Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Egy igénytelen szó (Petrovics Soma)

234 de a szív mélyéből fakadó ige, tett, mely másokban is életet és erőt költ. Tanulmányozzuk a reformátorok életét, műveit; saját hazai egyházunkat múltjában, jelenében; történelmét, társadalmi és jogi viszonyait, aspiráczióit ismerjük, úgy az egyes híveknek mint gyülekezeteinknek és az egésznek szükségleteit. Kutassuk a baj okát, forrását. Keressük a megfelelő gyógyító szereket, előítélet és elfogultság nélkül. A mit lelkiismeretes tanulmány után találtunk, tárjuk fel híven és szeretettel, hogy a mint közanyánk, szerető evangyéliomi egyházunk mindnyájunkat, kivétel nélkül Isten fiainak szabadságára és dicsőségére nevel; úgy mi is, kiki, a neki adatott mérték szerint hozzuk meg az Ur országának növelésére gyümölcsöző hálaáldozatunkat. Ez volna az igazi egyetemes paposkodás. Már hallom az ellenvetést : Igen szép, de hol s mikép közöljük eszméinket, tanulmányaink gyümölcsét? Megmondom. A gyakorlati kérdések megvitatására itt van az „Evangelikus Egyház és Iskola", mely ha szellemileg és anyagilag nagyobb pártolásban részesül, bizonyára kész lesz terjedelmét növeszteni oly annyira, hogy minden közlésre méltó czikk benne helyet találjon. A tudományos alapú s tartalmú dolgozatok közlésére alapítsunk egy tudományos szakfolyóiratot, mely a Luthertársaság gyámolítása mellett nagy szolgálatot tehetne egyházunknak. De hát ki tartsa fel? A papok és csak mindig és mindent a papok, kik anyagilag oly nyomasztó helyzetben vannak? Igen is első sorban a papok, ez az ő hivatásszerű kötelességök, de egyszersmind a hivek elismerésével járó, hasznot hajtó áldozat is. Mondják : biztosítsuk előbb, a mink van!! Biztosítsuk közös munkával. Közösséget teremtsünk s tegyük azt minden úton-módon, kivált a leghatalmasabb eszköz, a sajtó felhasználásával. Ezzel ügyszeretetet, közös czéltudatos lelkesültséget nevelve, kitártuk a forrást, melyből minden nemes eszme és tett fakad. — Ez új alkotással nemcsak biztosíthatjuk, de fel is virágoztathatjuk minden korábban létesült intézvényeinket. Ezen eljárást, az ily tevékenységet tartom én a zsinat legáldásosabb előkészítésének. Merő óhajtással, felhívásokkal, tanácskozásokkal semmit sem tettünk. Ne kívánjunk zsinatot, de készüljünk hozzá. —

y— Egy igénylika szó. A mult év szeptember-hó 30-án a Luthertársaság megalakult s az ideiglenes tisztikar meg is választatott. Lelkésztársak, a kik az alakuló gyűlésen részt vettünk, azzal az emelő érzettel, biztató kilátással hagytuk oda a budapesti evang. egyház dísztermét, hogy végre valahára sikerült mégis megvetni az alapot, melyen a Luther-társaság épülete Isten dicsőségére s a honi ev. egyház irodalmi viszonyainak fejlesztésére emelkedni, izmosodni fog. Az első napokban, hetekben nem egy közlemény jelent meg e becses lap hasábjain, melyekből öröm volt látni tapasztalni, hogy a megalakult társulat él, mozog s hozzá szerencsés kézzel fog munkájához. Az elnökség megbízásából már október 17-én lelkes Felhívás jelent meg. Több volt az felhívásnál. Legelső czélunk, tervünk — úgymond — az első Évkönyv egybeállítása, még pedig, hogy ez annál kapósabbá legyen, a könyvet naptári részszel óhajtjuk egybeszerkeszteni. Deczember 2-kán a társulat igazgató tanácsa ült össze Budapesten. A tervbe vett Evkönyvet — az idő rövidsége miatt ugyan — elejti, de nem kevésbé fontos két mű kiadására határozza el magát. Az egyik Dr. Luther Márton életrajza, a másik egy imádságos könyv ev. népünk számára. Méltóbb, égetőbb feladatot alig tűzhetett ki az igazgató tanács első ülése. Az elsővel : Luther életrajzával adósok vagyunk még a jubileáris évnek. Német, tót nyelven nem egy munka jelent meg több kiadásban nálunk is ; emelve, biztosítva nagv reformátorunk születése 400-ados év fordulójának áldásosán buzdító hatását evang. népünk szivében. A magyar életirat — hogy, hogy nem — elmaradt, pedig kiadására adakozások is folytak. A másik művet, az imakönyvet, égető szükségnek tartom. Ujabb keletű evang. magyar imakönyvünk a nép számára nincsen! Látni való tehát az igazgatótanács mennyire helyes irányban indult s mily méltó munkát végzett mindjárt első ülésében. Úgyde eszközölhető lesz-e egykönnyen e kitűzött kettős feladat? Az igazgatótanács ülésének jegyzőkönyve ez iránt is megnyugtatott. Olvasta mindenikünk : azon határozott ig ér et nyújtatott be az elnökségnek, hogy két év lefolyása alatt nevezett művek kéziratban az igazgatótanács rendelkezésére bocsáttatnak. Ily kedvező auspiciumok mellett a két mű megbirálására nyomban biráló bizottságok küldetnek ki, melyeknek véleményes jelentése az elnökséghez ez év február hava végére volt benyújtandó. Ezeket hallottuk, olvastuk örömmel, a társulat működéséhez a legszebb reményeket kötve a mult év utolsó óráiban. Azóta? Csendes minden! Nincs semmi nesz, nincs semmi zaj. A benyújtott határozott igéret be lett-e váltva vájjon? Volt-e mit bírálnia a kiküldött két bizottságnak? Ha igen : van-e köszönet benne? Lehet-e reményünk, hogy rövid idő alatt Luther kész életiratával s a megjelent imakönyvvel léphetünk híveink elé? Ki tudná megmondani. Társulatunk e hivatalos közlönyébe nem szivárgott ki ezekről semmi. A tervbe vett É v k ö n y v kiadása naptári részszel egybekötve ez időről elkésett — olvastuk a deczember 2-án tartott igazgatótanács gyűlési jegyzőkönyvéből tavai. Tétetett-e valami, hogy ez évre is el ne késsék? Vagy kiadása végleg elejtetett? Ha nem, miután az Évkönyv valószínűleg a műveltebb olvasó közönséget tartaná szem előtt, nem volna-e helyén a naptári részt külön venni vagyis Luthernaptárt adni evang. népünk kezébe?