Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Egyházi énekeink kérdéséhez (Justh Samu István)

133 / Hogy mégis a mozgalom egy újabb Agenda érdekében nem a magyar nyelven lelkészkedő papság köréből indult ki, ez némi kételyre szolgáltathatna alkalmat a felett — váljon régisége mellett is nem használható-e mégis az eddigi? ha épen a fentebb említett körülmény nem tanúskodnék a mellett, hogy egy újabb Agenda szükséges voltában mindnyájan egyetértünk; — a minthogy épen a magyarnyelvű kerület püspöke volt 3,»Zj Si ki a munkát magára vállalta — bizonyosan nem akaratán mult, hogy azt be nem fejezhette, s mert a munka folytatását ismét egy magyar egyház lelkésze vette át — a tiszakerület püspöke személyében. S mindezek daczára a munka egy hivatalos előterjesztés szerint „lassan halad." S bár a reménykedő jóakarat szívesen veszi tudomásúl a jelentés utóbbi részét, hogy „halad", ámde örömét nagyon korlátozza annak első része — mely szerint halad ugyan, de „lassan." A ki a dolgot távolról szemléli, akár követ is fujhat ellenünk, s csak egy kis rosszakarat szükséges, hogy a képességet vonja kétségbe, s tehetetlenséget lobbantson szemünkre! Magunknak pedig nagy megerőltetésünkbe kerül visszatartanunk képzelő tehetségünket, hogy ne teremjen ott az alföldi széles országúton, a melynek fenékig érő, mert felázott, szűz anyaföldjében ott haladna a jármű, de mert minden kerékfordulásnál megfullad a kerék meg a lőcs köze — mindannyiszor megáll, hogy a kocsis a szekérnek — a szekér alatti terhén könnyítsen ; — hát biz az csak lassan halad. De hát igazán tehetetlenek lennénk egy — legalább a szükségnek megközelítőleg megfelelő Agenda szerkesztésére, akkor a mikor még az öregből is rendelkezésünkre áll az, a mi jó? S nem lennénk képesek akkor, mikor nem egy aranyszájú — s elég szép számú tollforgató erővel rendelkezünk? A lehetőség, is a képesség is elegendő mértékben meg van; másban rejlik ennek véleményünk szerint az oka. Miben hát? megmondjuk az alábbiakban. — Szólunk pedig a szerkesztésnek azon módjáról — a melyet az egyetemes gyűlés bölcsessége az eljárásban zsinórmértékül tekintetni kívánt — sa mely kétség• kivűl a nehezebb, t. i. a többek által való szerkesztés, illetve közreműködés. 1— Mert az ismét kétséget nem szenved, hogy elébb értünk volna czélt egyes megbízással, vagy ha úgy tetszik, pályázat kiírásával : de jól van ez így ! Azonban, midőn rámutattunk »a szerkesztés módjára — épen ebben meg is adtuk a feleletet a fenti kérdésre, s megmutattuk a nehézséget, mely a munka menetét a kelleténél nagyobb mértékben feltartóztatja. Nézzük csak, mily eljárás követtetik a munka keresztül vitelénél? Első ízben fel lettünk szólítva, hogy kinek milyen dolgozata van, vagy ki milyet akar készíteni — készítse el s küldje fel illetékes püspöke utján a szerkesztoliöz. Ennek a felszólításnak valószínű következése az volt, hogy a kinek volt munkálata nem küldte fel, a ki pedig akart volna is dolgozni — ez akaratáról lemondott. Legalább erre enged következtetni egy kerületben a püspöknek kétszer is megismételt azon gyöngéd szemrehányása, hogy a lelkészek nem dolgoznak az Agendába, s újból is ösztönöztetnek, hogy dolgozzanak. De hát — kérem, nehéz dolog azt kívánni valakitől, hogy dolgozzék egy tárgyról, mikor nem tudja, nem fog-e ugyan arról a tárgyról más húsz szintén dolgozatot beadni. Tán ha próbaképen egy-két dolgozatot be is küld valaki — nem tudja, küldjön-e többet is — megüti-e stylusa a mértéket — s nem vetették-e el azt is, a mit küldött? A határtalan önzetlenség, s az önfeláldozó ügyszeretet persze azt parancsolná, hogy csak küldjön mindenki — minden tekintet nélkül erre vagy arra — minél többet : hát olyan munkatársa egy vállalatnak — hogy huszonöt év óta küldözzön a legnagyobb pontossággal heti krónikát a lapba — mindannak daczára, hogy egyetlen egyszer se vették fel — s számtalanszor meg is mondták neki, hogy ne fáradjon — ily munkatársa csak egy „Pressburger Zeitung-" nak van, s annak is tudom, nem lesz többé. — Most hát ujabban a munka fel lett osztva — nem kivántatik, csak speczialiter keresztelésre s ennek megnevezett hat-hét esetére munkálat. — Azonban a keresztelést nagyon természetesen az avatás-esketés stb. — azaz az egész Agenda fogja követni. Hogy ez nem más mint az előbbi mód részekre osztva — az úgy hisszük világos. — S ha talán épen ez egy tárgyban valami eredmény fel is lesz mutatható, félő, hogy a munkálat menete beljebb felé megint meg fog akadni.

1) Nem fölösleges tehát oly módról gondoskodni, a mely legbiztosabban is, leggyorsabban is eredményhez vezetne. Ez pedig véleményünk szerint a következőkből állana. A mi a gyorsaságot illeti : tétessék egy tetszés szerinti terminus, péld. egy hónap, melyen belül mindenki küldje be már meglevő dolgozatát. Ha e határidő elmúlt, esetleg még egy rövid idő, mely alatt a beküldött dolgozatok megbiráltatnak, a jók kiválogattatnak, ezután kellene a tulajdonképeni munkához látni. Hogy mért kivánok uj terminust, annak magyarázatát az alábbiakban megtalálja az olvasó. Osztályozzuk, illetve csoportosítsuk már most a munkásokat. Ezek elseje, a kik előlegesen küldtek be dolgozatokat, ezek munkájokkal előre kijelentik, hogy tovább is dolgoznak; másodika, a kik önként vállalkoznak munkálatok beadására -—se szándékukat kijelentik, — végre harmadika, a kiket esetleg az egyes esperességekből az esperes ajánl. Van már most péld. a keresztelésnél 6 formulára szükség, osztassanak ki az egyes formulák a munkások között, úgy hogy'minden formula adassék ki ^ E feltevésünket szomorúan igazolja főt. Czékus úrnak lapunk utolsó számában közzétett jelentése. F. G. \