom. A mi népünk csakugyan híjával van oly naptárnak, mely nyelvezetére és tartalmára kielégítse annak e nemű szükségletét és mely ezek mellett árra nézve is versenyezhessen a piaczra kerülő más, népies naptárakkal. Már pedig e hiányon segítenünk kell, ha azt nem akarjuk, hogy holmi „Lidércz" — „Paprika Jancsi "-féle naptárakra menjen el jó népünknek