Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - Szabad vallású gyülekezet (Binder Jenő)

70 nap éltemnek egyaránt nagy fontosságú napja. S kérdem, vájjon mi teszi oly nagyfontosságúvá előttem e napot, 50 éves lelkészkedésem ez ünnepét, melyet e két egyház­ban — az ochtinai és csetnekiben — bár csak egy helyen ünnepelek? Fontossá teszi előttem azt: 1. E két egyház­nak szép múltja s tiszteletet gerjesztő régisége. Hisz az evangyélmi tannak első csirái itt mindjárt termékeny talajra akadtak s folyton fejlődnek. II. E két egyháznak szokatlan ragaszkodása s szeretete a Bartholomaeidesz papi családunk iránt, melynek most feje én vagyok. Hisz egy század óta a papi hivatalt kevés kivétellel mindég Bartholomaeideszek foglalták itt el s ma is mindkét helyen e család érdemes fiai bírják. III. E két egyháznak a világ előtt ismert, Isten előtt kedves erős hite, a hitben buzgósága s állha­tatossága. E hit emelte e templomokat, egyházunk eme nevezetes régiségeit ; e hit szállott beléjök a reformáczió első éveiben; ez termi közöttetek most is áldásos gyümöl­cseit. Ez vezéreljen, emeljen, foglaljon el benneteket a jövő­ben is. Érzem, tudom, hogy nem láttok többé engem. Fogadjátok hát utolsó búcsú üdvözletemet, Pál apostollal szólva: „Köszöntsétek egymást szent csókolással, köszönt­nek titeket minden szentek, Istennek az Atyának és a Jézus Krisztus kegyelme legyen ti veletek. Amen." Elgondolható-e, hogy az agg Nesztor szavai hatás nélkül hangzottak volna el? A lelkesültség kétségtelen jele ült minden arczon, a meghatottság könnye rezgett minden szemben. — Egy énekversnek buzgó eléneklése után a cset­neki és ochtinai Bartholomaeidesz kíséretében nagyt. Terray Gyula a gömöri evang. esperesség új főesperese, a jubilálónak volt segéde lépett az oltár elé s igazi fenkölt tartalmú, költői, zamatos irályú, mesteri szónokiassággal előadott, magával ragadó szép magyar beszédben ecseteié, az oltár előtt helyet foglalt jubiláló áldásos életét, a meg­győződés meleg hangjain ismertetve azon kimagasló érde­meket, melyeknek méltó jutalma az egyházi tisztségeken való fokozatos emelkedése a főesperesi hivatalig, melyet már a gömöri esperességben elfoglalt s a hegyaljaiban 25 év óta visel. Sőt a tiszai evang. egyházkerület super­intendensi hivatalának betöltésénél is a tekintélyes kisebb­ség bizalmát birta. Ily áldásos életet csak valódi tisztelet s mély kegyelet környezhet. Ezután az agg jubiláló, a tiszteletére odasereglett tiszt­társaival az Úr szent asztalához járúlt, mely után szájá­ból vette a hivők ájtatos serege a befejező Aroni áldást. A templomból a paplakba vonult a jubiláló agg lel­kész s itt fogadta a gömöri evang. esperesség, az ochtinai, csetneki, n.-szlabosi és fekete-lehotai egyházak küldöttségei­nek hódoló üdvkivánatait s mindegyikének az őszinte meg­hatottság meleg hangján, az emlékezet szárnyain röppenve vissza-vissza az itt eltöltött boldog múltra, külön-külön fejezte ki köszönetét. Az ünnepély társas ebéddel végződött, mely mellett a jubiláló számos tisztelői — Budapest, Kolozsvár, Losoncz, Jolsva s Nyíregyházáról : az egyházi, tanári kar s tanító­testület és a nők részéről érkezett üdvözlő-táviratoknak felolvasása után a jubiláló Ő Felségére, mint legalkotmá­nyosabb királyra