Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Nem illik (Hurtay György)

12 egyházi közgyűlés a viszonyok által parancsolt szigornak alkalmazását mellőzhetőnek véli. Hogy az egyház állami adóhátralék miatt végrehajtási költséggel terheltetik, az egyház jövedelmei lefoglaltatnak, ennek okozói mind azok, a kik egyházi adójukat kellő időben — vagy épen nem fizetik. Azon egyháztagok, kik ezen az egyházat ily elviselhetlen, megbélyegző helyzetbe sodorták, viszont az egyház érdekének megóvása végett semmi kiméletet sem érdemelnek ; ezek ellenében kimondandó lenne, hogy minden egyes egyháztag, ki esedékessé vált egyházi adóját a negyedév második hó 15. napjáig le nem fizeti, 6°/

0 késedelmi kamatot tartozik fizetni, ezen felül érzékeny birsággal sujtassék. Egyházi gyűléseinknek nincs annyi bátorságuk, hogy ezen önfentartási kötelességből származó határozatot kimondják és végrehajtsák. Már pedig oly sok egyházi érdek kielégítése, egyházaink ügyeinek rendezése az ily értelmű határozat meghozatalát elodázhatlanná tette. Minden egyház tehát, úgy általában mint minden egyes esetben kötelező eljárást léptessen életbe és pedig sürgősen, nehogy a lejtőn való hanyatlás helyrepótolhatlan hátrányokat idézzen elő. Végül, kivált városi egyházaink figyelmét az általános nevelés felkarolása mellett, az iparos t anonczok oktatására, vallásos nevelésére kivánom fordítani. Az iparos osztály képezi városi egyházaink zömét, a tanonczokból lesznek iparosok. A tanonczok között elharapódzott mestereik iránti hütelenség, csalás, sikkasztás, szökés s más kötelességmulasztásnak legjobb gyógyszere lesz az oly vallásos nevelés, mely őket e rosz tulajdonságaikból kivetkőzteti s a vallás magasztos elveinek alapján kötelességökhöz, mesterökhöz hivekké, erkölcsösekké teszi Uraim! nem az irási viszketeg, hanem a kötelesség mély érzete parancsolóiag hívott fel ezeknek megirására. Kiben a protestáns szellemnek lángoló tüze ég, szavaimnak saját hatáskörében érvényt is fog szerezni, a cselekvésre rokonérzelmüeket toborzani és pedig mind addig, ernyedetlenül, míg a czél, a siker, elérve nem lesz. , Vidor. A neveket elhallgatom : az elsőét azon tiszteletnél fogva, a melyet nemes cselekedeteivel széles körben szerzett magának, ilyen alkalomból nem szabad említésbe hozni ; a másikét csak azért, mivel személyével — mint előttem teljesen ismeretlennel — semmi dolgom, eljárását azonban nem hagyhatom szó nélkül. Az y . . . i egyháznak van egy nemes szivű patrónusa, a kinek jókedvű adakozása sokak előtt ismeretes, a ki az egyház czéljaira mindig szivesen áldoz; s a szükségben hozzá folyamodókat legyen az ismerős, vagy idegen nem szokása meghallgatás nélkül elutasítani. De azért a bal keze soha sem tudja mit mivel a jobb keze ; és ismét a család egyik tagja nem tndja a másik felől, mi jót, nemeset cselekedett. Az egyház lelkésze azonban, ha valamely ilyen segély vagy adomány tudomására jut, azt rövid pár sorban meg szokta irai e lapok ntű szerkesztőjének, a ki azt mindig készségesen közölte is. — Mert a gyertya is nem azért gyujtatik meg, hogy a véka alá rejtsük, hanem hogy az asztalra feltegyük és világítson mind azoknak, a kik a házban vágynák. Minden nemes cselekedet, minden önkénytes adomány, ilyen meggyújtott világosságot terjesztő gyertya, azért egyházunk asztalára, e lapokba való hogy világítson mind azoknak, a kik az egyházban vannak. Azonban nem minden ember gondolkozik ilyen formán. Vannak egyesek, a kik azt tartják, hogy az ilyen esetek csak a végből hozatnak nyilvánosságra, hogy ők legyenek tájékozva — kihez forduljanak segélyért, hogy feltevésem nem alaptalan, annak bizonysága a következő levél : Ntű lelkész úr ! . . . Miután a lapokban olvastam N. N. egyházi czélokra áldozatkészségéről, s miután egyházam adóssággal küzd, bátor voltam hozzá a napokban kérvényt intézni, hogy egyházamat kegyes lenne bölcs belátása szerint istápolni . . . . Kérem Ntűségedet nála egyházam ügyében közben járni stb. stb. Ez a levél veleje, s rá rövid idő múlva, a következő közlemény jelent meg az „Egy. I. L„-ban a rövid hirek között : N. N. tekintetbe véve a m .... i egyház sanyarú helyzetét, n frtot küldött annak istápolására. E közlemény és ama levél között nem nehéz az összefüggést megtalálni,- s a mily elismeréssel kell szólnunk az adományozóról, oly tartózkodás nélkül ki kell jelentenünk, hogy a m , . . i egyház lelkészének eljárását nem dicsérhetjük. Az ni. egyház ép úgy mint annak lelkésze, teljesen ismeretlenek amaz uri család előtt, s mégis, mint ismeretlenek, teljesen ismeretlenhez (a lapokban olvasta), minden esperesi ajánlás, püspöki engedély, talán egyházgyülési határozat nélkül is, segélyért fordultak. Az ilyen eljárásra, nem én, hanem az ez évi bányakerületi közgyűlés jegyezte meg, hogy : nem illik ! Az elnöklő püspök úr maga, általános helyeslés között, kemény szavakkal elitélte azon egyházak eljárását, a melyek derűre borura gyártják a különféle „esdő-" kérő-szózatokat", folyamodványokat s elárasztják velők az egyházakat csak úgy, mint egyeseket. Nem kérdik sem a főesperest, sem a püspököt, nem néznek sem rendet sem törvényt, — mintha csak ők léteznének, mintha mások szükséget nem látnának soha. Ezért van aztán hogy sok helyütt zárt ajtóra találnak olyanok is, a kiknek más segítségük nincsen, csak a könyöradomány. Legjobb lesz a jövőben csak azon kérvényt tekintetbe venni, a mely az illetékes főesperes és püspök ajánlásával, illetőleg aláírásával jelen meg. Ügyeljünk azért mindnyájan, hogy közöttünk mindenek ékesen és szép rendben legyenek, s ha értésünkre esik, hogy valaki a szép rend ellen vét, azt szeretettel figyelmeztessük