Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Szemlélődések egyházi életünk terén (Torda Lajos) I.

Negyedik évfolyam. 6. szám. Pozsony, 1886. évi február 6. E VA NGELIKUS EGYHÁZ ÉS ISKOLA. I Előfizetési ár: Egész évre . 6 frt — kr. félévre . . . 3 „ — , negyedévre . 1 „ 50 , Egy szám ára: 12 kr. o. é. /VLEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. s3>£3£3<£s Szerkesztő- s kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. sz. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZ S Z 351 "3T FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos pelit sorként egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Bélyegdij : külön 30 kr. Tartalom : Szemlélődések egyházi életünk terén. (Torda Lajos). — Dispensationalia. (Veteranus). — Belföld. — Külföld. —Vegyesek — Pályázatok. — Hirdetés. If II ili in, i. „Ti vagytok a földnek savai, a világnak világossága." / E szavakat intézte egykor az Úr tanítványaihoz. Ügy hiszem alig van protestáns ember, s még kevésbé protestáns lelkész, kinek e mély jelentőségű szavakat saját egyházára, s magára is vonatkoztatni jól ne esnék. Meglehetünk róla győződve, hogy nem protestáns ellenfeleink ez eljárás ellen protestálni fognak. Előállhatunk e jó lélekkel, s szilárd meggyőződéskép, jogosan elmondhatjuk e velük szemben : De igen is az vagyunk, a világ világossága... ? Jaj mi nékünk, ha hiányzik nálunk ez az öntudat! Azonban csak oly értelemben állíthatjuk magunkról, hogy mi a világ világossága vagyunk, a mily értelemben az apostol szenteknek nevezi a keresztényeket, holott ép az ő levelei mutatják azt, mily távol voltak az ős keresztények a szentség fogalmának megvalósításától. Ti vagytok a világ világossága. E szavak nem befejezett tényt constatálnak, hanem föladatot tűznek ki, nem annyira elismerést, mint inkább figyelmeztetést és buzdítást foglalnak magukban. „0 benne vala az élet, és az élet vala az embereknek ama világossága" mondja János evangelioma a testté lett igéről. Mi csak annyiban vagyunk a világ világossága, a mennyiben amaz isteni világosság után törekszünk, a mi világosságunk csak kölcsönzött, legfőbb érdemünk, ha azt híven visszatükröztetjük. Protestáns egyházunk a testté lett igét a Krisztust tekinti alapnak, nagy súlyt fektet az ige hirdetésre, s a tisztán Krisztusit igyekszik érvényre emelni, mig a magasztos elvhez hű marad, addig a „világ világossága" névre igényt tarthat. Itt szükségkép fölmerül a kérdés : A világ világossága vagyunk e mi, jelenlegi evangelikus egyház; s úgy fénylik e a mi világosságunk az emberek előtt, hogy látva a mi jó cselekedeteinket, dicsőitik a mi mennyei atyánkat? Ha megjelennék közöttünk ő, ki ismeri az övéit, váljon azt mondaná e a magát szinte az övének valló evang. egyháznak : Te vagy a világ világossága... ? E kérdésre kiki adjon választ saját meggyőződése szerint. Én felelet helyett tényekre utalok. Ismeretesek azok minden komolyan gondolkodó, s a látszattal be nem érő evang. ember előtt. De hisz elég ismeretes dologról szólottak a „Hol fáj" vagy „Mi fáj még" s ezekkel rokon tartalmú czikkek. Azoknak irói nem pusztán maguk érzik azt a fájdalmat, mely őket panaszra fakasztotta. E soroknak sem czélja uj dolgokat hozni szóba, csak egyébb fájós részekre akarják fölhívni a figyelmet. Ama panasz hangok hallatára eszembe jut a Megváltó, ki a gutaütött emberhez így szólt : Bizzál fiam, megbocsáttatnak a te bűneid! Különös egy beszéd oly emberrel szemben, kinek tagjait bénította meg a gutaütés. De hát Jézus mindenek előtt a lelket vizsgálta. Ha oda vánszorogna ez a szegény evang. egyház szükölködések közt megtört alakjával, s fájdalmas sebeivel Jézus lábaihoz, a panaszra adandó felelet nem e szóval kezdődnék-e : A te bűneid ? Vagy ilyenekről szó sem lehet talán? Miként sáfárkodunk azzal a nagy szellemi tőkével, melyet ő örökül hagyott ránk, az evangeliommal, mely után nevezzük is magunkat? Az anyagi szegénység mellett nincs e lelki is, pótolja e a külső fényt a szellemi világosság? Jól tudom én mi az a nyomor. Hisz, mint legtöbb collégám már a tanulói pályán megismerkedtem vele; s tapasztalásból tudtam, hogy a papi pályán szegénység lesz kisérőm, egész addig, hol majd nem fáj semmi. Önként választottuk. Azonban nem szeretném, ha valaki félre értene. Én sem mondom, hogy az anyagi bajok ellen ne keressünk orvoslást, de amaz, a jelenkori viszonyokat tekintetbe véve, jogosult felszólalásokra Jézus maga felel Lukács 10, 41—42. ben. A jobb részt választjuk e mindenekelőtt mi ? Az ezután való buzgó törekvés jellemzi e közéletünket?