Evangélikus Egyház és Iskola 1886.
Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Evang. egyházpolitika alapvonalai (Gaál Mihály) II.
58 II. (Magyarhoni ev. egyház politikája különösen.) Hogy a reformáczió nálunk is a gyülekezetből indult ki, azt tudjuk, sőt a ki olvasta Breznyik János kitiinő monographiáját („A selmeczbányai ág. hitv. evang. egyház és lyceum története" I. füzet) arról is meggyőződött, hogy a hol egy szabad királyi város reformálta az egyházat, ott ugyanazon állapot következett be, mint Zürichben; mert Selmeczen is a városi magistratus állapította meg — még a „Kirchenordnung"-ot is. De hogy az egyházi és világi hatóságnak ilyen egybeolvadása egy ellenséges főhatalommal szemben könnyen válságossá válandott a reformáczió ügyére nézve : ezt nemcsak Selmeczbányának, hanem a többi városi egyházaknak is szomorú története igazolja. A mi evang. egyházunk fenmaradását az üldözések korában kiválólag biztosította : az a Kálvin által behozott presbyteriális egyházi szervezet meghonosulása vala. A presbyteri szervezetre való átmenetet hazánkban nemcsak az államhatalom ellenséges magatartása mozdította elő, hanem előmozdította azt a hatalmas patronusok meggyérülése Pázmán Péter működése következtében. A patronusok ugyanis — mint hazai ev. egyházunk története tanúsítja — a németországi fejedelmek példájára bizonyos territoriális jogokat érvényesítettek, s néhol a prédikátorok fogadásával és elűzésével, templomok ajánlásával és elvételével ugyancsak önkényüleg bántak. Ezen patronátusnak halvány maradványa gyanánt tekinthetjük a mai világi felügyelői rendszert, mely azonban a presbyteriális rendszert nemcsak hogy nem alterálja, sőt erősíti, és sajátságos hazai viszonyaink közt egyházunk függetlenségének megóvására és szabadságának biztosítására lényeges befolyással vala. És most itt vagyunk, mi, magyarhoni ág. hitv. evangélikusok a világ legszebb és legszabadabb egyházi alkotmánya birtokában, az autonómiának irigylésre méltó élvezetében, a papi, püspöki állásnak kellőleg korlátolt, de önérzetet emelő s ez által munkakedvet ébresztő tisztességes voltának örvendezve — egy viszonylagosan legszabadabb elvek szerint kormányzott alkotmányos országban, melyet annyi szent emlék alapján büszkén nevezünk édes hazánknak ! Mit kiván e haza tőlünk? mit kivánunk mi e hazától? Ezen kérdésekre megfelelni a helyes egyházi politika feladata. A Hegel-léle bölcsészeti irányt követőknél az egyháznak az államban föl kell olvadnia, s így annak, mint a társadalmi eszmény felállítójának, alig van más hivatása, mint az államot a humánus kultúrállam magaslatára fölsegíteni. Az állampolitikusok legnagyobb része ezen iránynak hódol, s már is észre kell vennünk, hogy a pap állami közeggé válik. Ugyanis az egyház anyakönyvei „első sorban" állami közokiratoknak jelentettek ki, s ugyancsak adnak elég dolgot a lelkészi hivatalnak a polgári hatóságok és biróságok a körjegyzőtől a miniszterig — még a bélyegcsonkítás ellenőrzésének ügyében is. Másik szélsőségbe csap át a confessionális lutheránus irány, mely az állam létezéséről és feladatairól alig akar tudomást venni, miután nála „az egyház is csak eszköz az üdv közvetítésében." Ezen irány annyira el van foglalva magával az egyénnel és a bűn theoriájával, hogy az eszményi ember miatt az eszményi társadalmat veszti el szemei elől, s evangyéliomot akar prédikálni akkor is, midőn valamely mathematikai problémát kellene megfejtenie. Legjobban jövünk tisztába egyházi és állami feladatainkkal a modern protestáns felfogás szempontjából. E szerint mi az egyházban nem csupán az általános emberi, hanem a keresztyén valláserkölcsi életet akarjuk ápolni és fejleszteni; mi végből mi ugyan egyházilag elkülönzött társadalmat képezünk, de az állami társadalommal barátságos viszonyban kivánunk maradni, tudván azt, hogy a miképen mi segítségére vagyunk az államnak emberiségi feladatainak megoldásában, akképen az állam is segítségünkre lehet valláserkölcsi czéljaink megvalósításában. . Mi tehát azt kivánjuk az államtól, hogy autonómiánkat, mely csak az egyházi élet és beikormányzat szabadságára vonatkozik, továbbra is tartsa tiszteletben; hogy a másfelekezetiiek túlkapása ellen nyújtson védelmet, és az erkölcsiség és vallásosság előmozdítására minden vallásfelekezetnek kellő támogatást ; végezetül, hogy fokozatosan bár de folytonosan igyekezzék azon elvet „szabad egyház a szabad államban" megvalósítani : mert akár az államnak egyházkormányzati ügyekbe való avatkozása, akár az egyháznak államkormányzatra való hatalmi befolyása egy vegyes vallású honpolgárság igényeinek meg nem felelhet. De a hazának is van kívánsága, melyet ellenünkbe támaszthat; és ez főkép oda irányúi, hogy a hazai intézmények szabadelvű fejlődését előmozdítsuk; hogy a haza ellenes törekvéseknek autonómiánk védpaizsa alatt menedéket ne adjunk, s kulturális feladataiban necsak ne akadályozzuk, sőt társadalmi befolyásunk egész hatalmával istápoljuk. A fentebbiekben igyekeztem összefoglalni azon szempontokat, melyek a mi magyarhoni ág. hitv. evang. egyházunk politikáját kell hogy irányozzák. Vájjon egyházunk vezéreltetett-e a múltban ezen szempontok által, hogy a kívánatos együtthaladás hazánk és egyházunk részéről biztosíttassék ? Feleljenek magok a tények? És ezek bizonyára nem válnak szégyenünkre ! Mi féltékenyen őrizzük autonómiánkat, de azt nem terjesztjük odáig, hogy az újkor követelményei előtt — a gymnasialis nevelést illetőleg — meg ne hajoljunk, s tanintézeteink ajtait — a főfelügyelet gyakorlása végett — az állami kormányzat