Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Észrevételek a békési stb. (Veres József)

60 állam és egyház közös ügyének ítélem ; és mert D. ! indítványát külömben is kivihetetlennek ta,rtom. Hogy az állam nem közönyös eddigi dispensationalis gyakorlati joga iránt, sőt hogy jobban ragaszkodik hozzá mint a házassági bíráskodáshoz, eléggé bizonyítja az 179^ -ki t.-cz., mely a házassági bíráskodást illetőleg, jogátruházást inaugurált az egyház részére, holott a dispensatio ügyében némi jogtágításon túl több nem történt. Hogy mily lényegesnek tartja az állam eddigi dispensálási gyakorlati jogát, még inkább bizonyítja az erdélyi protestáns egyház, mely az egyházi bíráskodás jogának élvezetében meghagyatott, de a dispensatio jogát illetőleg csak ott áll, ahol mi. Ebből úgy hiszem eléggé kiviláglik, hogy az állam birt tudatával annak, miszerint a dispensatio, mint V. kifejté, az állam érdekébe és így jogába is belevág, illetve aligha van azon véleményben, melyben D., ki „azon dolgok közé, melyek a házasság jogi oldalával legkisebb összeköttetésben sem állanak a felmentvény megadását is sorozza." Ha, mint D. véli, „a felmentvény megadása természeténél fogva az egyházat megilleti azon esetben is, lia házassági ügyünk az állam kezében marad," akkor természetesen kötelessége egyházunknak (feltéve, hogy ez a többség meggyőződése is) a dispensatio kizárólagos gyakorlatának jogát kérelmezni, a közvélemény preszsziójának daczára is, mely tudjuk ez idő szerint a házasság ügyét teljesen és így a dispensatiót is kizárólag az állam hatalmába terelő polgári házasság felé evez Magyarországon is. Kötelessége igenis egyházunknak ez esetben ily auspiciumok között is a petitum, mert az egyházban nem csupán a siker kell, hogy irányadó legyen, mint talán a politikában, hanem és mindenek felett a kötelesség teljesítésének erkölcsi tudata. — Külömben meg kell jegyeznem, — miszerint a kérdéses petitum nem a minisztériumhoz, hanem az országgyűléshez lenne intézendő, mert ha a dispensatio ügyében, mint fentebb említém, ennek jogtágítását vagy gyakorlati módosítását illetőleg is a törvényhozás intézkedett, mennyivel inkább tartozik ez ügy a törvényhozás hatáskörébe akkor, midőn annak teljes jogátruházása czéloztatik. Ha lényegesebb indokaim nem volnának, D. indítványának pártolásától, V.-nek abbeli aggodalma, hogy ha a dispensatiót csupán az egyház kezelné a a vérrokonok közti rendszerint hátrányos házasságok a lazábbá vállandott kezelés miatt még inkább szaporodnának , nem riasztana vissza, mert igénytelen nézetem szerint épen megfordítva állana a dolog. — A mostani laza kezelés, mely V. szerint leginkább a díjak enyhe megítélésében áll, alkalmasint onnan származik, mert a püspök valószínűleg zsenírozza magát azon díjat magasra szabatni, mely egyházára nézve kegyadománynyá válik s így mintegy pro domo sua történnék; a minisztérium alkalmasint nem bánja, mert úgy sem az állam kaszájába folyik. Szabadjon nekem is, mint D. és V. testvéreknek egy klauzulával ellátni czikkemet, mely ugyan „leg! kisebb összeköttetésben sem áll a jelen kérdéssel", de hozzá annyiban mégis jogot formálhatok, a menynyiben reflektál D. és V. reflexióira, melyekkel a dispensationália czím alatt el nem mulaszthatták a nemzetiségi kérdésben dulakodó legényeket (puerok) apostrofálni, és a mennyiben ez az apostrofálás talán engemet is illet. Nem szándékozom ezzel személyes kérdést provokálni, mert, ha jól ismerem magamat, ez nem is természetem ; de el nem mulaszthatom legalább mentségül felhozni azoknak a puereknek javára, hogy azoknak a hónapokig grasszáló és talán üdvtelen vitáknak, szerény véleményem szerint, elébb lehetett volna véget vetni, ha az egyik Veterán, mint maga is bevallotta, oly nehezen nem mozdúl, a másik meg itthon és nem a szomszédban mondja el jó tanácsait, a harmadik pedig, ki vállalkozott ugyan a békitőbirói szerepre, de ennek magaslatáról lehagyván magát rántatni maga is a dulakodó puerek közé keveredett. A csak védekezésre szánt mondani valóm meglehet hogy támadásnak is beillik, a mi azonban gyakran és ezúttal is némileg a dolog természetében rejlik, s azért úgy hiszem, hogy az idősebbek iránt tartozó tisztelettel még összefér, ha egyúttal kijelentem azt is, hogy mindig nagy örömmel szemléljük mi fiatalabbak, ha e szerény lapnak talán még egy kissé szűk látkörén olykor egy-egy nagy, tudomány és széles tapasztalat által kitűnő Veterán tűnik fel, hogy mint valami nagyobbrendű csillag megjelölje az utat, melyen egyházunk javát előmozdítani, megjelölje az eszméket, melyeknek ez idő szerint a lelkeket mozgatni kellene, s melyeknek művelésénél a jobb ügyre méltó buzgóság nem veszne kárba, s miknél talán alkalmunk is lenne tapasztalni, hogy az elébb még a törvény mellett leginkább rajongó Saulok legbuzgóbb Páljaivá válnának az Úr ügyének. Jeszenszky, n.-becskereki lelkész. itifili. Észrevételek. a békési evang. esperesség özvegyárva-intézetének szabályaihoz. A békési evang. esperesség gyűlésein körülbelül egy évtized óta majdnem évenkint eló'kerül az özvegyárva-intézet alapszabályainak ügye, a nélkül, hogy eddig sikerült volna megnyugtatóan elintézni. Folytonosan vérző nyilt seb ez az esperesség testén, melyet sem hamis érvek ráolvasásával, sem kenetes buzdítások tapaszával begyógyítani nem lehetett és nem lehet soha; nincs egyéb hátra, mint bátran felvágni, ha azt akarjuk, hogy esperességünk békéje, a hivatalnokok egymás iránti kellő tisztelete és vonzalma elvalaha visszatérjen és az egészséges állapot tartós lehessen. Ez a czél lebeg szemem előtt, — midőn ezen ügyet szóvá teszem. A bajok oka főkép a következőkben rejlik : minden hivatalnok köteles, az intézet tagjául beállani, még ha előbb