Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Az énekjavítás akadályairól

134 3—6—9 munkásnak s kiválasztatván a beérkezett munkálatok java, abból 2, — 3 szükség szerint bekebeleztetvén — megtehető' a lépés a következő tárgyhoz. — S ez eljárás mindannyiszor ismétlendő. Hogy pedig az eredmény is biztosítva legyen, díjat kell tűzni a munkálatokra ; még pedig a nyomtatott ívek arányához képest. Kitűzendő lenne pedig 5 díj, 10, 5, 3, 2, 1 arany. A legtöbb anyagot fog szolgáltatni 9/Z^ cl mely a 10 arany díjat meg fogja érdemelni, a ki pedig a 6-dik lesz, az csekély munkáját a jó ügynek szívesen fel fogja ajánlani. Az egész összeg mintegy 123 frtot tenne ki — egészben véve igen csekély tiszteletdíj egy oly fontos munkáért. Mig másrészt méltó dolog, hogy a ki a munkának gyümölcsét élvezi — e gyümölcsöt megossza azzal, a ki a fát plántálta. Egyenlő mennyiségű munkálatok között döntene a sors; — a nem szerző tollából eredő szakaszok, — „apóst, hitvallás", „szerzési igék" — nem vétetnének figyelembe, ide nem értvén természetesen a munka keretébe felvett idézetek, melyek eredeti munka számba vétetnének .... Hogy ki fedezze a pályázat költségeit ? felelet : a vállalat maga; addig pedig előlegezze akar az egyetemes gyűlés, vagy a mi kevesebb nehézséggel lenne összekötve : a „Luther-társaság" ; hisz' társaságunk maga akarta az ágendát kiadni, a mikor a pályázat elől alig térhetett volna ki. De tekintve azt, hogy a munka könyvárusi nyerészkedésnek — sem túlsrófolt irói tiszteletdíjfizetésének kitéve nem lesz, még így is, azaz, árához a 123 írtban kiegyenlített írói díjat is hozzá adva — még így is mondjuk, elég ócsó lesz, s hiszem, hogy díszkötésben jó papíron 3 frton ki lesz állítható. — A Székács-Szeberényi-féle ágenda 4 frt. S végül ha az egészet nemcsak tapintatos kéz, de minden részrehajlástól ment — s nevet nem

1), csak tárgyat néző kritika fogja vezetni : úgy bizonyosak lehetünk benne, hogy a munka nemcsak rövid idő alatt meglesz, hanem, hogy az a lehető legjobb is lesz. Quod faxit Deus! Farte Gejza. Igaza van Mosonyi czikkiró úrnak, — ha azt írja, hogy : „Nulla dies sine linea," mert ezen becses lap majd minden számában akadunk czikkre, mely az orgonálásról és az éneklésről szól s ha a czikkírók többnyire más-más véleményen vannak, úgy az a tárgy természetében rejlik. Mig az egyik a népnek nagyon is kevés izlést és felfogást tulajdonít, ha azt» írja : „A községnek nagyon is tetszik a kántor dudálása, még ha ökleivel verné is az orgonát"; addig a másik épen azt kívánja : hogy a zene és ének a népre hasson, hogy az értse s áhitatosságra gerjeszsze. Míg az egyik azt véli, hogy a templomba művészies, egyszerű orgonálás, szép, művészies, ha lehet » A munkálatokat névtelenül — jeligés levélkékkel lehetne beküldeni. F. GR. négyhangú ének való, addig a másik azt tartja, hogy a művészies ének és zene nem erőszakolandó a templomban, mert attól fél, hogy a templomból színház lesz. Quot capita, tot sententiae. Ha ezen sok közzétett nézethez még az enyémet is bátor vagyok csatolni, teszem ezt azért, mert ezen tárgyat új oldalról akarnám feltüntetni s azon tényezőkről írni, melyek ezen dologban nem engedik az egyöntetűséget létrehozni s egyházi zenénk s énekünk fejlődését akadályozzák. Egyöntetűség egyházi énekünkben nemde utópiának tetszik? s az is. Mert ha valaki a jeles Rink chorálkönyvével, csak egy esperességben is, községről-községre menne s a szerint akarna énekelni, nem tudom, hogy boldogulna; hisz majd a hány község, annyiféle az ének. De hát a képezdében nem egyformán oktattatnak fiatal tanítóink zenében és énekben, hogy azt az életben valósítsák? Igen. — Mi az oka tehát, hogy mégis annyi az elégületlenség; mi az oka, hogy a képezdében tanult módszer nem alkalmazható; vagy a tanító ebbeli jártassága nem elégít ki? Ennek oka, szerény nézetem szerint sok esetben a lelkész urak eljárásában rejlik. Orgonálás és éneklés dolgában ugyanis a lelkész az irányadó s így a legtöbb esetben ehhez kell a kántornak alkalmazkodnia, talán saját jobb belátása ellenére is, ha kenyerét békében akarja enni. Mert tény az, hogy több lelkész azáltal vél ebbeli teendőinek eleget tenni, hogy kántorától olyasmit követel, a mi nem helyeselhető, vagy a mi kivihetetlen, vagy eljárásából kitetszik, hogy az csak szekirozás vagy urhatnámi viszketeg, s így a kántort elkeseríti s közönyössé teszi hivatala iránt. Tisztelet a kivételeknek ! Hol lelkész és tanító karöltve járnak el az ének javításán és így az istenitisztelet emelésén, ott lendítenek is az ügyön. De mi tagadás benne, az elégületlenség okai maguk a kántorok is. Előre bocsátom, hogy én itt külömbséget teszek a városi, vagyis hivatásos kántorok között és a falusi, vagyis oly kántorok között, kik ezen hivatalt a tanítói hivatal mellett viselik. Kétséget sem szenved, hogy a hivatásos kántortól többet követelhetünk, mert az az ő szakmája, hivatása, az ő gondja fáradozni művészete tökéletesbitésén, köz- * sége éneklésének javításán; tőle legalább követelhetjük az arra való képességet, azon felül több ideje is van. A tanítónál az iskola a fő s ha mellette megtanulta a kántorságot, nem követelhetjük tőle, hogy ebben is minden igénynek megfeleljen, különösen ha meggondoljuk azt, hogy a mellett még hegedűs

r tornász, méhész, kertész, gazda, selymész, féliparos és^ félorvos is legyen és tekintetbe veszszük azt, hogy a zene művészet, melyhez nincs meg mindenkiben egyaránt az ahhoz való tehetség és kedv. De nem is csudálom, ha sok közt akad olyan, ki levegőt ront hamis fogásaival, vagy dudál, czikornyáz stb. Szerintem a nem tudás még nem szégyen, de a, nem akarás legjobb tehetség és erő mellett, az szégyen. «