Evangélikus Egyház és Iskola 1887.
Tematikus tartalomjegyzék - Nekrologok - Bárcsfai Király József Pál (M.)
153 pénze. — Nem is hinné az ember, ki ilyen népirat terjesztését nem próbálta még, hogy egy-egy megkapó vers felolvasása valamelyik eddigi protestáns naptárból, mennyire képes meghatni a nép emberének, alapjában vallásos, jóra fogékony kebelét. Könnyekre is fakadt a női nem ilyeneknek hallatára s más évben számított arra, hogy a kedves vendég, a protestáns naptár, újra be fog nála köszönteni. Megvan tehát a szükséglet s ennek kielégítése az egyházi életre elvitathatlan jó hatással van. És épen az megbecsülhetlen belmissziói iránya egyházunk legújabb aspirátióinak, hogy a nép szivéhez kiván férkőzni, hogy kívánja vallás-erkölcsi eszméit a szentek közösségében általánosítani s ekként evangyéliomi közszellemet teremteni. A naptár irodalom sokkal hálásabb mező, mintsem sokan gondolják s ezért egyet is értek F. G. tiszttársammal a midőn egy népies ev. naptár részére óhajtja a Luther-társaság czégét megnyerni. Mint e társaság egyik igazgatósági tagja egy perczig sem habozom e vállalat felkarolásának ajánlásával. Megegyez ez a társaság alapszabályainak 3-ik pontjával és a tapasztalat is bizonyítja, miszerint országés világszerte hasznos, ha szaktársulatok naptárak utján keresik a népszerűséget. Hogy pedig a Luther-társaság ezen népszerűségre szorul, ki tagadná s hogy erre gyors léptekkel kell törekednie, ki ne látná ezt sürgősnek? Ép ezért magam is pártolom F. G. munkaprogrammját. Folyó évi junius közepéig végbe menjen a szerkesztés, 1 hó alatt a nyomtatás és augusztus közepén kerüljön piaczra a naptár. Az ára 20 krnál semmi esetre se legyen nagyobb. S hogy ezen ár iránti tapasztalat szerzésig a társaság kevesebb koczkázattal dolgozhasson, jelen első évfolyamra ne igértessék az Íróknak tiszteletdíj. Néhány kép legyen benne. Hogy a magyar kiadáson kivül tót nyelvű is legyen, mindenesetre ajánlatos. Egyházunk német hívei nem láthatnak ebben sérelmet, rendelkezésükre állván nagy választéka a német ev. naptáraknak. Az elárusítóknak, ugy mint az árvaházi képes naptár kiadója teszi, minden 10 után egy példány járjon. Minden lelkész és minden tanitó, kinek körében magyar, vagy tót ev. naptár terjeszthető, fog birni annyi lelkesedéssel, hogy a Luther-társaság szent ügyének szolgálatába áll, a társaságnak pedig még ez évben térül meg befektetett pénze. Csak hogy ily ügyben a Fabius Cunctatorság lerontja a legjobb kilátásokat is, miért is a társaság jelenjen meg naptárával az elsők közt a piaczon, illetőleg egyházainkban. Mert tudni illik, hogy legújabban még falukon is járnak naptárakat terjesztő kolporteurök ; ezeket pedig meg kell előznünk. Végre pedig még megjegyzem, hogy a F. G. által jelzett tartalomhoz csatolnék még egy rövidke közlést a Luther-társaságról is. Láng Adolf. Tagokul jelentkeztek : A „Prot. Egyház és Iskolai Lap l l-nál : Mlts. báró Vay Miklós ev. ref. conventi elnök, pártfogó tag 500 frttal. Mlts. báró Prónay Dezső ág. h. ev. egyetemes felügyelő, pártfogó tag 500 frttal. Tek. Szalay Károly bpesti főgymn. tanár, alapító tag 100 frttal. Nt. Szöts Farkas th. tanár, alapító tag 100 frttal. Nt. Kenessey Béla th. tanár, alap. tag 100 frttal. * * * Eddig jelentkezett 3 pártfogó tag 1500 frttal és 6 alapító tag 600 frttal, összesen 9 tag 2100 frttal. ÜMiliilEL Barcsfai Király József Pál. 1810-1887. Egy érdemekben gazdag, hosszú pályafutás ért véget, a magyar protestáns tanügy egy buzgó apostolával lett szegényebb az elmúlt napokban. Barcsfai Király József Pál meghalt. Negyven évet meghaladó tanári munkásság után a jól megérdemelt nyugalomban érte a halál. A soproni ev. főiskolát, melynek harmincz éven át volt szolgálatában, illeti első helyen a gyász ; de osztozik e gyászban az egész magyar protestáns egyház, mely ismerte, tisztelte nevét a legjobbak között. Áldozzunk mi is emlékezetének! Barcsfai Király József Pál 1810. január 20-án született Nyíregyházán, Szabolcsmegyében. Atyja tanító volt ugyanott. Iskoláit szülővárosában kezdte, Eperjesen folytatta, Pozsonyban végezte, mindig kitüntetéssel, úgy hogy alig 20 éves korában már a pozsonyi Grstettner-féle nevelő intézet vezetését bizták rá, majd 1831-ben előbbi tanárát, Grosst, helyettesítette a pozsonyi lyceumban. Különös előszeretettel tanulta a klasszikus nyelveket s művelte a zenét; már mint eperjesi rhetor-novicius latin kronostichonokat irt, Pozsonyban pedig több zeneszerzeményt adott ki s szép baritonhangja lévén, nem egyszer énekelt nyilvánosan is. 1832-ban letette a candidatikumi szigorlatot. Ugyanezen időben nevelőséget vállalt vaszojai Scherz Fülöp családjánál. 1834—5-ben Bécsben hallgatta a theologiát s innen indult tanítványával, Scherz Jánossal, első európai útjára. Bejárta a müveit világ legelső városait, hosszabb ideig tartózkodott Párisban, Londonban s gazdag nyelvismerettel, még gazdagabb tapasztalatokkal tért vissza hazájába. Ekkor gróf Forgách Károlyhoz hivták Ghymesre nevelőnek. Mint ilyen egész 1842-ig a telet a grófi családdal rendesen Bécsben töltötte s itt szerezte ismeretségét az osztrák főváros szellemi kitűnőségeivel, kik közül G-rillparzert, Lenaut, Pyrkert, Arnethet, Sulzert stb. dicsekedve szokta volt emlegetni. A nagy város különösen szellemi kincseivel egészen lebilincselte. Rozsnyóról tanszéket ajánlottak neki, de ő nem fogadta el. Csak 1842-ben, mikor a Forgách-fiú nevelését befejezte, ment Selmeczbányára. Tiz éven át tanította mint rendes tanár, majd igazgató, a latin nyelvet és ter-
