Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Veszprémi egyházmegye

•415 akkor azonnal ott lennénk, a hol lennünk talán kath. atyánkfiai óhajtanák, t. i. a hierarchia süvege alatt. Fényes példáink vannak erre nézve. Legutóbbi időben péld. boldogult Török Pál duna-melléki ref. püspök szintén ellenezte a zsinat tartását — s épenséggel nem tartotta sem ő, sem a közvélemény összeegyezhetetlennek e meggyőződését püspöki állásával! Vannak esetek, a mikor felmerülhet az a kérdés : „menjen-e, maradjon-e?" De ez soha sem merülhet fel akkor, midőn valakinek az egyház szervezetre vonatkozólag a többségtől eltérő véleménye van : hanem felmerülhet akkor, a mikor arról van szó, hogy a főpásztor a rábizott kerület érdekét akarja-e, munkálja-e? Felfogásunk szerint kötelességet teljesített az a püspök, a ki őszintén elmondta aggodalmait, s az egyházat az általa előre látott vagy látni vélt bajtól megakarta menteni; ha ellenkezőleg járt volna el, nem lett volna hú pásztor. — Valaminthogy meghozatván a határozat, kötelességet fog teljesíteni akkor, ha azt minden erejével érvényre emelni segíti. Hogy pedig hatalma és befolyása az evang. „püspöknek" olyan értelemben, mint azt oda át értelmezik — nincsen, az nálunk szintén egészen természetes dolog, mert mink nem ültetünk urakat és hatalmasságokat a „püspöki trónusokra," mert meg van írva : „nincsen nekünk tusakodásunk a vér és a test ellen, hanem a birodalmak ellen, hatalmasságok ellen, a világnak urai ellen, ez élet sötétségének vezérei ellen — melyek a magasságban vannak." De azért a czím még sem üres, van annak igen szép jelentése, a mely a világ legszebb czimévé avatja, akár „püspök" legyen, akár „superintendens" az ev. főpásztor czimét : s e jelentés azt teszi, hogy „munkás az úr s z ő 11 ő j é b e n. " — Munkás a munkások között — primus inter pares. „A ki legnagyobb akar lenni köztetek — legyen a ti szolgátok!" De hát oda át nem fognak minket megérteni soha se : mert — érteni nem akarnak. Farkas Gejza. Aprógágok. Hogy pedig mennyire foglalkoznak a pápista-atyafiak a maguk dolgával, gyönyörűen megmagyarázza néhány sorral alább ugyanazon czikkében ugyanazon iró : „Egyébiránt — úgymond — jegyezzék meg maguknak a G.-A.-E. szellemi lovagjai, hogy a kath. Bonifáczius-Egylet főfeladata (úgy) a protestánsok közt szétszórtan élő katholikusok hitének megőrzése." — S tegyük hozzá: az eltévedt juhoknak nyájba terelése. Hát a G.-A.-E. nem az evang. hitnek őre-e? Mi evangélikusok teszszük azt, a mit ti el nem mondotok rólunk, — ti meg teszitek azt, a mit el nem mondotok magatokról ! — * Egyébiránt legkisebb tartózkodással sincsenek pápistaatyánkfiai arra nézve, hogy milyen jó indulattal viseltetnek a mi dolgaink iránt. Abból az alkalomból, hogy Bismarck bebocsátja a jezsuitákat a német birodalomba, nem mulasztják el kenetteljesen elzengeni a jövő miséjét : „erősen hiszszük, hogy megjön még az idő, hogy evang. atyánkfiai megtérnek 'az egy akolba!" Szerénységük tudatában ugyan hozzáteszik, hogy ez még ma persze csak „valószínű lehetőség," de mindig lehetőség és hozzá valószinű. Hogyne kiáltana fel hát álomlátó atyánkfia : Fiat ! fiat ! Hát az az idő megjön-e, a mikor róm. kath. atyánkfiai belátandják, hogy mi evangélikusok már benn vagyunk az akolban?! # A „Gusztáv-Adolf-egylet" ez idén közgyűlését katholikus lapok szerint a „katholikus" Düsseldorfban tartotta meg. Hogy Düsseldorf miért katholikus, azt persze nem mondják meg. Minek is ! Elég hogy Düsseldorfban katholikus lakosok is vannak. A következtetést könnyű levonni. A hol katholikus lakosok vannak — az a hely (város, község, ország stb.) katholikus, már pedig Düsseldofban vannak kath. lakosok tehát... ! Azonban eltekintve attól, hogj' Düsseldorfban más, nem róm. kath. lakosok is vannak, (egy a gyűléseken személyesen résztvett hazánkfia szájából tudjuk, hogy minden nap egy és ugyanazon órában két nagy templomban — tehát kisebb templomaik is lehetnek — evangélikus isteni tisztelet tartatott, nagyon valószinű, hogy e templomok nem róm. kath. templomok voltak) megszívlelendő, hogy a róm. kath. összeütközésbe jönnek a zsidók világuralmával. Tudni való dolog, hogy a zsidók az egész földet oly birtoknak tekintik, melyet Isten nekik adott, de a goi elvette erővel. Csoda-e aztán, ha Magyarországot Mária országának vallják — habár az ország nagyobb része nem tud e gyöngéd viszonyról semmit! Ajánlunk egy kis statistikát a katholikus egyház politikusának ! * Az idei Szt. István napja nem kis gondot okozott a kegyes magyar klérusnak. E nap ezidén péntekre esett, s péntek tudvalévő — böjti nap. — Azonban Szt. István napja és böjt — e két fogalom kizárja egymást ; mit volt hát tenni, a primás Rómába fordult — Róma segített. Egy pápai végzés kegyesen megengedi, hogy ezentúl ha Szt. István napja péntekre esik, — a bojt áttehető csütörtökre, így aztán a kecske is jóllakik — a káposzta is megmarad. ül?©!®, Köztudomásra méltó dolgok a veszprémi evang. egyházmegyéből. — Talán nem követek el hibát, midőn oly dolgokat óhajtok köztudomásra hozni, melyek örömére szolgálnak azoknak, kik egyházi életünk iránt meleg érdeklődéssel viseltetnek, s buzdításul azoknak, kik netalán hideg közönybe merülni készülnek. Mert hiába ! a tapasztalás bizonyítja, miszerint mindenkinek, még azoknak is, kikben a hiúságnak és nagyravágyásnak még árnyéka sincs, — jól esik az elismerés ; és semmi sem fáj oly nagyon, mint mikor hálátlanságot kell tapasztalnunk azok részéről, kikkel jót cselekedtünk. Igen kevesen vannak azon stoik as jellemek, kik a jót tisztán csak azért teszik, mert az jó, semmit nem törődvén azzal, tudomást vesz-e róla a világ vagy sem; kik betű szerint alkalmazzák jó cselekedeteikre az