Evangélikus Egyház és Iskola 1887.
Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Nyílt válasz tiszt. Farkas Gejza úr nyílt kérdésére (Doleschall S. E., Gyurátz Ferencz)
127 nemhez számitható; legalább Zahn J. hangtéte C-durakkorddal kezdődik és ilyennel végződik is; 8 sora közt 5 sor a dur - és csak 3 sor a moll-hangnemhez tartózván! V. Be végzem már most elég hosszúra nyúlt fejtegetéseimet, kifejezést adván azon meggyőződésemnek, hogy Jeszenszky lelkész úr minden feltevései, okoskodásai és az azokból levont következtetései, — melyekkel elébb Gerhardot (f 1676), azután Thurzóékat (t 1621), végre pedig Bern át clairveauxi apátot (f 1553) vélte e dallam szerzőinek és feltalálóinak deklarálhatni — minthogy merőben ellenkeznek a századokon át gyűjtött és fentartott hiteles történelmi adatokkal — alapnélküliek, tai'thatlanok és komolyaknak nem vehetők! De még mielőtt letenném Jeszenszky elleni vitámban már elkopott 3-ik tollamat is, theologus ifjainkat kivánom buzdítani a héber nyelv kellő tanulmányozásár cl mint én is tanultam deákkoromban héberül*), minek még most is hasznát veszem. Tanítóm volt az akkori tiszteletreméltó eperjesi mózesvallásu hitszónok, — Schiller. Tőle tanultam többek közt az Adom héber szót, latinúl terrestris. Ha ezen szóhoz az A betű hozzáadatik, lesz belőle adoma, melylyel a bécsi evang. theolog. fakultás egyik tanára (S.) 185 2/ s-ik évben kedveskedett. Az adoma körtilbelol igy hangzott : Megtörtént egyszer, hogy Pesten két magyar honpolgár találkozott; az egyik turóczmegyei vászonkereskedő, a másik hevesmegvei borüzlettel foglalkozó ember. A turóczi atyafi vitatta a szláv nemzet nagy számát, hatalmát, dicsőségét, a hevesmegyei patrióta természetesen a magyart tartotta a földkerekség legelső nemzetének. „Micsoda?!" — vág közbe a tót atyafi „hisz maga az Ur Isten is tótnak teremtette az első embert, mert midőn az ember nevet kért, tótul felelt neki az Isten, — mondván: „A dam" (immo do) — «»De biz .... nem így volt az"" — elkiáltja magát az alföldi — „,,a magyarok Istene azt mondta: „Adám" — (dabam), — azért világos, hogy az első ember magyar volt!"" Szegény Schillert, — be lefőzték — az ő Ado injával!!! Justli Samu István. sztrázsai evang. lelkész XIII városi alesperes. iti^lli, Nyilt válasz 1) tiszt. Farkas Gejza úr nyilt kérdésére. E becses lap-utolsó számában a Luther-társaság igazgató-tanácsához, illetőleg annak elnökéhez intézett interpellácziója alkalmából, szabad legyen figyelmeztetnem a nevezett tanács 1886. évi október 13-án tartott gyűlésének azon jegyzőkönyvére, mely ugyanezen lap mult évi folyamának 43. számában egész terjedelmében közölve van. — Ezen jegyzőkönyvből kiderül : 1. hogy Gyurátz imádságos könyvéről, habár erre Tisztelendőséged „alig emlékszik", nagyon is szó volt, miután azzal a birálók tüzetesen foglalkoztak, azt kiadatásra méltónak találták, az igazgatótanács véleményes jelentésűket magáévá tette, a minek kinyomatását elrendelte, s a társaság közgyűlése ezen intézkedésre helybenhagyását megadta ; 2. hogy Sántha K. csonka, befejezetlen munkája, — melyre a birálók egybehangzó véleménye szerint, a műnek befejezése előtt érdemleges vélemény nem volt mondható, már ezen egyszerű oknál fogva a Gyurátz - félével egy s ugyanazon időben meg nem jelenhetett. Legyen meggyőződve Tisztelendőséged, hogy Sántha művét mellőzni senkinek esze ágába sem jutott. — Az igazgatótanács ismeri s ismerni fogja kötelességét. Mihelyt a birálók a most már teljesen beküldött s kezökben levő kézirat mellett nyilatkoznak, s az ez ügyben illetékes igazgatótanács véleményükhez csatlakozik, s a tisztelt szerző az ezen közeg által megállapított föltételeket elfogadja, e munka is a társaság részéről ki fog adatni, ámbár e mű is az említettem jegyzőkönyv tanúbizonysága szerint, azon „evang népünk számára" van írva, mely „nem könyvvásárló közönség," s mely Tisztelendőséged állítása szerint „az imádságos könyv szükségét nem is érzi." Budapesten, 1887. april 12. Az elnök megbízásából Doleschall S. E. alelnök. Nagytiszteletü szerkesztő úr! Farkas Gejza lelkésztárs úrnak e lapok múlt számában a Luther-társaság igazgató-választmányához intézett nyilt kérdése egyikmásik helyen azon gyanút kelthetné, hogy Sántha Károly barátomnak imakönyve ellen valami összeesküvés lépett actióba. Ama „Nyilt kérdésben" nevem is említve lévén; felhíva érzem magamat azon gyanú eloszlatására részemről a következő nyilatkozatot közölni. Midőn a társulat már szervezkedett s várta a bírálatra beadandó munkákat; én azon meggyőződésben, hogy közös kötelességünk dolgozatok benyújtásával is tehetségünk szerint támogatni az egyletet az életjeladásban, beterjesztettem bírálatra két iratot. Az egyiknek „Luther életrajzának" belértékéről elismeréssel szólt a bizottmány, de nem találta eléggé népszerűnek, — a mire pedig a társuA zsenge Luther-társaság körül felmerült eme diseussiót legjobban én magam sajnálom; s nem is közöltem volna a múltkori nyilt kérdést, ha nem tudnám, hogy a gyanúnak még az árnyéka is többet árt az ifjú társulatnak, mint a nyilt támadás. Egyébiránt pedig kijelentem, hogy az e tárgy fölötti vitát befejezettnek tekintem. Szerkesztő. 1848/9-ik évben Eperjesen az ottani theologiai intézet két évi tanfolyamra volt berendezve, a nevezett évben csak két theologusa volt az intézetnek — én (másodéves — rokkant) és Stehlo József (első éves). Munyay Antal theol. tanár magánlakásán hallgattuk az előadásokat (naponként csak 2 óráig). A héber órákat csak magam frequentáltam !
