Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Hatósági bizonyítványok (Warkoweil Károly)

196 ványaitól, kivánni, liogy merőn utánozzák a külföldön helyesnek bizonyult intézkedéseket. A mennyire azonban szabadulnak a régi gymnasiumszeru intézmények maradványaiból, annyival nőni is fog a semináriumok jelentősége. Természetesen a felolvasások és semináriumok feladatának egymástól tisztán tartása mindkettőnek előnyére fog szolgálni, s megadván a semináriumnak a neki megfelelő jelleget, eloszlatja azt a talán felmerült hiedelmet, mintha a semináriumok csak czifraságok vagy merő utánzásai lennének a külföldi intézményeknek. S ekkor a semináriumok a módszerek közlésének érdeme mellett felfogják mutatni mindazon előnyöket, melyekkel a társas tanulás bir, a mely is feltételezve a fogékony és munkakedvelő hallgatóságot érdemes versenyt hoz létre a működő tagok közt, közel hozza egymáshoz a rokon irányú és törekvésű elemeket, a hol arra szükség van, s legközelebb hozza személyesen is a tanárt hallgatóihoz. Jobban ellenőrizni a munkásságot a mennyire az ily korban már általában kivánatos lehet, sőt még pressiót is gyakorolni, a tanárnak sehol sincs módjában, mint itt, viszont saját egyéniségét könnyebben, álláspontját nyomatékosabban közölheti a hallgatókkal s igy azokat közelebb hozhatja magához mint az előadásokban, hol is mint az egyedül cselekvő, velők mint egyoldalulag befogadókkal mereven szemben áll. Hogy e jelentőségre emelkedjenek a semináriumok, arra természetesen idő kell. Az átmenet és a kezdet éveiben nem lehet tőlük oly eredményt várni, minőt ott találunk, hol rájuk már régóta nagy súlyt fektetnek; a lassú, de fokozatos fejlődés bizonyára itt is a legjobb haladási módnak fog bizonyulni. Ha e tárgyra, mint a mely felső iskoláink tanszervezetében kiváló fontosságú, a t. c. olvasóközönség figyelmét felköltenem sikerült, akkor ezen szerény sorok, melyekre a közvetlen indítást nt. szerkesztő úr b. felszólítása nyújtotta, czéljokat teljesen elérték. —a. Hatóiági bizonyítványok. Az „Evang. Egyház és Iskola" néhány jeles czikkben hozta a t. kartárs urak nehezteléseit, illetőleg tanácsolásait eme fontos, lelkészi hivatalunk körét mélyen érintő ügyre nézve. A nézetek szerint jogtalan azon követelés, melynek folytán a lelkészi hivatal mintegy erkölcsileg kényszerítve van, más arra nem hivatott hatóságtól nem hiteles forrásból merített anyakönyvi minőségű adatokat, hatósági bizonyítványt aláírásával hitelesíteni. A tanácsolások szerint egyenesen meg kell tagadni az ilyféle bizonyítványok lelkészileg történendő hitelesítését. Foglaltatott pedig mindezen czikkben annyi igazságos és keresztül vihető nézet meg tanács, hogy magam sem kételkedtem, miszerint előadandó alkalommal teljesen hozzáragaszkodhatnék én is ahhoz, a mi itt általunk lelkészek által teljesítendő volna. Csakhogy még sem tehettem ezt. Az eset, melvben én is fel lettem szólítva, az örökösödési ügvben magánfél számára hatóságilag kiállított bizonyítvánvt, az abban foglalt anyakönyvi minőségű adatoknak hitelesítése végett hivatalból aláírni, nem váratott soká. Természetesen megtagadtam én aláírásomat úgy akkor, midőn az illető magánféltől ..költségmegtakarítási szempontból", mind pedig akkor, midőn az illető polgármesteri hivataltól „fennálló törvények és rendeletek értelmében" lettem arra felkérve, illetőleg felszólítva. Az elsőre nézve én is mondottam, hogy szükségelt anyakönyvi kivonatot akár hányat szívesen állítok ki, még pedig lelkészi illetékmentesen, de mindenesetre bélyeggel ellátva; az utóbbira nézve azért, mert ily magánfél útján felterjesztendő dologban a hivatal tőlem nem kérhetett hivatalból aláírást, különösen midőn erre sem törvény sem felsőbb rendelet által : a melyet mindenesetre főtisztelendő s méltóságos püspöki felsőbbségem útján szoktam venni, nem köteleztettem eddig. Egyszersmind úgy főtiszt, s méltós. püspöki hivatalomhoz, mint pedig a megvénkbeli kir. törvényszéki tekint, elnökséghez fordultam felvilágosításért ezen kérdésben. Nyertem is mind a kettőtől kimerítő választ. Főtisztelendő s méltóságos püspök urunk sem ismer oly törvényt és rendeletet, mely szerint a lelkész egyenesen köteleztetnék arra, hogy fentirt ügyben hivatalból hitelesítse a polg. hatósági bizonyítványt; de igenis vannak oly rendeletek, a melyek szabályozzák az úgynevezett családi értesítők miképeni kiállíttatását, bélyegkötelezettségét vagy bélyegmentességét stb. Azonban ha a polg. hatóság ilyféle bizonyítványban anyakönyvi kivonat alapján — tehát hiteles forrásból merítve — vezetett be anyakönyvi adatot, úgy a lelkész az ilyféle hatósági bizonyítványt minden tartózkodás nélkül aláirhatja : mert az által a lelkészi hivatal hitelességén csorba nem ejtetett volna. Különben utasíttattam a dunántúli egyházi rendszer 215. és 216. §§-ainak szigorú megtartására. A soproni kir. törvényszék tekintetes elnök ura pedig elég szives volt kimerítőleg foglalkozni az általam hozzá terjesztett kérdéseimmel ezen ügyben. 0 csak egyéni véleményt adott. De ebből is kiviláglik az, hogy örökösödési ügyekben az illető polg. hatóságoknak joga volna, hatósági bizonyítványaikban foglalt anyakönyvi minőségű adatokra nézve a lelkészi hivatal aláírását, illetőleg hitelesítését bekivánni : sőt az ilyen bizonyítvány egyedül a lelkészi hivatal aláírása által nyerend hitelességet. A lelkészi hivatal pedig aláírását meg nem tagadhatja. De jól kell megkülönböztetni azon lényeges okot, melynek folytán követelhető a lelkésztől ilyen hitelesítés vagy nem. Mindnyájan birunk tudomással arról, mikor kell hivatalból bélyegmentesen és lelkészi illetékmentesen hitelesítenünk. Azonban, ha magánfél keresi meg a lelkészi hivatalt az ilyen örökösödési ügyben kiállított hatósági bizonyítvány hitelesítésére : még pedig költségmegtakarítási szempontból, tehát bélyeg- és lelkészi illetékmentesen : úgy azt csak lelkészileg ellenjegyzett szegény-