Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - A béke érdekében (Gyurátz F.)

67 erkölcsi élet fejlesztésével az egyént s a társadalmat tökéletesbíteni : irtani az élet kertéből a gyomot : az erkölcsi roszat, gyöngíteni a nyomorúság hatalmát, éleszteni a szívekben a hitet az erény végdiadalában, szóval egyengetni az utat Isten országa előtt. Magasztos feladat; de egyszersmind be kell ismernünk, — hogy az igazság és szeretet törvénye, a melyet a vallás hirdet, nem ismer faj- és nyelvkülönbséget. Az evangyéliom minden nyelvet eszköznek tekint az istenfélelem és felebaráti szeretet terjesztésére. Épen azért hibáznak mindazok, — legyenek magyarok, tótok vagy németek, kik a vallást, egyházat az egymással ellenkező politikai nézetek küzdterére rántják le s csak eszköznek tekintik nyelv s nemzetiségi ábrándok dédelgetéséhez. Minden ily kísérlet csak annak bizonysága, hogy az illetők nem akarják kellőképen ismerni azon alapot : a szentírást, a melyen egyházunk áll. Im az első pünkösd ünnepén, midőn az apostolok nyíltan felléptek a Krisztus evangeliomával s megalakították az első nagyobb ker. gyülekezetet, a sokaság épen azért indult meg a hallottakon oly mértékben s oly nagy számban, mivel a néphez annak nyelvén szóltak; mint az összegyűltek mondák : : . . „halljuk őket a mi tulajdon nyelvünkön szólani, a melyben születtünk!" Az egyház első oszlopainak példája, midőn ott, hol vallásról van szó, felülemelkednek a nyelvkülönbségen, — kell, hogy irányadó legyen az egyházban ma is. Szent kötelessége nálunk is a nép vezéreinek, az egyház minden hű tagjának odahatni; hogy a nyelvkülönbség ne legyen üszök, mely a viszály tüzét gyújtogassa egyházunk kebelében, hogy a tót ne gyűlölje, hanem becsülje a magyar nyelvet, hogy a magyar ne tekintsen ellenséget a tótul beszélőben, hanem tisztelje — elődeinek példája szerint — annak azon jogát, hogy anyanyelvét mivelhesse, s azon háborítlanul imádhassa az Istent. Hol egyházunk nevében s ügyében gyüliink össze, jusson eszünkbe az írás szava : „vesd le saruidat, — mert szent az a hely, a melyen állasz." Ott harczoljunk közös czélért : Isten országáért, s ne villogtassuk a faji s nyelvi érdekek fegyverét. Gondoljuk meg, hogv ha politikai jellegű kérdések bolygatására fordítjuk a vallási czélok megvalósítására adott alkalmat s időt, lehet, hogy a kívül álló közönség egyrésze megtapsol, de az is bizonyos, hogy az elfogulatlanul gondolkodók eljárásunkat elitélik, mint a melylyel csak egyházunk ellenségeinek szerzünk igaz örömöt. A politizálás az egyházban feldúlja az egyetértést, szeretet helyett gyűlölködést terjeszt. — Ezen úton az egyház elvilágiasodik, elveszti vonzerejét, s ott, hol építnie kellene, csak a romokat szaporítja. De azt mondhatná valaki: az egyháznak vannak kötelezettségei az állam iránt is. Mindenesetre; és e tartozásait akkor rója le igazán, ha feladatához híven oszlatja a bűn s tudatlanság homályát nemesbiti hatáskörében az erkölcsi érzést. Ez által megkönnyíti az állam hivatását a rend fentartása körül, előmozdítja felvirágzását, mert hisz a nép míveltsége és ép erkölcse : az ország jövendőjének biztos záloga. Az egyháznak igen is kötelessége, tagjainak lelkükre j kötni ezen intést: „adjátok meg a császárnak, a mi a császáré, és Istennek, a mi Istené;" méltán megvárja tőle a társadalom, hogy így tanítsa a reá bízottakat : „minden lélek a felső hatalmasságnak engedelmes legyen," szóval, hogy törvényt tisztelő, rendszerető, háladatos honpolgárokat növeljen. Mind ez összefügg erkölcsi hivatásával. — Ámde nem tévesztheti soha szem elől, hogy ő csak morális hatalommal rendelkezhetik, fegyvert nem kapott. Politikai irányt, a mint nem folytathat, nem is üldözhet. Az állam feladata meghozni a törvényeket érdekeinek védelmére s kiszabni a büntetést az ezek ellen vétőkre, róla van megírva, hogy : „nem hiába viseli a kardot." Ha a protestáns egyház akarná meghatározni az államellenes törekvéseket s ezek közt a bűnök rovatába sorozni a ragaszkodást valamely nyelvhez, akkor inquisitionalis közeggé devalválódnék s másrészről gyámkodást igényelne magának az állam felett, mintha az nem tudná, mit kell büntetni, vagy nem volna erre már elég bátorsága. Legyen azért mindig szemünk előtt vallásügyeink tárgyalásánál, az alsóbb és felsőbb forumú gyűléseken ! egyházunknak magas rendeltetése ; ne zavarja ezt össze senki nemzetiségi kérdéssel, politikai érdekekkel. Ha az egyház hivatását kölcsönösen tiszteletben tartjuk, akkor megszűnik a bizalmatlanság, növekszik az erőnek forrása az egyetértés s megvalósulva láthatjuk ezen apostoli intést : „mindenek ékesen és jó rendben legyenek köztetek." Erre annál nagyobb szükségünk van, mert egyházunkra fontos teendők várnak, melyeket csak a testvéri összetartás, a közös czél tudata, a hívek seregét átható lelkesedés a vallásért tesz kivihetőkké. — Ne szakadozzunk pártokra, hanem egyesüljünk egyházunk ellenségeivel szemben; nyelvkérdések feszegetése helyett tanácskozzunk azon, mikép gátolhatjuk legsikeresebben a vallástalanság, a veszedelmes hitközöny terjedését ! Itt van gyámintézetünk, e nemes czélú intézmény. Ennek lobogója alá gyűjtsük a lelkesedést, hogv az eddiginél nagyobb mértékben orvosolhassa egyházunk sebeit. Bizonnyal többet tesznek Sionnak őrei mind Isten dicsőségére, mind a társadalom s a haza üdvére ennek felvirágoztatásával, mint a politizálással. Itt van az evang. nőnevelés, árvaházak kérdése. Szép feladat; méltó arra, hogy egyházunk minden lelkészei, minden buzgó tagjai áldozatkészséggel egyesüljenek megvalósítására. Itt az egyetemes alap, a Luther-társaság, melyeknek buzgó felkarolásával szintén jó szolgálatot teszünk egyházunk ügyének. Szóval egyházunknak vitális érdekei sürgetik az erők egyesítését. Értsük meg az intő szót : „Egy a ti mesteriek a Krisztus, ti pedig mindnyájan atyafiak vagytok." A közös czél tudatában nyujtsunk testvérjobbot. Legyen békeség, és jó akarat. Gyúr át 2 F.