Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - Szabad vallású gyülekezet (Binder Jenő)

70 nap éltemnek egyaránt nagy fontosságú napja. S kérdem, vájjon mi teszi oly nagyfontosságúvá előttem e napot, 50 éves lelkészkedésem ez ünnepét, melyet e két egyházban — az ochtinai és csetnekiben — bár csak egy helyen ünnepelek? Fontossá teszi előttem azt: 1. E két egyháznak szép múltja s tiszteletet gerjesztő régisége. Hisz az evangyélmi tannak első csirái itt mindjárt termékeny talajra akadtak s folyton fejlődnek. II. E két egyháznak szokatlan ragaszkodása s szeretete a Bartholomaeidesz papi családunk iránt, melynek most feje én vagyok. Hisz egy század óta a papi hivatalt kevés kivétellel mindég Bartholomaeideszek foglalták itt el s ma is mindkét helyen e család érdemes fiai bírják. III. E két egyháznak a világ előtt ismert, Isten előtt kedves erős hite, a hitben buzgósága s állhatatossága. E hit emelte e templomokat, egyházunk eme nevezetes régiségeit ; e hit szállott beléjök a reformáczió első éveiben; ez termi közöttetek most is áldásos gyümölcseit. Ez vezéreljen, emeljen, foglaljon el benneteket a jövőben is. Érzem, tudom, hogy nem láttok többé engem. Fogadjátok hát utolsó búcsú üdvözletemet, Pál apostollal szólva: „Köszöntsétek egymást szent csókolással, köszöntnek titeket minden szentek, Istennek az Atyának és a Jézus Krisztus kegyelme legyen ti veletek. Amen." Elgondolható-e, hogy az agg Nesztor szavai hatás nélkül hangzottak volna el? A lelkesültség kétségtelen jele ült minden arczon, a meghatottság könnye rezgett minden szemben. — Egy énekversnek buzgó eléneklése után a csetneki és ochtinai Bartholomaeidesz kíséretében nagyt. Terray Gyula a gömöri evang. esperesség új főesperese, a jubilálónak volt segéde lépett az oltár elé s igazi fenkölt tartalmú, költői, zamatos irályú, mesteri szónokiassággal előadott, magával ragadó szép magyar beszédben ecseteié, az oltár előtt helyet foglalt jubiláló áldásos életét, a meggyőződés meleg hangjain ismertetve azon kimagasló érdemeket, melyeknek méltó jutalma az egyházi tisztségeken való fokozatos emelkedése a főesperesi hivatalig, melyet már a gömöri esperességben elfoglalt s a hegyaljaiban 25 év óta visel. Sőt a tiszai evang. egyházkerület superintendensi hivatalának betöltésénél is a tekintélyes kisebbség bizalmát birta. Ily áldásos életet csak valódi tisztelet s mély kegyelet környezhet. Ezután az agg jubiláló, a tiszteletére odasereglett tiszttársaival az Úr szent asztalához járúlt, mely után szájából vette a hivők ájtatos serege a befejező Aroni áldást. A templomból a paplakba vonult a jubiláló agg lelkész s itt fogadta a gömöri evang. esperesség, az ochtinai, csetneki, n.-szlabosi és fekete-lehotai egyházak küldöttségeinek hódoló üdvkivánatait s mindegyikének az őszinte meghatottság meleg hangján, az emlékezet szárnyain röppenve vissza-vissza az itt eltöltött boldog múltra, külön-külön fejezte ki köszönetét. Az ünnepély társas ebéddel végződött, mely mellett a jubiláló számos tisztelői — Budapest, Kolozsvár, Losoncz, Jolsva s Nyíregyházáról : az egyházi, tanári kar s tanítótestület és a nők részéről érkezett üdvözlő-táviratoknak felolvasása után a jubiláló Ő Felségére, mint legalkotmányosabb királyra emelvén poharát, megindúlt a toasztok árja, azon forró óhajt küldve a Mindenható trónja elé, — hosszabbítsa ki a jubiláló áldásos életét hazája, egyháza javára s családjának és tisztelőinek örömére, még sok esztendőre ; a mihez agg kora daczára viruló friss egészsége, ép erős szelleme s vig kedélye alapos reményt nyújt. — Úgy legyen! II. Szabadvallású gyülekezet (Freireligiöse Gemeinde). — Nagyobb ellentétet talán képzelni sem lehet, mint azt, mely az Irvingián- és a szabadvallású gyülekezet közt létezik. Ott a vallásosság túlhajtása — ne továbbja, itt ellenben a vallástól való emanczipaczió. Ott az Istenség emberesítése, itt az Istenség tagadása. — Vallás Isten nélkül abszurdum, s azért sokan a „ Freireligiös "-t úgy magyarázták, hogy az annyit jelent, mint „frei von Religion" — tehát vallástalan gyülekezet. De az ellen protestálnak a szabadvallású gyülekezet tagjai állítván, hogy a keresztyénségben és általában minden eddigi vallásos közösségekben a „vallás"-fogalom rosszúl definiáltatik, és hogy az korántsem „az ember vonatkozása Istenre" — hanem „az ember vonatkozása embertársára;" és azt a definicziót fogadják el, azt a vallást hirdetik ők. — A ki Feuerbach, „A. jövő vallása" czimű munkáját olvasta, az egyúttal megismerkedett a „Freireligiöse Gemeinde" dogmatikájával is. — „Isten nem létezik, a mit úgy nevezni szokás, az nem egyéb, mint a vallásos phantasia, szüleménye. A vallásos egyén gyengesége érzetében külső támaszt keres, és azt megtalálja, mivel saját egyéniségét (énjét) objektivizálja azt minden jó tulajdonokkal ellátja és a fellegek fölé helyezi; előtte leborul, hozzá imádkozik stb." — A keresztyén, úgy mint minden más úgynevezett kijelentett vallás csalás, melylyel a szegény buta népet csitítják, hogy sanyarú sorsa ellen fel ne lázadjon. ígérnek neki mennyei boldogságot, hogy itt a földön annál könnyebben kizsákmányolhatták." — Ez utóbbi ellenében hangsúlyozá a Freireligiöse Gemeinde : „Macht hier das Leben gut und schön — kein Jenseits gibt's, kein Wiedersehen". — Mi természetesebb, mint az, hogy egy olyan „Gemeinde" híveket nyer, persze leginkább olyanokat kik osztozkodni kívánnak, a kommunizmus lelkes barátjait, hogy veszélyes azon tan, melyet hirdetnek, azt, úgy látszik a rendőrség is érzi, azért — (az általános vallásszabadság a Freireligiöse Gemeinde eltörlését nem igen engedi meg) — a túlságos kihágások ellen ellenszert használ az által, hogy összejöveteleit ellenőrzi egy rendőri tiszt által, kinek hatalmában áll a gyűlést szükség esetén feloszlatni, és ki azonkívül a prédikácziót lelkiismeretesen feljegyzi. A mint csak tudomásomra esett egy olyan gyülekezet létezése, rögtön elhatároztam magamban, hogy azt megnézem. Egy meglehetős nagy teremben, melyben székeken és egy kathedrán kivűl semmi egyéb bútor nem volt, összegyültünk. A közönség többnyire férfiakból és csak néhány igen „felvilágosult" kinézésű asszonyból állott. Énekes könyveket nem osztottak és az éneket az ajtónál 10 pfennigért venni kelletett. Sajnálom, hogy azt jobban meg nem őriztem, mert annak tartalma is igen jellemző volt. Annyit tudok még, hogy egy egyházi ének nyomán készült, csak hogy az „Isten" szó helyére „Freiheit" felváltva „Wahr-