Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Dispensationalia (Doleschall S. E.)

68 A nélkül, hogy álláspontomat közelebbről indokolni, s az ellenem két tekintélyes oldalról felhozott ellenérvek vitatásába bocsátkozni szándékoznám, ez úttal csak az ezen lapnak 8. számában a fentebbi czím alatt megjelent czikknek ama passusára : „Hogy mily lényegesnek tartja az állam eddigi dispensálási gyakorlati jogát, még inkább bizonyítja az erdélyi protestáns egyház, mely az egyházi bíráskodás jogának élvezetében meghagyatott, — de a dispensatio jogát illetőleg csak ott áll, a hol mi." — egyszerűen megjegyzem, hogy az erdélyi evang. egyház házassági törvényének (Eheordnung für die evang. Landeskirche A. B. in Siebenbürgen) idevágó szabványai szórói-szóra így hangzanak : §. 13. In besonders rücksichtswürdigen Fällen k a n n auf das Gutachten des Ortspfarrers und des Bezirksdeclianten das Landes-Consistorium die Dispensation ertheilen zur Ehe zwischen Geschwisterkindern, — dann zur Ehe mit den Geschwistern der Eltern stb. §. 27. In besonders rücksichtswürdigen Fällen kann der Präses des Bezirks-Consistoriums über das Gutachten des Ortspfarrers die zweite und dritte Verkündigung nachsehen. Wenn eine augenscheinliche nahe Todesgefahr keinen Verzug gestattet, so kann der Ortspfarrer das Aufgebot gänzlich nachsehen; — doch müssen die Verlobten eidlich betheuern, dass ihnen kein ihrer Ehe entgegenstehendes Hinderniss bekannt se

i- Doleschall S. E. A népiskolai vallásoktatas, Libertás czikkének olvastán elgondolkodtam: mivé fejlődnék egyházunk, mivé fejlődnék az emberiség, ha az ott vallott s követelt elvek valósulhatnának? S láttam képzeletemben a holt tenger felduzzadt hullámait megszabott határán tülömleni s halmot, völgyet egyenessé simítva minden életet habjai alá temetni. E lelket nyomó merengésből azonban szerencsére kivert a gondolat, hogy az ott támasztott követelés létjoggal nem bír a m i egyházunk terén. Az őröket nagyobb vigyázatra inti ugyan ; de őrhelyük elhagyására, helyzetük parancsolta kötelességeik megtagadására bírni nem fogja; sőt határozottabb állás foglalásra ösztönzend bennünket. Ez okból írok én is a kezdett czím alatt; de Libertás czikke tartalmával ellenkező felfogás alapján. Sorait pontonként bírálgatni szándékomban nincs. Mert kijelentve bár, hogy czikkének pár pontja kivételével, vele mindenütt ellenkezően gondolkodom; csak a czikkét irányító amaz elve ellen török, mely egyházunk felekezeti iskoláiban — népiskoláiban — a vallástanítás felekezeti jellege ellen tiltakozik, s azt csak —• felemelkedve valami emberi; de nem eszményi magaslatra — valami általános szempontból akarja tanítani. Midőn pedig ez ellen állást foglalok, kérdezem : mi a felekezeti népiskola czélja? Az a szokott frázis : „kié az iskola, azé a kor", tán soha sem idézett elő az egyes tényezők között annyi mozgalmat, oly erőkifejtést, mint a mi időnkben; mert ösztönszerűleg érzi állam, felekezet, társadalom, hogy a mint minő szellem érvényesül az iskolákban, oly szellem fog érvényesülni a társadalomban, s az érvényesülő szellem magához szabja a társadalmi élet egész szervezetét. Érzik ezt a felekezetek is, és, hogy a világfolyásban a fejlődő szellem által mint idegének megnetagadtassanak, mint elavultak félre ne dobassanak; nem adják fel az ifjúság nevelésének jogát, de erejüket feszítve is fenntartják és fejlesztik azt, akár öszhangzatban, akár ellentétben a már társadalmilag nyilatkozó szellemmel, de mindenik saját érdekeinek parancsa s liitelvei. vallásos meggyőződései alapján. S így a felekezeti népiskolának czélja az, hogy az az új nemzedéket megtartsa első sorban önfelekezetének, továbbá általuk felekezeti elveit, szellemét átöntse a jövőbe s a társadalmi életet az ő elvei szerint hassa, alakítsa át. Ez életkérdés megoldását feladatának ismeri a mi egyházunk is, és annyira, hogy például még felsőbb iskoláiról sem mond le épen e miatt; pedig azokat felerészben idegen felekezetű ifjaknak tartja fenn. Kérdés azonban: van-e felekezetünk iskoláinak létjoguk ép felekezeti hitelveink, dogmáink miatt? vagy más szóval van-e értelme annak, hogy gyermekeink vallásos nevelése az augustana confessió szellemében vitetik? Bár hogyan legyenek fogalmazva az aug. conf. pontozatai, annyi tény, hogy azok az előbbi megszokottnál más irányba terelték az emberi gondolkodást s oly fordulatot adtak az emberi szellem fejlődésének, melyre a mai kor előhaladottságának minden nemesebb terméke, a hitéletnek minden józan nyilvánulása és magasztossága, mint kiindulási pontra visszavihetők. A szellem felszabadulása, a hit őszintesége, a testvéries érzület fejlődése, az emberi jogok vívmányai ; a szabadelvűség, a társadalmi válaszfalak leomlása, az egyenlőség stb. mind oly diadalok, melyeket az aug. conf. elveinek, vagy a reformácziónak köszönhetni. Ha pedig felekezetünk dogmái ily eredményű elveket követnek, lehet-e mondani, kogy azok nem a biblia szellemét öntik a növendékekbe? szabad-e korlátozni e törekvést, mikor az az emberi tökéletesedés lépcsőit építi? Bizony „nem azért gyújtják meg a gyertyát, hogy elrejtsék véka alá, hanem, hogy a gyetyatartóra tegyék és fénylék mindeneknek, kik a házban vágynák.

8 Nem csak tanítsuk és ismertessük dogmáinkat, nem csak hogy azok szellemében tanítsuk gyermekeinket ez iskolában; de tanítsuk azokat még a házak fedeleiről is; mert hitelveinknek van létjoguk, mit elejteni árulás volna, az ősök szent törekvése, árulás utódaink vallásos érzete, árulás az emberiséget fejlesztő világszellem ellen. Kitagadni tehát azokat isko-