Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - A társadalom morálja (Bohus Pál)

Itt is tisztelet a kivételeknek! Vannak ügyes, buzgó tanító-kántorok is, kik minden igényeknek megfelelni képesek s gratulálhat is magának oly község, melynek ily derék kántora van, annál inkább, mert a jeles zenész könnyen talál máshol is alkalmazást, mely tán többet jövedelmez, mint sok kántor-tanító állomásunk, melyben a mindkét hivatal utáni fizetés is annyi, hogy nyomorúság. Igen szép, ha azt mondjuk, a kántor emelje az isteni tiszteletet az által, hogy énekeltessen négyhangulag, alakítson vegyes kart. De ez nem csak hogy sok fáradságba kerül, hanem a kellő képesség nélkül semmikép ki nem vihető. Mily fáradsággal van egybekötve ily énekkar vezetése, azt az tudja legjobban, ki azt már próbálta. Hivatásos kántornál még megjárja, mert ez több időt, erőt szentelhet ezen czélnak, de oly tanítónál, ki naponként 5 — 6 óráig osztatlan népiskolában tán 100—150 gyermekkel vesződik, attól nagy buzgóság, kitartás, jó tüdő és egészség kivántatik, hogy még ezen terhet is elviselje. Szinte nagy akadály az énekjavításnál: a nép maga. Kinek alkalma volt meggyőződhetni, az tudja mily szívósan ragaszkodik a nép a régihez, a megszokotthoz. Legyen az új bármily jó, szép, hasznos, míg meg nem győztük arról, hogy jobb, ellene lesz. Nem is tanácsolnám sem tanítónak, sem lelkésznek azt saját kézre, a község akarata és beleegyezése nélkül keresztül vinni akarni; mert a nép ellene lesz. Még ha beleegyezésével történik is, jó, SZÍVÓS és kitartó ember kell hozzá, hogy a sok kellemetlenség el ne csüggessze. — Ezt jó lesz szem előtt tartani, ha énekjavításhoz akarunk kezdeni. Szerintem egyházi énekünknél a fő, hogy a népben meglegyen a kedv az éneklésre, hogy buzgón, áhítatosan énekeljen, hogy szíve, lelke üdüljön föl, ha a templomban közösen énekel. Elődeink vajmi sok helyen énekeltek orgona nélkül, czikornyásan is, de talán több buzgósággal s lelkesedéssel, mint az ma történik szép egyházakban nagyszerű orgonakisérettel. Négyhangu éneket begyakorolni, vegyes kart szervezni, ahhoz kell hanganyag is (Stimmaterial). Jót faluhelyen nehéz keríteni. Eltekintve attól, hogy némely vidéken épen nincs meg a népben az ez iránti hajlam vagy tehetség, vagy, ha van is buzgósás:, csak szalmatűz. Én legalább azt tapasztaltam, hogy sok helyen a kántor nagy erélylyel hozzáfogott az énekléshez, az énekesek szorgalmasan eljártak. Ez eltartott egy-két télen át. Midőn a dolog annyiramennyire ment % a kántor szerette volna a közönség előtt haladásukat mutatni, majd szükséges lett volna, hogy a kántor menne házról házra őket megkérni. E tapasztalatra persze a kántor buzgósága csillapult. Ez, örömmel konstatálom, nincs mindenütt úgy. Sopron vidékén p. o. vannak evang. kántoroktól alkotott s vezetett derék férfikarok, így : Agfalván, Harkán, Balfon, Medgyesen s némelyike ezeknek már évtizedek óta fennáll és virágzik. Ha már most összefoglalom szerény nézeteimet, tán jó lesz az egyházi ének javításánál a következőket szem előtt tartani: i 135 Az egyházi ének kivánatos, hogy legyen egyöntetű, úgy hogy legalább egy és ugyanazon esperesség községei énekeljenek egyformán. A lelké sz sürgessen, de nyájas, humán modorban, a kellő tapintattal s járjon el ez ügyben a kántorral egyetértve. A kántor igyekezzék ezen szép hivatalát, a mennyire tőle kitelik, lelkiismeretesen betölteni. E szakmabeli gyengeségét igyekezzék szorgalom által pótolni s lelkésze útmutatásait követni. Ha javítani akarunk az egyházi éneken a népet meg kell előbb annak szükségességéről győzni, azután annak beleegyezésével s támogatásával hozzáfoghatunk a nehéz munkához. Ha a kántor érez magában tehetséget s bírja a fáradságos munkát, ha van hanganyag, mely kitartást igér, szóval, ha a körülmények kedvezők, alkosson énekkart, énekeltessen többhangulag ünnepek alkalmával vagy gyászeseteknél, mert a többhangu, kivált férfiéneknek nagy hatása van az emberi kedélyre s kiválóan emeli az isteni tiszteletet. De művészies, ha bár egyszerű orgonálást s éneket a templomba mindenhol erőszakolni a fennemlített akadályok miatt nemcsak, hogy nem lehetséges, de nem is tanácsos. Azért az illető tényezők, kik énekjavításhoz akarnak fogni, jól megfontolják a dolgot, hogy a vélt áldásból ne legyen átok s buzgóságuk ne legyen sok keserűség forrásává. A, társadalom morilja. A legkevésbé sem új, sokat megvitatott, sokféleképen orvoslásra szorult kinövései és bajai vannak a mai társadalomnak, melyek az egyházra is mint lidércznyomás nehezednek s a szabad, öntudatos fejlődés útja elé nehéz akadályokat gördítnek. Vihart jósló szavak hangzanak fel mindenütt a jobbak ajkairól, fájdalom, hogy nagyobbára csak elhangzanak, mert ha félünk is magunkkal elhitetni, hogy ez a beteges áramlat a legnagyobb közönnyel viselkedve az erkölcsi intézmények iránt, napról napra rohamosan terjed : kénytelenek vagyunk bevallani, hogy virágzó stadiumában van. Korunk vívmányai bámulatos eredményeket tüntetnek fel a tudomány, művészet stb. körében mindenütt. Mig az emberi elme csodákat művel a természet országában, hihetetlen gyorsasággal oldja meg azokat a problémákat, melyek szerint parancsszóra sorakoznak az abderai bölcsnek atómjai a világegyetem tökélyesbülésére : az alatt az embernek saját énje, szellemvilágában a legnagyobb meghasonlás uralkodik. Eendez, szervez, alkot, mi körülötte és kivüle létezik, csak önmagában hagyja figyelmen kivül a categoricus imperativus-t s felejti, hogy nemcsak a hiú, csábos környezet emelése s dicsőítése lehetnek az ember alkotó erejének főmozgatói, hanem igenis az az erkölcsi szabadság, mely magasan az érzékiek felett áll, s melynek nymbusa teheti és teszi az embert az általa tökélyesbített élettelen dolY