Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - A konfirmácziói oktatás (Szabó Béla)

Ötödik évfolyam. 16. szám. Pozsony, 1887. évi április 16-án. EVANGELIKUS EGYHÁZ és ISKOLA. Előfizetési ár: Egész evre . tí frt — kr. félévre . . . 3 , — , negyedévre 1 , 50 , Egv szám ára: 12 kr. o. e. /VIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. s3>á33iE5<& Szerkesztő- a kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutoza ö. az. Felelős szerkesztő s kiadó : TSSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr.. többször közölve 5 kr. Bélyegdíj : külön 30 kr. Tartalom: A konfirmácziói oktatás. (Szabó Béla.) — Egyházi énekeink kérdéséhez. IV. (Justh Samu István.) —Belföld. — Vegyesek. á Az „Evang. Egyház s Iskola" f. é. febr. 6-iki számában egy lelkész következő kérdést vet fel : mit tartalmazzon a konfirmandnsok könyve? Legyen szabad ez alkalommal nekem, ki a vallás­tanítás kérdésével több éve foglalkozom már, elmon­danom szerény véleményemet a konfirmácziói okta­tást illetőleg. Más úgysem szólt hozzá e kérdéshez. Mi a konfirmácziói oktatás? A növendéknek beveze­tése a ker. vallás sarkalatos tanaiba, nehogy a ker. evang. vallást nem is ismerve vétessék föl az egy­ház teljesjogú tagjai közé. Hogy ez prot. szempont­ból rendkívül fontos, senki sem fogja tagadni. Hisz a prot. egyház a felvilágosultság, a szellemi érettség vallása. Azért abba egy pár opus operatummal nem, csakis nyilt, képzett szellemmel lehet belépni. De viszont azt sem fogja senki tagadhatni, hogy szorosan ily értelemben véve a dolgot, a konfirmácziói oktatás tulajdonképen már idejét múlta — a mai alakjában. — Volt annak értelme és nagy fontossága akkor, a mi­kor a nevelés oly gyenge lábon állott, hogy, ha a gyermek dadogva olvasni és kínnal egy pár szarka­lábat rajzolni megtanült, az már roppant eredmény­nek tekintetett, a mikor a gyermekek nagy része csak a szülei ház által nyújtott, ha nyújtott, és nem tisztázott valláserkölcsi fogalmakkal nőtt fel. Akkor igenis szükséges volt az a hatheti oktatás és haj­tott is némi hasznot. Ha nem is volt elégséges arra, hogy a növendék életét valláserkölcsi irányban át­alakítsa, sőt még arra sem, hogy a fattyúhajtásokat kivágja, legalább egy két szó, egy két valláserkölcsi fogalom megragadhatta figyelmét és jól megválogatva, gyakran ismételgetve, némi színt adhatott az ő val­lásos életének. Többet kívánni józanúl nem lehetett. Most azonban rendszeresítve van nemcsak a nevelés, hanem a vallástanítás is; ennek is meg van a maga helye az iskolai tantárgyak közt. A gyermek most már fölkészülve, a vallási, erkölcsi fogalmakkal nem­csak megismertetve, hanem azoktól át is hatva jön fel a konfirmáczióhoz, az Ur asztala elébe. Ha erre azt mondják, hogy e felkészülés, e megismertetés irott malaszt és papiroson van csupán, a gyermekek bizony most is nagyon készületlenül, zavart vallási fogalmakkal kerülnek ki az iskolából, hát én ezt el­ismerem : nagyon sokszor bizony úgy van az. De hát abból nem következik, hogy rendezzünk egy póttanfolyamot, mely hat hét alatt elvégezze, a mit hat év alatt mulasztottak, mert ez nagyon is hason­lít a mi hires állami gazdálkodásunkhoz, a hol, ha tíz írnok az ő lomhasága miatt nem végzi el a kör­mölést, fogadnak még egy tizenegyediket : az bizo­nyosan elvégzi mindazt, a mit a tíz kollegájának lusta­sága fölhalmozott. Rendezzük a hat évi iskolai vallás­oktatást, igyekezzünk az anyagot itten elrendezni és annak elvégzésére a tanerőket szorítani, úgy fog az a növendékek sajátjává válni, egész életökre átalakító befolyást gyakorolni. Mert azt csak nem fogja állí­tani senki sem, hogy hat év alatt nem lehet bármit is, sőt bármily gyenge erővel, jobban betanítani, mint hat hét alatt. — Volna talán még egy eset, a mely a konfirmácziói oktatásnak a mai alakjában való meg­tartása mellett szólna; s ez, ha a konfirmácziói okta­tás jelentőségét úgy fognák fel, mint azt Németország egyes vidékein felfogják. Ott ugyanis a növendék az elemi iskolai vallásoktatásban csak is általános ker. vallástant tanúi minden határozott irány, feleke­zeti színezet nélkül, annak idején aztán elviszik azt a szülők ahhoz a lelkészhez, a kinek theol. iránya leginkább megfelel az ő izlésöknek, hogy konfirmálja a növendéket, vagyis a vallásos tanulmány befejezése ül adja meg az eddig színtelen vallási tudatnak a hatá­rozott, felekezeti színezetet, az irány, mondhatnók jellemnélküli vallásos egyénnek a felekezeti irányt, jellemet. — Ez irány felé látszik hajlani minálunk is a közvélemény, a mennyiben a konfirmácziói ok­tatásban a váltanokra kívánja a fősúlyt fektetni. —

Next

/
Thumbnails
Contents