Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - A konfirmácziói oktatás (Szabó Béla)

A másik természetesen megfelelő tan- inkább segédkönyvek szerkesztetése. — Ezeknek természetesen lényegesen kellene különbözniök a mai, konfirmácziói oktatásra szánt könyvektől, a melyek semmi határozott terv, csakis az illető szerző egyéni felfogása, nézete szerint készülnek és inkább arra törekesznek, hogv mennél többet szorítsanak össze, mennél kisebb helyen. A legtöbb aztán az iskolai vallástanításnál is használtatik. E körülmény aztán kritikát mond mindkettőre, az isk. vallástanításra, valamint a konfirmácziói oktatásra, végül vallástanítási rendszerünkre általában. Mert vagy jó kézikönyv a konfirm. oktatásnál és akkor nem lehet jó az isk. vallástanításnál, vagy jó ez utóbbinál s akkor nem lehet az az előbbinél ; ha pedig jó mindkettőnél, akkor helytelen egész vallástanítási rendszerünk. Az új konfirm. tankönyv, szem előtt tartva a konfirmácziói oktatás határozottan körvonalozott czélját, csakis kizárólag erre készülne. Némi tekintetben hasonlatosnak kellene lenni azon kézikönyvekhez, a melyek egyik-másik szakban készülnek, tisztán azon czélból, hogy a tanulónak vagy kandidatusnak az anyag átvételét megkönnyítsék, a felett általános átnézetet nyújtsanak. A közelebbi kellékekkel itt nem lehet foglalkozni. A harmadik feladat volna végre a konfirm. oktatás idejének egy pár évvel való hátratolása „ ügy hogy a városi növendékek, kik többnyire a gymn., reál vagy polg. isk. osztályokat is elvégzik, csakis a négy gymn., reál vagy polg. isk. osztály elvégzése után, a kik meg nem járnak ez iskolákba az inas sat. iskolák elvégzése után, vagyis 14—15. éves korukban konfirm áltatnának, a falusiak pedig az el. ismétlő osztályok elvégzése után, tehát szintén körülbelül 15. éves korukban. így annyira, mennyire egyforma fejlődésű növendékek terülnének a konfirmácziói oktatáshoz. A lelkész ismerve nagyjából a fejlődés azon fokát, a melyre eljutottak, ismerve az anyagot is, melyet átvettek és mely hivatva volt őket idáig kifejleszteni, fennakadás nélkül vehetné át velők ismételve az egészet, kiegészíthetné a tapasztalt hiányokat és így egy szép egységbe foglalva minden eddig tanúitat, bocsathatná el őket az életbe. A ki még tovább folytatja iskoláit, az aztán, ellátva egy biztos alappal, rendszeresen, behatóan, mondhatjuk tudományosan foglalkoznék a felsőbb osztályokban a vallási tárgyakkal, mint a hogy az érettségit tett gymn. tanuló az egyetemen ugyanazon tárgygyal, mint a gymn.-ban, de most már rendszeresen, egész tudományosan foglalkozik. Hogy az idő ily hátratolása nehézséggel fog járni, hogy egyik-másik gyereknél az egyenest lehefetlen lesz, azt én elismerem. De hát a mai időnek (a \2 éves kor) fixirozása is azzal járatott szemben a kath. szokással, mely 7 évfes korban bérmál, mégis keresztülment és jónak bizonyúlt; másodszor pedig egy vagy más eset miatt nem szabad 100-nak javát számba nem venni ; az illetők egyszerűen kivételek lesznek, milyenek minden szabálynál előfordúlnák, a nélkül, hogy azt alterálnák. A külföldön sok helyen, sőt hazánkban is a városi gyülekezetekben ezt a későbbi időt emelte már szinte szabály erejére a szokás. E három követelmény szempontjából tartom én okvetlen meghatározandónak, szigorúan szabályozandónak a konfirmácziói oktatást. E mellett aztán még egyet-mást bele lehetne illeszteni egyesek kívánsága szerint e keretbe — a lelkész egyéni szabadságának e korlátok közt elég tere hagyatván — pl. az istentisztelet beható megismertetését, Írásbeli dolgozatokkal egyesek vallásos nézeteinek kiismerését (városi növendékeknél) sat. Azonkívül a püspök számára is lehetne tért engedni, hogy rendelettel egyes időszaki kérdések bővebb fejtegetését rendelhesse el és így közvetlen és egyénileg is befolyhasson a kerülete növendékeinek vallásos kifejlesztésére. Ezek sebtében azok a gondolatok, a melyeknek keresztülvitelétől én a konfirmácziói oktatásban vallástanításunk jobbrafordulását várom. S

yabó Béla Egyházi énekeink kérdéséhez.. ív. Mindezen előzményes fejtegetések és Jeszenszky álláspontjának jellemzése után áttérek most Jeszenszkyvel szemben ellenkező nézeteim és meggyőződésem részletesebb körvonalozására, következő pontokra felelvén : 1. Vannak-e -egyházunknak elösmert közös egyházi énekei és dallamai? Evang. egyházi dallamaink (II. alatt) előrebocsátott csoportosításából és az itt-ott mellékelt jegyzetekből kiviláglik az, hogy egyházi énekeinkhez egy bizonyos nyelvnek vagy nemzetnek kizárólagos joga nincs. Dr. Luther Márton, a ki több hangszert játszott és külömben is a zeneművészethez értett, már ifjú korában szép hangja és kellemes éneklése által megkedveltetvén magát : nem csak a hit és lelkiösméret szabadságáért küzdött, hanem meg is vetette az evang. egyház énekügyének alapját az által, hogy a nyugati egyház megfelelő latin énekeiből, valamint a későbbi reformáczió előtti énekekből is megtartotta a megfelelőket és több huszita épeket is elfogadván, azokat is templomi éneklésre helyesebben alkalmazta. De L u t h e r azonkívül még számos egyházi éneknek és. azok dallamainak szerzője is volt. Melyik protestáns ember nem énekelné, vagy nem hallgatná áhítattal és lelkesedéssel Luther ama hatalmas énekét: „Ein' feste Burg ist unser Gott"

1), melynek főmotivumát M e y e rbeer is felhasználta egyik hires operájában a hugenották vallási küzdelmeinek jellemzésére. Létrejővén tehát Wittenbergben az első chorálkönyv 1524-ben ezen czím alatt : „Etliche christliche Liener!" — húsz év folyama alatt, t. i. 1544-ig fa ár 15 ilyféle mű látott napvilágot. A 15-ik mű. 1) A svajczi német-reformátusok is felvették egyházi (kótás) énekeskönyveikbe „Zions-Harfe".' Bern. 1841.