Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - A konfirmácziói oktatás (Szabó Béla)

124 ezen czím alatt jelent meg: „123 Lieder für gemeine Schulen." Hogy az ének és dallam-gyüjtemények csakhamar elterjedtek mindennüvé, a hol csak hivő lelkek csoportosultak az evangyeliom körül — tehát honunkban is — azt bizonyítgatni valóban felesleges volna, főleg ha azon körülményre tekintünk , hogy Németországban jött létre az ágostai hitvallás, hogy ott képeztettek az evang. lelkészek és tanárok, kik Luther és* Melanchton növendékei voltak ; hogy a wittenbergi egyetem polgáraihoz .számíttattak azon világi befolyásos és nagyérdemű főuraink is, kik egyházunk hü védői és erős oszlopai valának. Az énekek aztán folyvást bővíttetvén — főleg a 16-ik és 17-ik században — a külömbféle nemzetiségek szükségei szerint más nyelvekre is fordíttattak. A tót egyházközségek számára készült énekek bibliai cseh nyelven vannak ugyan írva, de túlnyomó részök szintén a német chorálkönyvek alapján fordítva és ugyanazon dallamokkal el van látva. Hogy azonkívül a tót egyházközségekben még több, részint a huszita korból származó, részint egyes tót orgonászok és énekvezérek által componált énekek is vannak használatban, azon épen nem kell fönakadnunk; mert tagadhatlan, hogy a szlávajku népek a Zenéhez is nem csak vonzalmat, de különös képességet is mutatnak. De el kell ösmernünk a tót atyafiak vallásos buzgalmát is, mely főleg abban is nyilatkozik, hogy szeretnek énekelni a templomban is és pedi^ oly kitartással, hogy sok másnyelvű egyházközség jó példájukat követhetné. Hogy mért akarja Jeszenszky még azokat a cs£ h nyelvű énekeket is a magyar kultura számára reklamálni, mért hangoztatja, hogy 1) Sőt még a kozák is tud ám énekelni és pedig olyan lágy (moll) hangnemekben, hogy azt tán Jeszenszky lelkész is dicséretére méltatná és el nem felejtené egész életében, ha csak egyszer is hallaná. Elmondom az esetet — kis epizód gyanánt az 1849-iki mozgalmas időből. Grörgey Arnold mezei birtokán (Schönwald) történt a világosi fegyverletétel után augusztus vége felé, midőn egyszerre félelmetes felkiáltások hallatszottak a tót cselédség részéről : „Idu moszkale!" Egy két perez múlva udvarunkra vágtat vagy 30 kozák. A cselédség azt hivé, hogy a kozák csapat télgyujtja majd az egész tanyát, hogy kirabpl mindent vagy tán még orosz fogságba is hurczol. Azonban a kozákok szép csendesen leszállnak lovaikról és egyik közülök (tiszt nem volt köztük) Gr. úrtól — ki pálinkát hozatott volt — aludt tejét kért. Kaptak azután tejet meg kenyeret, sajt is volt a pinczében, abból is adtak nekik, mig jól laktak és szomjukat lecsillapították. Pálinkát nem ittak és nem is szidtak, nem bántottak senkit. Azután énekelni kezdtek, — többhangú rythmusokban és oly akkordokban, melyek az ember szivét megindították. Hogy egyházi vagy világi tartalmú volt-e daluk, azt mi nem értettük; de éreztük éneklésük hatását, bár énekük rendszeresnek nem mondható és hangnemök is egészen elütött a miénktől. Megvallom, hpgy én ily dalmódot azóta még nem hallottam. Vegre felült ismét a kozák csapat és megint rákezdte az éneket — búcsudaHs lehetett — melyet azomban közülünk nem értett senki! -razok a huszita vagy tót kántorok által szerzett és komponált dallamok „tartalma, l'hytmusa és dallama magyar" valóban nehéz megmagyarázni és még nehezebb megérteni. Meggyőződésem az, hogy evang. egyházunk érdekében nem áll, hogy arra súlyt fektessünk, — hogy mily eredetű dallammal dicsérjük az Is»tent — de igenis kívánnunk kell azt, hogy Isten előtt kedves legyen hálaadásunk, „hogy Krisztus beszéde „lakozzék gazdagon ti nálatok mindenből „bölcsességgel, tanítván és intvén egymást zsolt á„rok, dicséretek és lelki énekek által, há„lával énekelvén sziveitekben az Úrnak." (Kolos. III. 16.) mondja az apostol, „hogy beszéljünk Isten nagy tetteiről, mint álmélkodnak „vala és csodálkozának a parthusok és médek..' „. . . . krétaiak és arabok, mondván egymásnak, „halljuk, hogy a mi nyelveinken beszélik „az Istennek nagyságos dolgait." (Apóst, cselek. II. 11.), hogy egyesüljünk, mint testvérek, ->— hogy tömörüljünk, mint Istennek kiválasztott nemzetisége „Igyekezvén megtartani a lélek egjy„s

régét a békesség kötelékében" — ;:Egy „Űr van, egy hit, egy keresztség." (Efez. IV. 3. 5.) Ki tehát valódi szerzője „Szivééin szerint kivánom" czimmelbiró egyházi dallamnak — melyet Jeszenszky „Befiehl du deine Wege" névvel jelöl? Mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy az „Evang. Egyház és Iskola" ez évi 3-ik és 7-ik számában Frühwirth Soma által közlött történeti adatok hitelességét annyival inkább támogatom, minthogy Zahn egyházhatósági utasítás következtébeq többektől szerkesztett chorálkönyvében egyenlő és megegyező adatokkal találkozunk. A kérdéses dallam német népdalból egyházi és főleg temetkezési használatra átalakíttatott Hans Leo Hassler által 1601-ben, a mint azt már ismételve említettük. A dallam német czime volt : „Herzlich thut mich verlangen" ; tartalma miatt halotti éneknek befogadták az 1611-ik évben nyomtatásban megjelent „Threnodiae" (Gyászénekek) könyvébe. Freiberg 1611. Cnollius (v. Knoll) Kristóf

1) volt a költője. Mutatványul az akkori egyházi költészet jellemzésére ide iktatom ezen halotti és saját dallammal biró ének két versét u. m. 1-ső v. : Herzlich thut mich verlangen, Nach einem seel'gen End — Weil ich hie bin umfangen Mit Trübsal und Elend. Ich hab Lust abzuscheiden Von dieser bösen Welt, Sehn mich nach ew'gen Freuden,* # 0 Jesu, komm nur bald! ' x) Életrajzából : „Christoph Cnollius war zu „Bunzlau in der Schlesien geboren, schrieb Kaienderund „machte anno : 1599 in der damaligen grausamen Pestzeit „das Lied: „Herzlich &." (Dr. J. Fr. Bahrdt. 1754.)