Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - A béke érdekében (Gyurátz F.)

66 let tüzét majd itt, majd ott folytonosan szítják, ideje volna már a magas kormánynak és országgyűlésnek arról gondoskodni : liogy a hitfelekezeti viszony törvény által rendeztessék, a hitfelekezeti viszály, békétlenség, a lélekvásárlásnak eleje vétessék, úgy egyik, mint másik hitfelekezet részéről elkövetett minden jogtalan visszaélés szigorú büntetés terhe alatt meggátoltassék, a jogegyenlőség és viszonosság törvénye teljesen életbe lépjen és a vallásbéke sértetlenül megóva boldogítson minden hitfelekezetet. Vagy tán nem érdemli meg a protestáns egyház, hogy a magyar haza édes gyermeke gyanánt ölelje azt keblére, védje és pártfogására méltassa? Három század dúló zivatara tartá fogva a protestáns egyház híveit a szenvedés izzó tüzében, pusztítva életet és vagyont a magyar haza kárára, nem méltányos és jogos e ennél fogva azon közóhaj : hogy a magyar haza adja meg a protestáns egyház híveinek valahára törvényes jogait s ne engedje tovább is martalékúl a jogtalan visszaélés és lélekvásárlásoknak ? Három századon át áldozott a protestáns egyház a tudomány és vallásos élet oltárára, önerejéből építve templomokat, iskolákat, felsőbb tanintézeteket s jótékony egyleteket, hogy az által nem csak egyházának, hanem hazájának és nemzetének közmivelődését és szellemi felvirágzását is előmozdítsa, nem méltó e tehát a protestáns egyház arra : hogy a nemzet, midőn a hitfelekezeti válaszfalak Isten jóvoltából összeomoltak, méltányolja az áldozatot és jutalmazza meg, ha nem gazdag uradalmakkal, mint azt a róm. kath. egyházzal tevé, legalább azon törvényes jogokkal, melyeket a jogegyenlőség és viszonosság elvénél fogva, méltán és jogosan igényelhet? Három századon át mutatta magát a protestáns egyház a legméltatlanabb üdvözések napjaiban is hűnek a magyar haza és nemzet iránt, küzdve lelkesen annak fenntartása és szabadságaért, életét áldozva fel készséggel léte és jóléteért, és terheit viselve egyenlően más hitfelekezetti hívekkel, nem méltó e tehát a prot. egyház arra : hogy híveinek hűsége, áldozata és önfeláldozása elismerésre találjon s élvezze hazánkban a jogos és törvényes szabadságot? Magas kormány ! országos képviselők ! oldjátok fel valahára a protestáns egyházat a jogtalan visszaélések, lélekvásárlások békóiból, adjátok meg annak törvényes jogait és szabadságát, állapítsátok meg a vallásbékét, mint az legközelebb Némethonban a róm. kath. egyház részére történt, magyar hazánkban reánk protestánsokra nézve, a hitfelekezeti viszony teljes és igazságos rendezése által. Czékus István, ev. püspök. â béke érdekében.. A fegyverszünet az ellenfelek r között gyakran átvezető híd a tartós békességre. Óhajtandó volna, hogy azokat a nemzetiségi vitákat, melyek evang. egyházunk tagjait külön táborokra szakgatják s a kölcsönös bizalmatlanságot élesztik, a beállt fegyverszünet a testvéri kibéküléssel megszüntesse végkép. A tapasztalás tanítja, hogy a nemzetiségi torzsalkodás áldástalan a közügyre még a politikai téren is; de kétszeresen veszedelmes, midőn az egyházi élet mezejét is csatatérré teszi. Megvan mind az államnak, mind az egyháznak saját hivatása. Ha az egyik belevág a másiknak testébe s a magáé helyett annak feladata után kapkod; azonnal beáll a fogalomzavar, mely csak annál több viszályt, átkot terjeszt, annál nehezebb belőle a kibontakozás, minél nagyobb tért foglalt el a közvéleményben. Két század előtt az állam követelte magának a lelkiismeret kormányzásának jogát, az istenimádás módjának meghatározhatását a protestánsokkal szemben. Arról folyt igen sokszor a szenvedélyes vita az országgyűlés, a megyeház termében sőt még a falusi kupaktanácsban is ; hol és milyen templomot szabad építeni? Törvénynyel, királyi rendeletekkel kényszerítették az egyik felekezetnek tagjait, születés, esketés stb. eseteiben egy más egyház rítusaihoz alkalmazkodni. Eskütt, szolgabiró, al- és főispán mind hazafias kötelességüknek tartották a protestánsoknak sorait ritkítani s közülök szép szóval, fenyegetéssel minél többet a kath. egyházba téríteni. Siboleth volt, a mise, ki e helyett prédikáczió mellett nyilatkozott, az lelki szükségleteinek kielégítésénél minden lépten nyomon akadályokba ütközött. Váljon üdvös volt-e, akár az államra, akár az egyházra a politikai hatalomnak ily nemű beavatkozása a vallás ügyeibe? A válasz e kérdésre csak egy lehet : ama gyászos időről, mint a viszályok, szerencsétlenségek hosszú lánczolatáról. mint a nemzeti hanyatlás korszakáról az utódok mindig csak fájdalommal emlékezhetnek. Ma már nem dul a hitüldözés vihara, de most még a vallási rajongás helyett a nemzetiségi kérdések kisértenek és szakgatják ugyanazon országnak fiai között a testvériségnek kötelékeit. Felütötte fejét intra et extra muros a túlbuzgóság, mely a nyelvkülönbségből merített vitákat elmérgesíté, s úntalan azon hibába esik, hogy saját faja iránti szeretetét, a más faj elleni gyűlölet szításával akarja tanúsítani. E zavarnak hátrányait éreznie kellett egyházunknak is, melyben a hívek seregét különböző nyelvű tagok képezik. Ugyanis, mig a múltban a világi tisztviselők, törvényhozó testületek theologisáltak, most meg azon sajnos jelenségnek lettünk tanúi, hogy egyházi közegeinket, gyűléseinket ragadta meg a politizálás heve. A közelebbi évtizedben több helyen mind az esperességi, mind a kerületi gyűlések éles nemzetiségi vitáknak voltak küzdterei, sőt nem egyszer egyetemes gyűléseink is ezeknek zajától visszhangzottak. Valljuk be őszintén, hogy a politizálásnak az egyházi térre átvitele fogalomzavart szült, — a melyből törekednünk kell mielőbb kibontakozni. Egyházunknak feladata az evangeliomnak hirdetése, ez által az igazság s szeretet eszméjének, amint az Krisztus életében és tanában nyilvánult minél teljesebb megvalósítása az életben. Feladata a vallás-