Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Pár szó a seminariumi órákról III.

195 Pár szó a semináriumi órákról, in. Egészben véve a szabadság, mely a felolvasásokra nézve fennáll, a semináriumoknál is annyiban érvényesül, liogy a hallgató, ha vizsgához kiván bocsáttatni, köteles ugyan jelentkezési könyvében bizonyos semináriumokat felmutatni, de hogy melv tanárnál és mikor vesz részt azokban, az teljesen tőle függ. — Ezenkivül azonban a semináriumi óra a felolvasástól, mint az már a mondottakból is következik, egészen elüt. Nemcsak abban, hogy rendesen kétszerannyi ideig tart, mint egy felolvasás, hanem a menynyiben a semináriumban az ifjúság működése előtérbe lép, és pedig a semináriumnak szabad választása folytán s a mennyiben senior választása által szervezik is magokat a résztvevők, a seminárium kisebb nagyobb mérvben egyesületi jelleggel bir. A kiilömbség a merőn ifjúsági egyesületek és a semináriumok közt világos ugyan, de még sem olyan, hogy közvetítve nem lenne. Fenáll u. i. Lipcsében az u. n. „Lausitzer Predigergesellschaft

1'. A lausitzi evang. vend nép szükségleteiből fakadott ezen társulat neve ma már csak annyiban bír értelemmel, hogy tagjai felének Lausitzból kell származnia. A másik fél származáshelye és nemzetisége közönyös. Az egyesület czélja a theologiai tudományokban való önképzés, de fejlesztése és fenntartása a társas életnek és közösségnek is, mely még a szines sipkák viselésében is nyilvánul. Nevezetessége azonban abban áll, hogy önképzésében a theologiai facultásnak majdnem összes tanárai vezetik, kik is az egyes theologiai disciplinákból semináriumokat tartanak olyképen, liogy a társulat tagjai képzettségűk szerint két sectióra különülnek. Az egylet előkelő helyét a theologiai facultáson az bizonyítja, hogy a körében tartott gyakorlatokat a többi hivatalos semináriummal egyranguakúl hirdetik a tanárok s egyértékben számítja be a vizsgáló bizottság ; áldásos volta pedig abból tűnik ki, hogy a képzésre nyújtott bő alkalom felhasználtatván, a legjelesebb theologusokat termi, mint az a facultáson köztudomásu, s mint arról más semináriumokban magam is meggyőződtem. Másik hasonló egylet, mely szintén egyetemi intézménynek mondható, s mint ilyen az előadások katalógusában is meg- van említve, a Ivahnis tanár veo o 7 zetése alatt állott .,Theol. Studentenverein". Ez a tudományok közül egyet szemel ki félévenként, melynek köréből veszi gyakorlata tárgyait s e mellett a társas életet is felkarolja. Ugy ezekben, mint az előző számban vázolt semináriumokban gazdag indítást nyer a hallgató, mely azután a különféle, teljesen önálló ifjúsági egyletekben nyer táplálékot. Ezekről, a mennyiben az egyetem tanrendszerével összefüggésben nem állanak, ezúttal bővebben nem szólok, csak annyit említek meg, hogy a tudományos képzést és a társas szellemet egyaránt ápolják legnagyobb részök. Kebelükben azután egyes speciális kérdések átvételére kisebb körök u. n. Kränzchenek ! alakulnak, mit oly an üdvös tanulmányozási módnak tapasztaltam, hogy nem ajánlhatom eléggé. Ezek bővebb vázolása azonban elvezetne czélomtól. Ha a helyett abból, a mit elmondottam a német felsőbb-iskolai rendszer elveit levonni akarnók, nézetünk szerint az eredmény röviden a következő. Az ismeret-anyag alapvonásait közli a felolvasás, módszerét nyújtja a seminárium, a készültséget, a mikor a hallgató bizonyos meghatározott évi tanulmány után kívánja, megvizsgálja a vizsgálat. Hogy ez utóbbi mennyire független az előadásoktól, arra már egy ízben rámutattam. A mivel azonban az előadások becsét nem akarom kicsinyelni. Tény, hogy az élő szóval való közlés, különösen jó előadóknál leirhatlan varázszsal bir, s a tárgy iránt lelkesít, s tény az is, hogy még a kevésbé jól előadó tanárok előadásain is a tanár tekintélye s annak a mit mond értéke sok hasznos indítást adhat a hallgatónak. Nem habozom azonban kimondani, hogy a semináriumokat ezen rendes kereten belül fontosabb tényezőnek tartom. A felolvasásokat u. i. akár nyomtatásban, akár irva, megszerezheti s tartalmukkal megismerkedhetik valaki, ha nem is megy el egy felolvasásra is. De nem is az a felsőbb oktatás czélja, hogy bizonyos kész ismeretösszeget nyújtson, melyet a hallgatók nemsokára a vizsga után elfeledjenek, hanem inkább az, hogy figyelmeztesse az ifjakat az előttük is álló kérdésekre; nem beléjök önteni a tudományt, hanem arra indítani s vezetni őket, hogy magok munkálkodjanak s megmutatni nekik, mikép tegyék azt. Ez utóbbi a semináriumok tiszte, melyek természetesen csak akkor válnak és válhatnak eredményesekké, ha tagjaik akarnak dolgozni. Tény, hogy a tanításnál a fődolog mindig azon fordul meg, milyenek azok, a kik tanulnak, de hogy a német egvetemi rendszer jobban felel meg a felsőbb oktatás feladatának, mint az, mely az akadémikusokat legfelsőbb gymnasiumi tanulókként kezeli, ujabb időben mindinkább válik általánossá. Legérdekesebb eme meggyőződésnek ama állam tanügyi köreibe való hatolását szemlélni, mely a németnek, mint más téren, ugy felsőbb oktatása szervezetében is ellenese. Berzeviczy Albert a „Nemzet" I f. é. márczius 2-iki reggeli számában, összegezvén a jelenségeket, melyek mutatják, hogy a franczia felsőbb iskolák a jelzett átalakulásnak néznek elébe, czikkét a franczia felsőbb iskolákról e szavakkal végzi : „ Az elv, hogy a felsőbb oktatás intézetei nem lehetnek i csupán egyes kenyérkereseti pályákra mesterségesen képző szakiskolák, hanem hivatások az, hogy a tudományok . . . önálló művelésére képes testületek legyenek behatolt már amaz állam tanügyi szervezetébe is, mely neki legtovább, legmakacsabbul állott ellent"' Természetesen a czikk csak olyan jelenségekre utalhatott, melyek átmenetiek, mert valamely állapotból az avval ellentétesbe minden közvetítés nélkül átlépni bajos. Annál kevésbé lehet a mi theol. inI tézeteinktől, melyek szintén mindinkább szabadulni ! óhajtanak az előbbeni állapotok nyűgöző marad-