emelvén poharát, megindúlt a toasztok árja, azon forró óhajt küldve a Mindenható trónja elé, — hosszabbítsa ki a jubiláló áldásos életét hazája, egyháza javára s családjának és tisztelőinek örömére, még sok esz­tendőre ; a mihez agg kora daczára viruló friss egészsége, ép erős szelleme s vig kedélye alapos reményt nyújt. — Úgy legyen! II. Szabadvallású gyülekezet (Freireligiöse Gemeinde). — Nagyobb ellentétet talán képzelni sem lehet, mint azt, mely az Irvingián- és a szabadvallású gyülekezet közt létezik. Ott a vallásosság túlhajtása — ne továbbja, itt ellenben a vallástól való emanczipaczió. Ott az Istenség emberesítése, itt az Istenség tagadása. — Vallás Isten nélkül abszur­dum, s azért sokan a „ Freireligiös "-t úgy magyarázták, hogy az annyit jelent, mint „frei von Religion" — tehát vallástalan gyülekezet. De az ellen protestálnak a szabad­vallású gyülekezet tagjai állítván, hogy a keresztyénség­ben és általában minden eddigi vallásos közösségekben a „vallás"-fogalom rosszúl definiáltatik, és hogy az korántsem „az ember vonatkozása Istenre" — hanem „az ember vonat­kozása embertársára;" és azt a definicziót fogadják el, azt a vallást hirdetik ők. — A ki Feuerbach, „A. jövő vallása" czimű munkáját olvasta, az egyúttal megismerkedett a „Freireligiöse Gemeinde" dogmatikájával is. — „Isten nem létezik, a mit úgy nevezni szokás, az nem egyéb, mint a vallásos phantasia, szüleménye. A vallásos egyén gyenge­sége érzetében külső támaszt keres, és azt megtalálja, mi­vel saját egyéniségét (énjét) objektivizálja azt minden jó tulajdonokkal ellátja és a fellegek fölé helyezi; előtte le­borul, hozzá imádkozik stb." — A keresztyén, úgy mint minden más úgynevezett kijelentett vallás csalás, melylyel a szegény buta népet csitítják, hogy sanyarú sorsa ellen fel ne lázadjon. ígérnek neki mennyei boldogságot, hogy itt a földön annál könnyebben kizsákmányolhatták." — Ez utóbbi ellenében hangsúlyozá a Freireligiöse Gemeinde : „Macht hier das Leben gut und schön — kein Jenseits gibt's, kein Wiedersehen". — Mi természetesebb, mint az, hogy egy olyan „Gemeinde" híveket nyer, persze leginkább olyanokat kik osztozkodni kívánnak, a kommunizmus lelkes barátjait, hogy veszélyes azon tan, melyet hirdetnek, azt, úgy látszik a rendőrség is érzi, azért — (az általános val­lásszabadság a Freireligiöse Gemeinde eltörlését nem igen engedi meg) — a túlságos kihágások ellen ellenszert hasz­nál az által, hogy összejöveteleit ellenőrzi egy rendőri tiszt által, kinek hatalmában áll a gyűlést szükség esetén fel­oszlatni, és ki azonkívül a prédikácziót lelkiismeretesen feljegyzi. A mint csak tudomásomra esett egy olyan gyülekezet létezése, rögtön elhatároztam magamban, hogy azt megnézem. Egy meglehetős nagy teremben, melyben székeken és egy kathedrán kivűl semmi egyéb bútor nem volt, összegyül­tünk. A közönség többnyire férfiakból és csak néhány igen „felvilágosult" kinézésű asszonyból állott. Énekes könyve­ket nem osztottak és az éneket az ajtónál 10 pfennigért venni kelletett. Sajnálom, hogy azt jobban meg nem őriz­tem, mert annak tartalma is igen jellemző volt. Annyit tudok még, hogy egy egyházi ének nyomán készült, csak hogy az „Isten" szó helyére „Freiheit" felváltva „Wahr-

Next

/
Thumbnails
Contents